-Gratulálok!-fogott kezet velem Tomi.-Ahhoz képest, hogy márcsak te nem szólhatsz Anihoz és a barátnőd, hát tök jól kibírtad!
Jah, persze....
-Köszi!-mosolyogtam.-De akkor ma már beszélhetünk?
-Az majd még eldől, ha Ani kiállja a mai próbát, akkor talán...
-Talán?-hülledeztem.-Mi az, hogy talán?
-Az majd kiderül!-nézett át valamiért a vállam felett Tomi, majd újra rám nézett és azt mondta:
-Menj a szobádba! És szerintem aludj egy kicsit, akkor gyorsabban telik az idő!-veregetett vállon és otthagyott.
Utánanéztem és azon gondolkodtam, hogy ennyire nem lehet béna... Ellenőrznie kellene Anit esténként, de hát ő baja...
Felmentem a szobámba.
-Mi a...????-néztem körül. Mindenem kirámolva a földre, a táskám feltúrva...
Valaki ezt nagyon megbánja! És akkor leesett valami... Mi van, ha elvittek valamit??? Egyetlen fontos dolgot hoztam magammal, ami ha eltűnik, akkor.... úristen!
Azonnal a táskámhoz kaptam. Percekig kerestem, a ruhák alatt a földön, a táskáimat áttúrva, de sehol nincs.... Ellopták!
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Hihetetlen, hogy ilyet tettem! El kellett lopnom Eric füzetét... Amit mások naplónak hívnak, csak Eric nem szereti, ha azt mondjuk, hogy naplót ír, nem! Ő füzetet ír!...
Nem tudom Tomi honnan tud róla, mert nekem is csak sok könyörgés után árulta el, de eszemben sem volt ellopni! De most muszáj volt! Úristen, mindjárt sírok... Tomi azt kérte, hogy a faházuk mögött várjam. Kb 2 perccel utánam érkezett meg.
-Sikerült?-kérdezte.
-Aha-bólintottam szomorúan és elővettem a füzetet. Nagyon szép a borítója, mert Eric egyszer megkért, hogy csináljak neki olyat, amilyet szeretnék... Hát ilyen lett:
És most megint itt van a kezemben.
-Nyitsd ki!-mondta Tomi, de alig hallottam, amit mond, mert belegondoltam, hogy most megszegem, amit megígértem Ericnek, nem is vagyok kíváncsi rá, hogy mit ír! Mert tudom... És tudom, hogy Tomi is csak azért akarja felhasználni, hogy valami jó kis titkost világgá kürtölhessen és aztán rám fogja!
-Ani, nyisd ki!-szólt rám Tomi.
-Nem tehetem!-borultam sírva a földre.-Ezt az egyet nem! Bármi mást, csak ezt ne!-szorítottam magamhoz a füzetet és csak sírtam.
-Add ide!-tépte ki a kezemből Tomi és belelapozott. És aztán mikor felnéztem, Tomi mellettem feküdt a földön és az orrát fogta. Eric állt mellettünk, kezében a füzettel és kicsit megdöbbenten.
-Te teljesen nem vagy normális!-kiabált rá Tomi.-Betörted az orrom!
De Eric nem figyelt rá, mert engem nézett. Megszegte a szabályt... Aztán levágódott mellém és megcsókolt. Mikor volt ilyen utoljára, te jó ég! Ott ültünk a földön percekig, mikor Tomi hirtelen szétválasztott minket.
-Tudod, Eric...-fordult a barátom felé.-Ez nagyon nem volt szép, de Ani megérdemli a jutalmát, mert megcsinálta, amit kértem tőle... De az orromat, azért nem kellett volna eltörtni! Ani...-fordult most felém.-Gratulálok! A mai feladatot teljesítetted! És holnap lesz az utolsó feladat, majd beszélünk, hogy mi lesz! Rendben?
Mosolyogva bólintottam, aztán Tomi otthagyott minket. Könnyes szemmel néztem Ericre, aztán szinte egyszerre álltunk fel és öleltük meg egymást... Csak folytak a könnyeim, Eric pólója már tiszta víz volt, de most a boldogságtól könnyeztem. Mert újra együtt voltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése