63.fejezet

Alig aludtunk valamit az éjszaka, mert igaz, hogy minden este találkoztunk, de akkor is! Beszélni nagyon rég beszéltünk! És Eric (psszt!) elmondta, hogy mi lenne a feladatom ma! Elvileg mindenki el fog bújni előlem és aztán megijesztenek! Huha.... De Tomi azt mondta Ericnek, hogy maradjon velem és vigyázzon rám!
Na mindegy! Az a lényeg, hogy ezen ma túl esek, aztán holnapután hazamegyek, alszok egy jó nagyot és fu... suli meg az X-faktor... Úristen, az X-faktor és ott van Ádám is... Inkább koncentráljunk a mára!

Tomi azt üzente, hogy fél 11kor menjünk ki a a tábor kapujához és várjuk meg. Pontosan érkeztünk, Tomi pedig már várt ránk.
-Rendben... A feladat nem egyszerű, de könnyen meg tudod csinálni! Elrejtettem egy pici vasgolyót a táborban vagy a 500 méteres körzetében. Találd meg!-magyarázta.
-De hát ez lehetetlen és korom sötét van! Ez órákba telhet!-mondtam.
-Ha okos vagy, hamar sikerül!-mosolygott a srác.-Bent leszek, ha megvan, keress meg!-intett, majd ott hagyott minket.
-Ez még csak nem is hasonlít arra, amit mondtál!-súgtam oda Ericnek, miközben elindultunk a kukoricásba.
-Nekem akkor is azt mondták!-védekezett Eric.
-Na jó! Így soha nem végzünk...-sóhajtottam.-Te menj a táborba, én meg itt keresem!
-Oké-felelt a barátom és elindult a másik irányba...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Micsoda idióta feladat! De tényleg nem ezt mondták nekem... Lehet, hogy rájöttek? Oh...
Ha tábor egész területén lehet az a golyó, akkor a házakban is lehet, meg várjunk! 500 méteres körzet, akkor a vízben is??? Na, ne! Inkább elkezdek keresgélni...
Faházak - semmi, ebédlő - semmi, stég és környéke - semmi... Túl nagy ez a hely! Mondjuk Aninak rosszabb, mert a kukoricásban nehezebb megtalálni!
Rohantam vissza Anikóhoz, amikor már majdnem ott voltam, valaki elkapott és utána minden elsötétült...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
-Ki van ott?-kérdeztem ijedten és a zseblámpámmal arra világítottam, ahonnan egy hangot hallottam. Mintha valaki szól volna...
-Eric?-indultam el. Aztán valaki hátulról hozzám ért, amitől úgy megijedtem, hogy eldobtam a lámpát és sikítottam egy nagyot. Ez kezd nagyon para lenni! Inkább megkeresem Ericet...
Felkaptam a zseblámpát és elindultam kifelé a kukoricásból. Legalábbis próbáltam, mert fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok! Elindultam valamerre, de olyan érzésem volt, mintha követkének... Na jó elég volt a képzelgésekből! El kezdtem rohanni bármerre, csak kifelé innen! Már legalább 10 perc rohangáltam körbe-körbe, de sehogy sem jutottam ki, muszáj volt megállnom.
-Ani...-hallottam a hátam mögül, de nem volt mögöttem senki. -Ani...
Ez kezd nagyon idegtépő lenni! Amilyen gyorsan csak tudtam el kezdtem rohanni (tesi 5-öst a gyorsaságomért!), de mikor végre kiértem az útra, egy kétségbeesett hangot hallottam a hátam mögül.
-Eric?-fordultam hátra ijedten.
-Aniiii!!!!!!!!!!-hallottam megint a kiáltást.
Megint el kezdtem rohanni... (Már lefutottam vagy 2x a Fórum futást... :/)
-Eric!!!!-kiabáltam.-Hahó!!!!
Már szinte sírtam, annyira féltem...
-Itt vagyok!-hallottam egy tompa hangot. Azonnal odarohantam és majdnem sokkot kaptam.
-Eric!-vettem le a sálat barátomról, aki hozzá volt kötözve az egyik kukoricához.-Mit történt? Ki csinálta ezt?
-Fogalmam sincs!-felelt a fiú.-Éppen hozzád akartam visszajönni, mikor valaki elkapott!
-Úristen!-öleltem meg.-Szerinted van köze a feladatomhoz?
-Biztos vagyok benne!-bólogatott Eric.
Szomorúan hajtottam le a fejem. Aztán valaki fejbe dobott.
-Auuu!-fogtam a fejem és felvettem a földről azt a valamit.
Egy kis kavics volt (kössz!), amire rá volt tekerve egy papíros.
-Elmúlt éjfél....-olvastam.
Eric felvonta a szemöldökét.
-Ez mit jelent?-kérdezte, a papírt tanulmányozva. A választ a hátunk mögül kaptuk.
-Azt, hogy megjöttem!-mondta egy ismerős hang. Egyszerre fordultunk meg.
Molly állt mögöttünk a kezében egy hatalmas konyhakéssel...