Most már ketten rohantunk, de már nem voltam benne biztos, hogy mi történik. Csak futottunk és futottunk vissza a tábor felé. Senki nem volt ott, senki nem tudott segíteni.... Eric berántott a faházába és felrohantunk a lépcsőn. Van egy nagy szekrény az emeleten, ahova el tudtunk bújni. Behúztam az ajtót és vártunk. Molly nem követett minket. Küldtem egy gyors SMS-t Tominak, hogy a feladat lefújva, nem tudom megcsinálni, mert életveszélyben vagyok! Egy perc múlva meg is kaptam a választ, ami nem nyugtatott meg...
"Ha megtaláltad a golyót, írj és vége... T."
-Ez nem lehet igaz!-vágtam a fejem a falba. Eric kivette a kezemből a telot és írni kezdett valamit. Aztán visszaadta a mobilt és az újabb üzenetet már én néztem meg:
"Ezt nem veszem be! Ha tényleg megvan, akkor írjatok! :P"
Érdeklődve néztem Ericre.
-Mi van? Gondoltam beveszi!
Elkezdtem gondolkodni.... Tomi azt mondta, ha okos vagyok, akkor hamar végzek. Lássuk mennyire vagyok okos. Egy kis fém golyót bárhol elejthet az ember, mondjuk nem valószínű, hogy a tóba dobta. A kukoricásban, se a táborban nem volt... De mi van, ha nem rejtette el és nála van! Vagy, vagy....
És leesett! Nem volt sok hely a gardróbban, de azért felálltam és őrült módon el kezdtem a zsebemben kotorászni. Fogalmam sincs Eric mit gondolhatott. Mikor rájöttem, hogy semmi nincs a zsebemben, belenyúltam Ericébe és kihúztam belőle a golyót...
-Te tényleg okos vagy!-mondta Eric.
-Megvan! Ezt nem hiszem el!-borultam a nyakába.
A következő pillanatban kinyílt az ajtó és kiestünk a szekrényből. Molly gúnyosan mosolyogva állt felettünk. Eric gyorsabb volt, felpattant és lerángatott a lépcsőn, igaz, hogy fel sem álltam, de mindegy!
Kirohantunk a házból.
-Tomiiii!!!-ordítottam.-Megvan a golyó!-de senki nem felelt.-Hahó!!!
Hiába kiabált semmi... Idő közben Molly is megjelent az ajtóban, úgy hogy megint szaladhattunk. Az ebédlőbe siettünk, beestünk az ajtón, de senki sem volt ott.
-Váljunk szét!-tanácsolta Eric.-És nálad legyen a golyó!
Bólintottam, majd ketten kétfelé szaladtunk, így Molly csak az egyikünket tudta követni.... Aki megint én voltam! Éppen kifelé mentem a táborból, mikor elbotlottam egy gyökérben és Molly utolért.
-Ne, ne, neeee!!!-kiabáltam, mert már egyszer volt ilyenben részem.
Aztán megláttam Ericet a távolban... De nem volt egyedül két végzős fogta le. Odajöttek hozzánk és Molly csak ennyit mondott:
-Köszönj el Erictől!
Lehunytam a szemem, tudtam, hogy most tényleg vége van, már semmi nem segít!...
-Szép volt Molly!-hallottam Tomi hangját és felnéztem. Aztán mindenki megjelent és csak nevettek és nevettek... Hogy min? Erre a választ én is csak akkor tudtam meg, mikor meghallottam azt a hangot, ami soha nem akartam hallani...
-És köszönjük kedves nézőink, Önök a Kész Átverés című show-t látták, ahol a hetén Szabó Anikó és Eric Saade volt a célpont... Tartsanak velünk a jövő héten is! Viszlát!-mondta Benkő Dániel.
Elképedve ültem fel.
-Gyere!-nyújtotta a kezét Molly és felhúzott a földről.
Ericet elengedték a fiúk és odaállt mellém.
-Ez egyáltalán nem volt vicces!-mondta, mire mindenkiből kitört a nevetség, még belőlem is...
Komolyan ezt nem hiszem el! Egész héten azért szívtunk, hogy a nézők majd jót röhögjenek rajtunk. Ez tényleg marha vicces!
-Ugye jól vagytok?-jött oda Dániel, a műsorvezető.
-Kicsit sokkban vagyok, de egész jól...-mondtam.-Ez most tényleg csak vicc volt?
-Hát, miután le akartak csukni, kicsit átgondoltam mindent és úgy gondolom, hogy feleslegesen próbáltalak megölni titeket!-mosolygott Molly. Még soha nem láttam ilyen vidámnak, de tényleg és ez jó érzés volt...
-Eric?-fordult a barátom felé a lány.-Sajnálom! Mindent, legyetek boldogok Anival, ezek után aztán tényleg megérdemlitek!
És Eric olyat csinált, amit én még csak fényképen láttam... Megölelte a volt barátnőjét... Egyáltalán nem éreztem, hogy féltékeny lennék, ami kicsit fura, de mindegy! A lényeg, hogy vége van!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése