60.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Hát ez a feladat a tegnapihoz képest semmi nem volt! Pff... Tomi nem tud jobbat kitalálni. Csak annyi volt, hogy énekelnem kellett.... Választhattam: SP, MM, Flour vagy Bieber. Jó kicsit kiakadtam, mikor elsorolta a lehetőségeket, de végül Mátét választottam, mert az még viszonylag elviselhető... vagy nem... Szóval ezt kellett elénekelnem (katt) Brr.. Na mindegy, a lényeg, hogy túl vagyok rajta. És képzeljétek hozzám szólhat még 3 gyerek! Csak 60-an vagyunk szóval az egész jó, mert Tomi is hozzámszól, meg pár haverja, azt összesen 8!

Mikor visszamentem a faházunkba, teljesen üres volt, amit nem csodálok, hiszen mindenki fürdik, csak nekem kell ezeket az idióta próbákat végigcsinálnom... Éppen átöltöztem, mikor észrevettem egy papírkát az asztalon. Felkaptam és mosolyogva olvastam végig:

Semmi testi értintkezést! Pipa!

Darabokra tépte a papírt és eldugtam a táskám titkos zsebébe, majd lerohantam a stéghez, hogy még fürödjek egy kicsit...

Vacsora után hamar lefeküdtem, hogy legalább egy órát tudjak aludni. Tízkor rezegni kezdett a telefonom... Indulás! Halkan kimásztam az ágyból és lementem a lépcsőn. Az ajtó csak azért sem akart halkan kinyíl, recsegett egy sort, aztán végre kint voltam. Már senki nem volt sehol, mert takarodó volt, úgyhogy észrevétlenül átfutottam az ebédlő melletti nádashoz. Senki nem volt sehol...

-Hahó?-kérdeztem halkan, mire megremegett a nádas.

Belestem és Eric csukott szemmel ült egy laptoppal a kezében. Ezt nem teljesen értettem, de leültem mellé, és még véletlenül sem értem hozzá.

A barátom megfordult és el kezdett gépelni. Egy pár perc múlva letette a földre és odacsúsztatta nekem. (katt rá, hogy nagyobb legyen!)



Mosolyogva írtam neki vissza: "Hát igen! Amúgy meg nem is értem, első nap tök durva feladatot adott, a mai meg... semmi nem volt!"

Pár perc múlva újra a kezemben volt a laptop: "Én tudom az összes feladatodat, de azt nem tudom kijátszani, mert arról egymás között is tilos beszélni... Annyit elárulok: nem lesz mind gáz...!"
Mind? Oh... "Hát köszi, majd próbálkozok! Na, menjünk aludni, mert holnap fáradtak leszünk... Aludj jól! puszi"
Eric röviden visszaírt: "Pihend ki magad! :) aludj jól te is! :*"
Felálltam és otthagytam Ericet a nádasban. Fáradtan dőltem az ágyamba. Mindjárt 11.
Jó éjt Eric!

59.fejezet

Annyira jó volt, hogy végre beszél velem valaki! Alig aludtunk valamit, mert megbeszéltük, hogy miért nem értem oda, milyen volt a feladatom, stb.... De Rebeca semmit nem mondott, hogy vele mi volt. Mizu van Erickel, vagy mi lesz a következő feladat vagy bármit! Hiszen vagyunk annyira jó barátnők, hogy ez bizalmasan megbeszéljük! Ezért rá is kérdeztem.:
-És mi van veled? Vagy Erickel? És a beavatásommal mi van?-fakadtam ki.
Rebi a szája elé tette a kezét, ezzel jelezve, hogy nem szólhat semmit. Gondoltam...
-Akkor legalább annyit, hogy Eric hogy van!-kérleltem.
-Jól!-felelte lazán.
Ajj....
-Figyelj! Nem beszélhetek róla, érted?-mondta komolyan. Bólintottam és aztán lefeküdtünk aludni...

Másnap....

Félve nyitottam ki a szemem. Szerencsére nem a tó közepén ébredtem. Rebeca még aludt, úgyhogy halkan átöltöztem és lementem. Nagy meglepetésemre Eric állt az ajtómban.
-Szia!-köszöntem óvatosan. A srác nem felelt, csak biccentett a fejével.
-Te sem szólhatsz hozzám?-kérdeztem, mire Eric szomorúan megrázta a fejét.
-És nem büntetnek meg, hogy itt vagy?-a barátom elmosolyodott és megölelt. Annyira jó volt újra a karjai közt lenni, de sajnos ez a pillanat nem tartott sokáig...
-Mit keresel itt?-szólt valaki a hátunk mögül. Elengedtem Ericet és odanéztem. Tomi állt az ajtóban.
Eric odafordult és mosolyogva a végzősre nézett.
-Arról volt szó, hogy nem szólhatok Anihoz.... Arról nem, hogy megölelni is tilos!-vonta meg a vállát.
Tomi forrt a dühtől.
-Megölelni tilos!-kiabált rá Ericre.-Azonnal húzzál kifelé!-mutatott ki. Eric felém fordult és megállt mellettem.
-Meg ne merd csókolni!-szólt Tomi, mire Eric egy puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam. Eric megfordult és elindult kifelé.
-Csókot mondtál, nem puszit!-mondta lazán Tominak és kiment.
-Semmilyen tesi érintkezés!-kiabált utána, majd bevágta az ajtót.
Láttam, hogy az idegességtől majd szétrobban a feje, de Eric nem tett semmi olyat, amit megtiltott neki! Muszáj volt elmosolyognom.
-Te csak ne mosolyogj!-mordult rám. Hoppá!
A nagy zajra Rebi is lejött. Kicsit kómásan és majd nem leesett a lépcsőről, de mázlija volt...
-Mi a mai feladatom?-tértem rá a lényegre.
-Menj az ebédlő mögé és ott várj!-felelt Tomi, majd kiment az ajtón...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Éppen becsuktam volna a faház ajtaját, mikor Tamás belökte az ajtót. Kis híján eltörte az ujjamat, de azok után, hogy jól megütött, ez már nem érdekelt. Nem igaz, hogy ide annyira agyament kölykök járnak, hogy mindent csak verekedéssel tudnak megoldani!
-Még is hogy képzelted?-kiabált rám.
-Nem szegtem meg semmilyen szabályt!-vontam meg a vállam.
-Rendben, akkor semmiféle testi érintkezés és nem láthatod Anikót! Érted?-nézett rám úgy, mintha hülye lennék.
-Hát persze!-mosolyogtam gúnyosan, de szerencsére nem tűnt fel neki. Mindent be fogok tartani....

58.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

A másik oldalamra fordultam. Legalábbis próbáltam, de majdnem elvesztettem az egyensúlyom és éppen hogy nem estem le az ágyról. De valami nem stimmelt! Túlságosan mozgott az ágy, ezzel a mozdulattal, olyan, mintha vagy 3 méterrel arrébb kerültem volna. Kinyitottam a szemem és felsikítottam. Meg sem mertem mozdulni... A Vadkerti-tó közepén egy gumimatracon feküdtem! Körülnéztem. A stég, ami a tábornál volt, elég messze volt. Aztán, megláttam a parton Tomit, aki egy napágyban feküdt és mutatta, hogy vegyem fel a telefonom. Ami el kezdett csörögni.
-Haló?-vettem fel.
-Jó reggelt, álomszuszék!-szólt a telefonba vidám hangon.
-Ez nagyon nem vicces! Miért vagyok itt???-kiabáltam a készülékbe.
-Az első próba...-felelte lazán.-Juss ki, anélkül, hogy vizes lennél! Még a kezed sem lehet vizes!
-Akkor mégis mit csináljak? Várjam meg még kisodor a víz???
-Az kb 8 óra múlva következne be, de a matra olyan 45 perc múlva teljesen leereszt...-mímelt szomorúságot Tomi.-A te dolgod, én itt leszek és figyellek!-tette le a telefont.
Szuper! Van háromnegyed órám, hogy kijussak innen! Éppen gondolkoztam, mikor egy ismerős, de valahogy mégis olyan idegen hangot hallottam a távolból...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Normális vagy?-estem a földre, miután felébredtem...
-Ha elsőre megértetted volna, hogy mi a feladatod, akkor ez most nem kaptad volna meg!-fejelt le Tomi egyik kis segítője, aki annyira nem is volt annyira kicsi... Inkább 3-szor akkora, mint én!
Annak ellenére. hogy 21 éves vagyok, megvert három 18 vagy 19 éves megvert...
Azt hiszem, Tomi már elkezdte Ani büntetését, mert hallottam a sikolyát. Szemétség, hogy amíg alszik, kiviszik a tóra... És nem segíthettem neki! Elég volt, inkább megkeserülöm azt az 5 évet, mint hogy hagyjam megfulladni! Kiverekedtem magam a dagi kezei közül és elkezdtem a part felé futni.
Mikor már majdnem ott voltam, valaki kigáncsolt és hatalmasat zakóztam. Megfordultam és Rebeca állt mögöttem.
-Mégis mit művelsz?-kérdeztem felháborodva.
-Azt a feladatot kaptuk, hogy ne engedjünk téged a partra...-mondta megszeppenve a lány.
-Kaptátok???-álltam fel és mikor körülnéztem, láttam, hogy nincs egyedül. Az összes gólya körülöttem állt és csak néztek.
-Figyelj Eric! Kérlek!-kezdte Rebi.-Tudod, hogy Ani okos lány és menni fog neki egyedül is! És végül is kap jutalmat! Minden feladat után egy valaki hozzászólhat! És hát... mondjuk ezek után nem hiszem, hogy te leszel az első, de ha kivárod, akkor nem keserítik meg az életed 5 évig... Légy szives Eric!-nézett rám a tipikus "aranyos" tekintettel.
Valamiben igaza van... Ani tényleg elég okos, hogy ezeket a piti kis feladatokat megcsinálja! Hiszen, csak rájön, hogy ott az evező a matraca oldalához kötve. Szóval beleegyeztem és kissé türelmetlenül vártam a sorom.....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Nem hiszem el! 5 percem van és itt vagyok, kb 10 méterre! Mázli, hogy találtam egy nádszálat és tudtam vele evezni.... Még maradt 35 másodpercem, mikor kiléptem a stégre. Tomi elszunyókált az újságja alatt, szóval felkeltettem. Akkorát ugrott, hogy majdnem beleborult székestől a vízbe...
-És most telt le az idő!-nézett az órája.-Gratulálok!-nevetett...
-Most miért nevetsz?-kérdeztem csodálkozva.
-Kieveztél egy nádszállal, miközben... ott volt az evező a matrachoz kötve!!!-röhögött annyira, hogy majdnem megfulladt.
Totál ledöbbentem és kikaptam a vízből gumimatracot... Az oldalán ott volt az evező!!! Legszivesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, de gáz!
-Na jó!-hagyta abba a nevetést a srác, majd komolyan nézett rám.-A jutalmadat megkapod, holnap jön a következő feladat!-indultunk el a tábor felé.
-És mi a jutalmam?-érdeklődtem.
A fiú csak lazán a tábor felémutatott. A stég végén Rebi állt és nekem integetett. Gyorsan észbe kaptam és odarohantam barátnőmhöz, akivel szorosan megöleltük egymást.
-Nem hiszem el, hogy újra hozzám szólsz!-mondtam, miközben kigördült egy könnycsepp a szememből.
-És sem!-ölelt meg Rebeca.
Így álltunk néhány percig... Mikor felnéztem, megtam a tábor másik végében Ericet. Szomorúan támasztotta a falat és mikor látta, hogy nézem, elkapta a tekintetét, majd elsétált....

57.fejezet

Követtem Tomit. Kicsit féltem, hogy mi lesz, de mint kiderült, nem is kellett volna aggódnom!
A fiú a faházunkba ment. Lement a lépcsőn, aztán be a szobánkba. Megállt az ágyam mellett.
-Tudod...-szólt.-Én nem akarok rosszat neked, mert hiszen egy sztár vagy és én hatalmas rajongód vagyok!-mondta izgatottan.
Kicsit ledöbbentem. Még senki sem mondott nekem ilyet! Már lassan 1 éve lesz, hogy megnyertem az X-faktort (úristen, csak 1 éve???) és hogy sztár vagyok... Komolyan sírnom kell.
Mosolyogva néztem a fiúra, aki lerántotta a takarót az ágyamról.
-Pihenj inkább! Neked nem is lenne szabad ilyen helyen lenni! Neked egy minimum 9 csillagos szállodában a helyed!-tessékelt az ágyamba, aztán betakart és odahajolt.
-Aludj jól!-simogatott meg és kiment a szobából.
Ezt egyáltalán nem értem.... Mi van???? Most keltem, nincs 20 perce! Ez tuti nem normális!
Az oldalamra fordultam és gondolkodtam. Azért, mert lekéstem az első megbeszélést, az a bünetetésem, hogy senki nem szól hozzám és aludjak? Ez hülyeség! De csak egyszer van ilyen... Lehet, hogy holnap valami nagy próbát kell kiállnom, mondjuk kitakarítani a végzősök szobáit. Brr.. az nem lesz könnyű! Miközben ezen gondolkodtam, lehunytam a szemem és végül még is elaludtam......

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Én ezt nem bírom tovább!!!-téptem a hajam.
-Nyugi, ez csak a beavatás része...-próbált nyugtatni Rebi.
-Nem igaz! Nem ők mondják meg, hogy beszélhetek-e Anival vagy sem!-makacskodtam.
-Eric, figyelj! Ez a büntetése! Ezt megmondták már előre!
-De nem az én büntetésem!-álltam fel és elindultam Aniék faháza felé.
Tudom, hogy mi lesz a büntetése, de azt nem hagyom! Ez gonosz és bunkó dolog! Szegényt elaltatni és aztán...
Hirtelen valaki megfogta a kezemet és visszarántott. Tomi állt velem szemben.
-Mégis mit képzelsz?-nézett rám nagyon dühösen.
-Nem csinálhatjátok tovább!-mondtam őszintén.-Ez amit Anival művelsz gonoszság! Te vagy a legrosszindulatúbb ember világon, akit ismerek!-rángattam ki a kezem és a faház felé futottam.
Tomi füttyentett egyet, meg kellett állnom. Vagy 7 végzős állt körülöttem és mind dühös tekintettel nézett rám.
-Nem hiszem mész bárhová!-szólt a hátam mögül Tamás.-Ez az utolsó figyelmeztetésem! Ezután összekerülsz Anival és azt csináltok, amit akartok, de megkeserülitek abban az 5 évben ezt az egészet!
Lehajtottam a fejem. Ez nem ér! Én leszek a legidősebb az iskolában és nekem parancsolgat! De sokkal magasabb szinten áll, mint én... Mármint magyarból...
-Felfogtad?-vonta fel a szemöldökét. Bólintottam.
-Rendben! Azért vigyétek el jó messzire, hogy mégcsak ne is kerüljön a lány közelébe!
Hátulról ketten lefogtak és valaki befogta a számat. Hiába próbáltam kiabálni, nem tudtam. Elvonszoltak hátra az ebédlő mögé. Még utoljára visszanéztem Ani barátnőjére. Látszott, hogy aggódik, de nem tett semmit, mert még kicsi és nem érti, hogy ez az össze beavatás meg minden, egyáltalán nem komoly! Nem élet-halál kérdése! A srácok nekilöktek a falnak és úgy lefogtak, hogy nem bírtam mozogni. Aztán megjelent egy harmadik fiú, aki az én trükkömet bevetve, megkereste azt a pontot, amit ha megnyomnak, elájul az ember....

56.fejezet

Valami szörnyűt álmodtam! Az volt, hogy lekéstem a beavatást és mindenhol árnyékok követettek, meg mondogatták, hogy: "Elkéstél!" Brr... Már nagyon idegesítő volt, mikor felébredtem. Ketten vagyunk Rebivel, de a faházunk üres volt. Az órára néztem. Fél 8, lassan mehetek kajálni. Szépen felöltöztem és 10 perccel nyolc előtt elindultam az ebédlőbe.
Olyan fura minden... Hol vannak a többiek? Sehol senki... Óvatosan benyitottam az ebédlőbe, ahol mindenki csendben evett, ami azért volt fura, mert általánosban inkább beszélt mindenki, ahelyett, hogy evett volna.
-De jó mostmár mindenki itt van!-hozta rám a frászt az egyik "kicsit" túllelkes tanár.-Ülj le és reggeli után fontos dolgot fogok bejelenteni!-nevetgélt.
Furán néztem rá, de aztán leültem Eric és Rebecca közé. Mindenketten csenben ettek, még csak rám se néztek. Egyidő után már kezdett nagyon idegesítő lenni, szóval megtörtem a csendet.
-Szia Eric, hogy vagy? Mizu van a srácokkal?-kérdeztem halkan, de a barátom nem reagált.
-Hahó Eric?-bökdöstem, de semmi reakció.
-Hé Rebi, ideadnád a margarint?-nézett át rajtam.
-Tessék!-nyújtotta oda Rebeca a dobozt.
-Rebi...-fordultam a lány felé, aki szintén nem reagált.
Miért nem szól senki hozzám? Feladom! Akkor ha ők nem beszélnek, és se fogok!
Vége lett a reggelinek és a tanárnő felállt.
-Jó reggelt, minden kis gólyának és a többi tanulónak!-mosolygott. (Komolyan lelövöm azt az idóta vigyort az arcáról! :/)
-A mai napon kicsit megismertetjük veletek az iskola szokásait... Kettesével kell feladatokat megoldanotok, így jobban összeszoktok majd! Akinek pedig nem jut pár, az jöjjön ide kérem!
Ajaj! Nem tudom kivel legyek... Erickel vagy Rebivel?
-Rebi leszünk együtt?-kérdezte Eric a barátnőmet.
-Persze-felelt boldogan.
Teljesen ledöbbentem. A két barátom otthagyott egyedül... Körülnéztem és mivel nekem nem jutott pár, szomorúan odaballagtam a tanárnőhöz.
-Akkor mindenki menjen! Kint megkapjátok a feladatot!-mondta, majd odahajolt hozzám.-Szóval te most nem veszel részt a feladatban, hanem az a fiút, ott!-mutatott az egyik végzős felé.-Ő kérte, hogy akinek nem lesz párja, az menjen neki segíteni... Tamásnak hívják!-lökött el magától, majd kiment és egyedül maradtam azzal a Tamás gyerekkel. Odamentem hozzá.
-Szia! Anikó vagyok...-mosolyogtam.
-Tudom ki vagy!-felelt úgy, hogy még csak rám se nézett.-Lekésted a beavatást...
A tenyerembe temettem az arcom. Szóval még sem volt álom!
-Ezért most át kell esned egy második szertartáson, hogy visszanyerd barátaidat!-mondta, majd elindult kifelé.
-Mi az, hogy visszanyerem őket?-érdeklődtem.
A srác biccentett, hogy kövessem. Tudtam, hogy ebből jó nem sülhet ki, de mindenesetre követtem...

55.fejezet

Mostmár értem, hogy miért mondják mindenhol, hogy a gólyatáborban nem csak az új osztálytársaiddal ismerkedsz meg, de a többiekkel is... Ugyanis:
Nagyon tetszik nekem ez a hely! Hihetetlen jó! Rebecával már el is foglaltunk egy szimpatikus szobát (2 személyes), szóval nem együtt leszünk. Amíg pakoltam, asszem 16an jöttek be, szóval nem nagyon tudtam koncentrálni. Egyébként mindenki egész jó fej. Nem véletlenül mondom, hogy EGÉSZ! De ezt majd később elmesélem...
Szóval első nap nem volt semmi, már délután volt, így szabad foglalkozás van. Gondoltuk megyünk és úszunk egyet. Ericet már vagy 2 órája nem láttam, ami elég fura, de mindegy! Barátkozik, most ez a lényeg!
Felöltöztem, de mikor kimentem volna, Rebeca megállított.
-Nem mehetünk!-mondta.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-A végződök! Kezdődik a beavatás...
Jaj, hát persze! A beavatás, amire figyelmeztettek minket, mielőtt idejöttünk. Feladat: este a bátrakkal talákoznak a nádasnál, aki nem lesz ott, az nagyon megkeserüli. Ránéztem az órámra. Fél kilenc, lenne 30 percem fürdeni. Mert persze ott akarok lenni! Úgyhogy felmentem és újra átöltöztem. Nem tudom Rebeca hova tűnt, de bezárkóztam a szobámba és bedugtam a fülembe a fülhallgatót, hogy egy fél órára, de aztán elaludtam...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Úristen! Hol van Ani? Kezdődik a szertartás! Igaz, hogy idősebb vagyok, mint a végzősök és okosabb is, de magyarul nem tudok annyira... Ezért járok újra gimibe!
Már mindenhol keresetem, mikor megláttam azt a lányt, akivel a buszon együtt ültem.
-Szia!-mondtam.-Nem láttad Anit?
-Nem, azt hittem veled van!
-Kedves gólyák!-emelkedett ki a nádasból egy csuklyás (???) srác.-Névsorolvasás!-vette elő egy lapot és elkezdte sorolni a neveket. Mindenki jelen volt... vagyis majdnem.
-Szabó Anikó?-nézett körbe a srác, de nem volt semmi reakció.-Szabó Anikó?
Éreztem, hogy ez nem lesz jó.
-Hát a mi kis sztárocskánk nem kezdi jól a dolgokat...-firkált a lapjára gúnyos mosollyal a srác.
-Várj!-kiáltottam fel, mire rám nézett.-Lehet, hogy csak még készül!
-5 perce volt 9!-kopogtatta az óráját.-Lejárt az idő....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Lassan kinyitottam a szemem. Kicsit elaludtam, mennyi is az idő? Megfordultam és az órára néztem. Fél 10?????? Úristen, elkéstem! Felkaptam a cuccom és lerohantam a nádashoz. Senki nem volt ott.
-Hahó???-néztem körbe, de senki nem válaszolt.-Hahó!!!!-kiabáltam, már könnyes szemmel.
-Elkéstél!-mondta valaki a hátam mögül, amitől úgy megijedtem, hogy majdnem beestem a nádasba.
-Igen, de sajnálom!-magyaráztam.-Elaludtam és senki nem szólt, és...
-Elkéstél!-ismételte az a csuklyás valaki. Ismerős volt...
-Elkéstél!-szólt egy lány a hátam mögül. Az ő hangját is ismertem.
Aztán egyre többen lettek. Az egyik megállt pontosan előttem.
-Elkéstél!-mondta.
-Még ismételjétek el százszor lécci!-nyögtem cinikusan.
-Ennek súlyos következményei lesznek!-folytatta.-És ha ezentúl nem teszed azt, amit mi mondunk, akkor nagyon megkeserülöd!
Furán néztem a srácra. Mekkora hülyeség! pff...
-Hangok, próbák és utána jutalmak.-mondta tovább.-De ezek a próbák nem olyan egyszerűek! Holnap reggel ugyanitt. Ha késel, akár egy percet is, akkor véged!
-Véged...-mondták utána a többiek.-Véged... véged...
Hátrálni kezdtem, ez kész őrület! Aztán, mikor eltűntek a nádasban, felszaladtam a szobámba és bemásztam az ágyamba, majd a takarót a fejemre húztam és remegve elaludtam...

54.fejezet

Tudjátok, már nagyon régen volt olyan, mikor letámadtak a rajongók... Minket, inkább így mondom. Ugyanis ma gólyatáborba megyünk! Tök jó! -nak gondoltam, Eric is tök lelkes volt és én is. Mindent elcsomagoltunk és elindultunk, hogy a nyár hetét az új iskolatársainkkal tölthessük. Csak egy apró pici probléma adódott...
Kiszálltam a taxiból és a busz felé néztem, ami majd Soltvadkertre visz minket. Egy csomó gólya és asszem pár végzős ácsorgott ott. Amikor Eric is kiszállt egy hangot hallottunk magunk mögül.
-ÚRISTEN!!!! ERIC SAADE ÉS SZABÓ ANIKÓ!!!-kiabált mögülünk egy srác, és pechünkre mindenki felénk fordult. Volt egy kb 2 másodperces szünet és mindenki nekünk rontott.
-Lécci Ani, egy aláírást, egy fotót kérlek!!!-hallottam mindenhonnan. Egy idő után kezdett idegesítő lenni... Láttam, hogy Eric szépen nyugodtan osztogatja az autogrammokat, ja! Mert ő hozzá van szokva. Hirtelen felugrottam a kocsi tetejére és nagyot füttyentettem. Mindenki befogta a fülét és elhallgatott.
-Figyeljetek, kérlek titeket!-kezdtem.-Igen, tudjátok kik vagyunk! Híres emberek vagyunk, de teljesen olyanok, mint ti! Megígérem, hogy ezalatt az 1 hét alatt mindenki megkap mindent, amit akar, de lécci! Normálisan!-mondtam, aztán leugrottam a kocsiról és a tömeg oszlani kezdett, szóval végre kiszedtük a cuccainkat és odavittük a buszhoz.
-Figyelem! 5 perc és indulunk!!!-kiabálták.
Gyorsan meg akartam kereseni Ericet, de láttam, hogy éppen fotózkodik, szóval felmentem a buszra. Már alig volt hely és nem találtam olyat, ahol 2 hely lett volna egymás mellett. Aztán megláttam egy lányt, aki mellett volt még egy hely és egymagában üldögélt. Így odamentem hozzá.
-Szia! Ez a hely foglalt?-kérdeztem.
-Szia! Dehogyis! Ülj csak le nyugodtan...-tette arrébb a táskáját, én meg lehuppantam mellé.
-Rebeca vagyok!-nyújtott kezet.
-Szabó Anikó!-ráztunk kezet.-De biztos tudod...
-Persze!-mosolygott.-Hatalmas rajongód vagyok, és persze Ericnek is! Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek!
Nagyon szimpi lett nekem a csaj... És szinte az egész utat végig beszéltük. Igazából nekem nem volt mit beszélnem, mert egy csomó mindent tudott rólam és én csak hallgattam. És valamire felkaptam a fejem:
-És már táncolok pár éve...-mondta.
-Komolyan táncolsz?-kérdeztem.
-Aha-bólogatott.
-Lenne kedved egyszer eljönni az egyik táncórámra? Mert tudod, idén én vagyok az X-faktor egyik mentora és a srácoknak én tanítom be a táncokat! És ha akarod te is szerepelhetsz benne!-lelkesedtem.
-Na ne! Ez komoly???-hülledezett.-Úristen! Köszi!-ugrott a nyakamba.
-Látom itt már barátságok szövődnek...-ült le mögénk Eric.
-Szia! Rebeca vagyok-mosolygott Rebeca.
-Saade... Eric Saade...-nevetett a barátom.
-Hát itt már igen-célozgattam, mivel érdekelt ő, hogy áll.
-Van pár jó fej srác...-nézett hátra.
-Várj, kik? Mert őket ismerem!-lesett hátra Rebeca.
-Na jó, inkább hagyjuk! Oké? Majd később elmondom...-vágta rá gyorsan Eric.
Nem értem mi baja, de mindegy, majd elmondja, az a lényeg.
A busz fékezett és kinéztem az ablakon. Láttam a Vadkerti-tavat és a tábort, ami már rögtön megtetszett. Remélem jól fog telni ez a hét... :)