58.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

A másik oldalamra fordultam. Legalábbis próbáltam, de majdnem elvesztettem az egyensúlyom és éppen hogy nem estem le az ágyról. De valami nem stimmelt! Túlságosan mozgott az ágy, ezzel a mozdulattal, olyan, mintha vagy 3 méterrel arrébb kerültem volna. Kinyitottam a szemem és felsikítottam. Meg sem mertem mozdulni... A Vadkerti-tó közepén egy gumimatracon feküdtem! Körülnéztem. A stég, ami a tábornál volt, elég messze volt. Aztán, megláttam a parton Tomit, aki egy napágyban feküdt és mutatta, hogy vegyem fel a telefonom. Ami el kezdett csörögni.
-Haló?-vettem fel.
-Jó reggelt, álomszuszék!-szólt a telefonba vidám hangon.
-Ez nagyon nem vicces! Miért vagyok itt???-kiabáltam a készülékbe.
-Az első próba...-felelte lazán.-Juss ki, anélkül, hogy vizes lennél! Még a kezed sem lehet vizes!
-Akkor mégis mit csináljak? Várjam meg még kisodor a víz???
-Az kb 8 óra múlva következne be, de a matra olyan 45 perc múlva teljesen leereszt...-mímelt szomorúságot Tomi.-A te dolgod, én itt leszek és figyellek!-tette le a telefont.
Szuper! Van háromnegyed órám, hogy kijussak innen! Éppen gondolkoztam, mikor egy ismerős, de valahogy mégis olyan idegen hangot hallottam a távolból...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Normális vagy?-estem a földre, miután felébredtem...
-Ha elsőre megértetted volna, hogy mi a feladatod, akkor ez most nem kaptad volna meg!-fejelt le Tomi egyik kis segítője, aki annyira nem is volt annyira kicsi... Inkább 3-szor akkora, mint én!
Annak ellenére. hogy 21 éves vagyok, megvert három 18 vagy 19 éves megvert...
Azt hiszem, Tomi már elkezdte Ani büntetését, mert hallottam a sikolyát. Szemétség, hogy amíg alszik, kiviszik a tóra... És nem segíthettem neki! Elég volt, inkább megkeserülöm azt az 5 évet, mint hogy hagyjam megfulladni! Kiverekedtem magam a dagi kezei közül és elkezdtem a part felé futni.
Mikor már majdnem ott voltam, valaki kigáncsolt és hatalmasat zakóztam. Megfordultam és Rebeca állt mögöttem.
-Mégis mit művelsz?-kérdeztem felháborodva.
-Azt a feladatot kaptuk, hogy ne engedjünk téged a partra...-mondta megszeppenve a lány.
-Kaptátok???-álltam fel és mikor körülnéztem, láttam, hogy nincs egyedül. Az összes gólya körülöttem állt és csak néztek.
-Figyelj Eric! Kérlek!-kezdte Rebi.-Tudod, hogy Ani okos lány és menni fog neki egyedül is! És végül is kap jutalmat! Minden feladat után egy valaki hozzászólhat! És hát... mondjuk ezek után nem hiszem, hogy te leszel az első, de ha kivárod, akkor nem keserítik meg az életed 5 évig... Légy szives Eric!-nézett rám a tipikus "aranyos" tekintettel.
Valamiben igaza van... Ani tényleg elég okos, hogy ezeket a piti kis feladatokat megcsinálja! Hiszen, csak rájön, hogy ott az evező a matraca oldalához kötve. Szóval beleegyeztem és kissé türelmetlenül vártam a sorom.....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Nem hiszem el! 5 percem van és itt vagyok, kb 10 méterre! Mázli, hogy találtam egy nádszálat és tudtam vele evezni.... Még maradt 35 másodpercem, mikor kiléptem a stégre. Tomi elszunyókált az újságja alatt, szóval felkeltettem. Akkorát ugrott, hogy majdnem beleborult székestől a vízbe...
-És most telt le az idő!-nézett az órája.-Gratulálok!-nevetett...
-Most miért nevetsz?-kérdeztem csodálkozva.
-Kieveztél egy nádszállal, miközben... ott volt az evező a matrachoz kötve!!!-röhögött annyira, hogy majdnem megfulladt.
Totál ledöbbentem és kikaptam a vízből gumimatracot... Az oldalán ott volt az evező!!! Legszivesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, de gáz!
-Na jó!-hagyta abba a nevetést a srác, majd komolyan nézett rám.-A jutalmadat megkapod, holnap jön a következő feladat!-indultunk el a tábor felé.
-És mi a jutalmam?-érdeklődtem.
A fiú csak lazán a tábor felémutatott. A stég végén Rebi állt és nekem integetett. Gyorsan észbe kaptam és odarohantam barátnőmhöz, akivel szorosan megöleltük egymást.
-Nem hiszem el, hogy újra hozzám szólsz!-mondtam, miközben kigördült egy könnycsepp a szememből.
-És sem!-ölelt meg Rebeca.
Így álltunk néhány percig... Mikor felnéztem, megtam a tábor másik végében Ericet. Szomorúan támasztotta a falat és mikor látta, hogy nézem, elkapta a tekintetét, majd elsétált....