55.fejezet

Mostmár értem, hogy miért mondják mindenhol, hogy a gólyatáborban nem csak az új osztálytársaiddal ismerkedsz meg, de a többiekkel is... Ugyanis:
Nagyon tetszik nekem ez a hely! Hihetetlen jó! Rebecával már el is foglaltunk egy szimpatikus szobát (2 személyes), szóval nem együtt leszünk. Amíg pakoltam, asszem 16an jöttek be, szóval nem nagyon tudtam koncentrálni. Egyébként mindenki egész jó fej. Nem véletlenül mondom, hogy EGÉSZ! De ezt majd később elmesélem...
Szóval első nap nem volt semmi, már délután volt, így szabad foglalkozás van. Gondoltuk megyünk és úszunk egyet. Ericet már vagy 2 órája nem láttam, ami elég fura, de mindegy! Barátkozik, most ez a lényeg!
Felöltöztem, de mikor kimentem volna, Rebeca megállított.
-Nem mehetünk!-mondta.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-A végződök! Kezdődik a beavatás...
Jaj, hát persze! A beavatás, amire figyelmeztettek minket, mielőtt idejöttünk. Feladat: este a bátrakkal talákoznak a nádasnál, aki nem lesz ott, az nagyon megkeserüli. Ránéztem az órámra. Fél kilenc, lenne 30 percem fürdeni. Mert persze ott akarok lenni! Úgyhogy felmentem és újra átöltöztem. Nem tudom Rebeca hova tűnt, de bezárkóztam a szobámba és bedugtam a fülembe a fülhallgatót, hogy egy fél órára, de aztán elaludtam...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Úristen! Hol van Ani? Kezdődik a szertartás! Igaz, hogy idősebb vagyok, mint a végzősök és okosabb is, de magyarul nem tudok annyira... Ezért járok újra gimibe!
Már mindenhol keresetem, mikor megláttam azt a lányt, akivel a buszon együtt ültem.
-Szia!-mondtam.-Nem láttad Anit?
-Nem, azt hittem veled van!
-Kedves gólyák!-emelkedett ki a nádasból egy csuklyás (???) srác.-Névsorolvasás!-vette elő egy lapot és elkezdte sorolni a neveket. Mindenki jelen volt... vagyis majdnem.
-Szabó Anikó?-nézett körbe a srác, de nem volt semmi reakció.-Szabó Anikó?
Éreztem, hogy ez nem lesz jó.
-Hát a mi kis sztárocskánk nem kezdi jól a dolgokat...-firkált a lapjára gúnyos mosollyal a srác.
-Várj!-kiáltottam fel, mire rám nézett.-Lehet, hogy csak még készül!
-5 perce volt 9!-kopogtatta az óráját.-Lejárt az idő....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Lassan kinyitottam a szemem. Kicsit elaludtam, mennyi is az idő? Megfordultam és az órára néztem. Fél 10?????? Úristen, elkéstem! Felkaptam a cuccom és lerohantam a nádashoz. Senki nem volt ott.
-Hahó???-néztem körbe, de senki nem válaszolt.-Hahó!!!!-kiabáltam, már könnyes szemmel.
-Elkéstél!-mondta valaki a hátam mögül, amitől úgy megijedtem, hogy majdnem beestem a nádasba.
-Igen, de sajnálom!-magyaráztam.-Elaludtam és senki nem szólt, és...
-Elkéstél!-ismételte az a csuklyás valaki. Ismerős volt...
-Elkéstél!-szólt egy lány a hátam mögül. Az ő hangját is ismertem.
Aztán egyre többen lettek. Az egyik megállt pontosan előttem.
-Elkéstél!-mondta.
-Még ismételjétek el százszor lécci!-nyögtem cinikusan.
-Ennek súlyos következményei lesznek!-folytatta.-És ha ezentúl nem teszed azt, amit mi mondunk, akkor nagyon megkeserülöd!
Furán néztem a srácra. Mekkora hülyeség! pff...
-Hangok, próbák és utána jutalmak.-mondta tovább.-De ezek a próbák nem olyan egyszerűek! Holnap reggel ugyanitt. Ha késel, akár egy percet is, akkor véged!
-Véged...-mondták utána a többiek.-Véged... véged...
Hátrálni kezdtem, ez kész őrület! Aztán, mikor eltűntek a nádasban, felszaladtam a szobámba és bemásztam az ágyamba, majd a takarót a fejemre húztam és remegve elaludtam...