Éljen a korán kelés! Már fél 8-kor a mentorok-házában ültünk és vártuk a fiúkat...
-Sziasztok!-jött be egy olyan 20-on éves srác.
-Szia! Ööö, Kelemen László vagy, ugye?-kérdeztem.
-Igen!-bólogatott.
Emlékszem rá, nagyon tehetséges srác... Egy Ramones számot hozott. Hey ho let's go!
Marha jó volt! De láttam, hogy Ericnek nem nagyon tetszik.
Jöttek a srácok, szinte mindet megismertem és aztán jött a feketeleves....
Éppen néztem a listát, márcsak egy ember volt hátra. Aztán Eric megszólalt:
-Hogy az a!
Felnéztem és Ádám állt meg előttünk. Hogy létezik, hogy még nem találkoztunk???
-Na mi van?-kérdezte.
-Tudod, ez... jaj!-csak ennyit tudtam mondani.
-Mit fogsz énekelni?-törte meg a csendet Eric.
-Someone New...-mosolygott a srác.
Pont ezt kellett választania? Someone New Eric egyik régi száma és az én egyik tavalyi párbaj dalom... Valaki új:
Tökéletes volt, minden szempontból... A helyzethez is tökéletesen illett.
Miután kb 1 és fél perc múlva sikerült újra levegőt vennem, végre megszólaltam:
-Oké, köszi... Várj te is kint, amíg meghozzuk a döntést...-és Ádám kiment.
Erickel odaültünk a laptophoz és újra megnéztük a felvételeket, de akkor is Ádámé volt a legjobb.
-Most mi legyen?-kérdeztem.-Nem ejthetjük ki azért, mert... várj! Miért is?
-Mert egy bunkó állat, aki Dominikkal szövetkezik?-kérdezte Eric cinikusan.
Igaz... Elmesélt mindent, mikor utánam jött a moziba és Ádám miket mondott neki, mikor átment hozzá. Hát igen, ez a srác télleg megkattant! Pedig nem ilyennek ismertem meg.
-Rendben. Tudom, hogy kiket engedek tovább... Nagyon köszi a segítséget!-mosolyogtam a barátomra. Barátom? Hű, ez még nagyon fura..
Csak 3 embert választhatok. Csak hármat!
Most Kelemen Laci ült velem szembe.
-Tudod, én nem vagyok az, aki nagyon Ramones-t hallgat, de ez...-sóhajtottam.-Nagyon tetszett! És szeretném, ha majd az élő showban is ilyen jól énekelnél!
A srác a nyakamba ugrott. Úristen! Eszembe jutott, hogy én mit csináltam, mikor Geszti Péter kimondta...
"2011.augusztus 4.
Én beleadtam mindent! Ahogy csak elő lehet adni ezt a dal... Geszti komoly arccal ült előttem és láttam rajta, hogy gondolkodik.
-Tudod, nagyon nehéz ennyi versenyzőből kiválasztani azt a 3-at, akiben lehetséges, hogy megvan az X-mondta.-De megnéztem az eredeti Mika Newton számot és hát nem tudom mit mondjak...-éreztem, hogy nem számíthatok jóra-Csak szeretném, ha megígérnéd, hogy az első élő show-ban fokozod ezt!-mi??? továbbjutottam???-Mert szerintem nehéz lesz!-mosolygott a mentorom.
Nemhogy a nyakába ugrottam, de a kanapét (!!!) is felborítottam...
És be is tartottam, amit ígértem, mert a Rockefeller Street volt az első dal, amit előadtam és az egyik legtökéletesebb is..."
Szóval megértem a lelkesedésüket és Péternek tényleg igaza volt... Ez nagyon nehéz!
Jöttek sorba a fiúk és sajnos mindnek meg kellett mondanom, hogy sajna nem. (Kivéve Saras Péternek, mert őt továbbjutott..) És tudjátok most következett Ádám, és mivel ő volt az utolsó, hát ki kellett mondanom:
-Te vagy a harmadik döntős...-sóhajtottam. És nem az történt, amire számítottam.
-Köszi, akkor beszélünk, hogy mi lesz majd az első élőshowban! Szia!-intett a srác és kiment.
Nem tudom, hogy ebből mi lesz, de majd kiderül... :/
2011. szeptember 30., péntek
2011. szeptember 29., csütörtök
52.fejezet
Még jó, hogy Ani alsós korában felírta, hogy ki hol lakik. Így tudtam, hogy hova kell mennem...
Megálltam egy hatalmas, inkább palotának nevezném, mint háznak, szóval megálltam előtte és becsöngettem. Mondjuk fél 1 van és ez hülyeség volt.
-Ki az?-szólt bele egy álmos hang a kaputelefonba.
-Ádámmal akarok beszélni!-mondtam és kinyílt a kapu. Egy álmos kislány állt az ajtóban, de amint meglátott, felcsillant a szeme.
-Te, te, te, te....-dadogta, mire odafutottam és befogtam a száját.
-Kérlek ne!-súgtam.-Ádámot keresem!
A lány bólintott, aztán követtem a házba. Felmentünk a... nem tudom hányadik emeletre, talán az 5.-re? Túl nagy ez a ház! Megálltunk egy ajtó előtt és a lányka benyitott:
-Menj csak be! Nem alszik...-mondta, úgyhogy beléptem. Ádám éppen a laptopját nyomogatta, és az ajtó csukódásra hirtelen megfordult és felugrott.
-Te mit keresel itt?-nézett rám riadtan.-Tűnj el a házamból!
-El is tűnök, csak válaszolj nekem!-kértem.-Mit mondtál Aninak, mikor utánad szaladt?
Láttam, hogy a srác gondolkozik egy ideig, aztán végre kinyögte... amire nem vártam:
-Semmit, semmit nem mondtam neki!
-Csak mert azóta mintha nem is lenne köztünk! Mint egy szellem!-magyaráztam.-Kérlek, fontos lenne!
-Szerinted elmondom annak, aki lecsapta a kezemről Anikót?
-Mi az, hogy lecsaptam???-emeltem fel a hangom.
-Hát én sokkal előbb voltam neki, mint te!
Erre nem tudtam felelni. Tudom, hogy Ani szerette Ádámot... Vagy most is??? Te jó ég, mit csináltam?
-Na, mi van okoska? Erre nem tudsz mit mondani?-mosolygott. Annyira idegesít ez a mosoly! áááá...
Szomorúan megráztam a fejem.
-Akkor tűnj el a házamból!-mutatott az ajtó felé, én pedig kimentem. Még adtam egy autogrammot a húgának, aztán hazamentem...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Reggel kicsit jobb volt a kedvem, de még mindig nem voltam a toppon. És valamiért Eric sem. Délelőtt, mikor kint ült a teraszon, betakarózva és szomorúan, vittem neki egy kakaót és kiültem mellé.
-Köszi-keverte meg.
-Mi a baj?-kérdeztem.
A srác nagyot sóhajtott és olyat kérdezett, amin nagyon meglepődtem:
-Jobban szereted Ádámot, ugye?
-Mi??? Dehogyis! Ezt, ezt meg hogy gondold!-néztem rá döbbenten.-Tudod, Ádám volt az első szerelmem, ez tök igaz... De mikor tavaly még nyár elején. Emlékszem: beírtam a youtube-ra, hogy Eurovision 2011 - Sweden és kihozta azt a videót, amit kb 500x csak és kizárólag én néztem meg, csak hogy lássam Mr.Popular-t. És aztán a Masquerade, a Manboy, aztán így tovább... És mikor Mia elmondta, hogy megyünk Malmöbe, amit éreztem... Ránéztem arra a 100 poszterre, ami a szobámban van még most is! El se tudom mondani, mit éreztem.-mondtam és aztán Ericre néztem.-Ez túl nyálas volt?
-Kicsit, de nem baj-mosolygott rám és most már emlékszem mi volt az első, ami meg tetszett benne: azok a gyönyörű vadgesztenye barna szemek... és még mindig imádom őket! Ott ültünk még órákig, aztán hirtelen besötétedett és elmentünk aludni, mert kihagytam az X-faktor tábort és holnap lesz a mentorok-házának felvétele és én kaptam a fiúkat... Hurrá, és Eric segít, szóval korán kelünk, jó éjt! ;)
Megálltam egy hatalmas, inkább palotának nevezném, mint háznak, szóval megálltam előtte és becsöngettem. Mondjuk fél 1 van és ez hülyeség volt.
-Ki az?-szólt bele egy álmos hang a kaputelefonba.
-Ádámmal akarok beszélni!-mondtam és kinyílt a kapu. Egy álmos kislány állt az ajtóban, de amint meglátott, felcsillant a szeme.
-Te, te, te, te....-dadogta, mire odafutottam és befogtam a száját.
-Kérlek ne!-súgtam.-Ádámot keresem!
A lány bólintott, aztán követtem a házba. Felmentünk a... nem tudom hányadik emeletre, talán az 5.-re? Túl nagy ez a ház! Megálltunk egy ajtó előtt és a lányka benyitott:
-Menj csak be! Nem alszik...-mondta, úgyhogy beléptem. Ádám éppen a laptopját nyomogatta, és az ajtó csukódásra hirtelen megfordult és felugrott.
-Te mit keresel itt?-nézett rám riadtan.-Tűnj el a házamból!
-El is tűnök, csak válaszolj nekem!-kértem.-Mit mondtál Aninak, mikor utánad szaladt?
Láttam, hogy a srác gondolkozik egy ideig, aztán végre kinyögte... amire nem vártam:
-Semmit, semmit nem mondtam neki!
-Csak mert azóta mintha nem is lenne köztünk! Mint egy szellem!-magyaráztam.-Kérlek, fontos lenne!
-Szerinted elmondom annak, aki lecsapta a kezemről Anikót?
-Mi az, hogy lecsaptam???-emeltem fel a hangom.
-Hát én sokkal előbb voltam neki, mint te!
Erre nem tudtam felelni. Tudom, hogy Ani szerette Ádámot... Vagy most is??? Te jó ég, mit csináltam?
-Na, mi van okoska? Erre nem tudsz mit mondani?-mosolygott. Annyira idegesít ez a mosoly! áááá...
Szomorúan megráztam a fejem.
-Akkor tűnj el a házamból!-mutatott az ajtó felé, én pedig kimentem. Még adtam egy autogrammot a húgának, aztán hazamentem...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Reggel kicsit jobb volt a kedvem, de még mindig nem voltam a toppon. És valamiért Eric sem. Délelőtt, mikor kint ült a teraszon, betakarózva és szomorúan, vittem neki egy kakaót és kiültem mellé.
-Köszi-keverte meg.
-Mi a baj?-kérdeztem.
A srác nagyot sóhajtott és olyat kérdezett, amin nagyon meglepődtem:
-Jobban szereted Ádámot, ugye?
-Mi??? Dehogyis! Ezt, ezt meg hogy gondold!-néztem rá döbbenten.-Tudod, Ádám volt az első szerelmem, ez tök igaz... De mikor tavaly még nyár elején. Emlékszem: beírtam a youtube-ra, hogy Eurovision 2011 - Sweden és kihozta azt a videót, amit kb 500x csak és kizárólag én néztem meg, csak hogy lássam Mr.Popular-t. És aztán a Masquerade, a Manboy, aztán így tovább... És mikor Mia elmondta, hogy megyünk Malmöbe, amit éreztem... Ránéztem arra a 100 poszterre, ami a szobámban van még most is! El se tudom mondani, mit éreztem.-mondtam és aztán Ericre néztem.-Ez túl nyálas volt?
-Kicsit, de nem baj-mosolygott rám és most már emlékszem mi volt az első, ami meg tetszett benne: azok a gyönyörű vadgesztenye barna szemek... és még mindig imádom őket! Ott ültünk még órákig, aztán hirtelen besötétedett és elmentünk aludni, mert kihagytam az X-faktor tábort és holnap lesz a mentorok-házának felvétele és én kaptam a fiúkat... Hurrá, és Eric segít, szóval korán kelünk, jó éjt! ;)
2011. szeptember 28., szerda
51.fejezet
"I'm addicted to the rush you give me, come get close, and my hearts confession..."
Pontosan értem miről szól ez a dal. Már az első refrén előtt elsírtam magam. Mégis elmondta... Elmondta, hogy szeret!
-Big love...-énekelte az utolsó sort és letérdelt elém. Sírva borultam a nyakába, aztán eltoltam egy kicsit és megcsókoltam.
Próbáltam kizárni mindent az agyamból, de aztán Ádám zökkentett ki:
-...majd találkozunk!-mondta idegesen. (Az elejét nem értettem... :/)
Rögtön felálltam és utánafutottam.
-Mit mondtál?-kérdeztem,mire megfordult.
-Csak annyit, hogy a táborban találkozunk!-mondta, aztán ott hagyott.
Milyen tábor és miről beszél????? Eric a vállamra tette a kezét és rám mosolygott.
-Gyere ki,még nem végeztek veled!-mondta nevetve.
Szóval visszamentünk. Láttam,hogy van, aki dühösen van, aki pedig mosolyogva nézett ránk. (Igen, a Saadeistáktól kaptam a dühös pillantásokat) De nem érdekltek... Csak Eric kavargott a fejemben és amit Ádám mondott. Milyen táborra gondolhat? Nem megyek semmilyen táborba, csak majd gólyatáborba a jövő héten, de oda nem jöhet!
-Ani?-nézett rám Eric.
-Tessék?-kérdeztem.
-Mi a baj?
-Semmi... tényleg!
-Akkor felelsz végre?-szólt közbe Hajdú Péter.
-Ja, persze!-vágtam magam fejbe.-Mi volt a kérdés?
-Szóval, akkor te és Eric Saade?-kérdezte újra.
Ericre néztem és bólintottam. Igen... Én és Eric!
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ani annyira furán viselkedik... Mióta kiszaladt Ádám után. Olyan, mintha nem is lenne köztünk. Este hazaértünk és egyből bezárkózott a szobájába és már nem is láttam. Fogalmam sincs, mit mondott neki az a... inkább nem is mondom ki mi! De ezt ki kell derítenem! Hirtelen felindulásból bevetettem magam a kocsiba és beletapostam a gázba...
Pontosan értem miről szól ez a dal. Már az első refrén előtt elsírtam magam. Mégis elmondta... Elmondta, hogy szeret!
-Big love...-énekelte az utolsó sort és letérdelt elém. Sírva borultam a nyakába, aztán eltoltam egy kicsit és megcsókoltam.
Próbáltam kizárni mindent az agyamból, de aztán Ádám zökkentett ki:
-...majd találkozunk!-mondta idegesen. (Az elejét nem értettem... :/)
Rögtön felálltam és utánafutottam.
-Mit mondtál?-kérdeztem,mire megfordult.
-Csak annyit, hogy a táborban találkozunk!-mondta, aztán ott hagyott.
Milyen tábor és miről beszél????? Eric a vállamra tette a kezét és rám mosolygott.
-Gyere ki,még nem végeztek veled!-mondta nevetve.
Szóval visszamentünk. Láttam,hogy van, aki dühösen van, aki pedig mosolyogva nézett ránk. (Igen, a Saadeistáktól kaptam a dühös pillantásokat) De nem érdekltek... Csak Eric kavargott a fejemben és amit Ádám mondott. Milyen táborra gondolhat? Nem megyek semmilyen táborba, csak majd gólyatáborba a jövő héten, de oda nem jöhet!
-Ani?-nézett rám Eric.
-Tessék?-kérdeztem.
-Mi a baj?
-Semmi... tényleg!
-Akkor felelsz végre?-szólt közbe Hajdú Péter.
-Ja, persze!-vágtam magam fejbe.-Mi volt a kérdés?
-Szóval, akkor te és Eric Saade?-kérdezte újra.
Ericre néztem és bólintottam. Igen... Én és Eric!
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ani annyira furán viselkedik... Mióta kiszaladt Ádám után. Olyan, mintha nem is lenne köztünk. Este hazaértünk és egyből bezárkózott a szobájába és már nem is láttam. Fogalmam sincs, mit mondott neki az a... inkább nem is mondom ki mi! De ezt ki kell derítenem! Hirtelen felindulásból bevetettem magam a kocsiba és beletapostam a gázba...
50.fejezet
Kicsit beteg lettem tegnap, ezért nem mentem be a válogatásra… Azt mondták, hogy most az egyszer kibírják nélkülem. Viszont ma el kell mennem a Frizbi-be. Már készen voltam és Ericre vártam. Mikor elkészültünk beültünk Eric kocsijába és elindultunk.
Ez a hely hihetetlen jól néz ki! Legalábbis kívülről… Az egész hatalmas volt és bevallom, nem szoktam nézni a műsort, akkor láttam meg, hogy lesz élő közönség is. Még 10 percem van, szóval elvégeztem a szokásos teendőimet, aztán beálltam a színfalak mögé.
-És 5,4,3,2,1!-mondta az operatőr.
-Jó estét kívánok mindenkinek!-köszönt Hajdú Péter a nézőknek.-A mai első vendégem Szabó Anikó, aki nem csak a tavalyi X-faktort nyerte meg, de még az idei Eurovíziós Dalfesztivált is… És most ő lett a 2012-es X-faktor egyik mentora! Köszöntöm a műsorban Szabó Anikót!
Beléptem a helyiségbe, ahol mindenki tapsolt. Integettem párat, aztán leültem.
-Szóval kezdjük a legelején! Hogy kezdődött minden! Mesélj a múltadról és, hogy kerültél az X-faktorba?
-Hát a gyerekkoromról azért nem szeretnék beszélni, mert azzal csak untatnék mindenkit…-nevettem, bár igazából hazudtam, mert nem akartam beszélni róla.-Hát az X-faktorba úgy kerültem, hogy már a 2010-es után láttam, hogy néhány versenyző milyen karriert futott be, például Wolf Kati, és én is meg akartam mutatni, hogy mit tudok! És hát… Ezt!
-Mit éreztél, mikor kimondták a neved?
-Az az igazság, hogy pont gondolkodtam, hogy biztos nem nyerek! Túl fiatal vagyok meg a másik versenyző sokkal jobb, mikor a mentorom éljenezni kezdett és akkor megtudtam, hogy nyertem…
-És mikor az ESC-t megnyerted?
Na erről pont nem akartam beszélni… Igazából tudjátok mit gondoltam, csak Ericen járt az eszem.
-Boldog voltam! Tudtam, hogy már kicsit nemzetközibb sztár lehetek.
-Akkor most térjünk végre a lényegre!
És most kezdett nekem bűzleni a dolog…
-Miután megnyerted a dalfesztivált, történt valami számunkra érthetetlen dolog!-mondta és elindított egy videót.
A videón éppen a Huvudvätare-t énekeltem, és az utolsó mondatnál Eric odaállt mellém. Elénekeltük az utolsó „Jag är en huvudvätare” –t és Eric megcsókolt…
Tátva maradt a szám. Nem néztem meg soha ezt a videót. És nem véletlen!
-Meg tudnád ezt magyarázni nekünk?-mosolygott.
-Hát tudja!-kezdtem.-Igen, Eric tényleg megcsókolt! De ez egy baráti csók volt, amit nem tudtunk után megmagyarázni mindenkinek!
-És akkor mi volt ez?-indított el egy újabb videót.
Ezen éppen a szekrényből másztunk ki Erickel és Molly állt előttünk. Aztán egy hatalmasat kevert le a lány Ericnek. Hátranéztem, ahol Eric a színfalak mögött állt. Teljesen le volt döbbenve.
-Hát igen! Ez a lány Eric barátnője…-magyaráztam.-És hát ő is félreértette ezt a dolgot…
-Akkor lenne egy utolsó kérdésem még ezzel kapcsolatban! Te és Eric Saade?
Úristen… Ez egy lehetetlen kérdés! Tudom, hogy Eric belém van zúgva és most akkor mondjam az, hogy „Hát nem, csak barátok vagyunk…” nem tudom, Eric megint elszomorodna. Félve hátranéztem, de a srác megrázta a fejét. Értem…
-Nem, nem… Mi csak összebarátkoztunk…
Hajdú Péter bólintott.
-Akkor Ádám?
Majdnem lefejeltem az asztalt. Hogy és mikor és honnan???? Jaj!
-Hölgyeim és uraim! A reklám után minden kiderül, addig is köszöntsék a stúdióban Anikó barátját, Nagy Ádámot!
Hogy mi???? Ádám integetve jött be hozzánk és leült mellém. Fél kezével átkarolt, és belekacsintott a kamerába. Aztán elkezdődött a reklám…
Azonnal ledobtam magamról a kezét.
-Mit művelsz?-kérdeztem.
-Majd meglátod!-mosolygott és aztán megpuszilt. Ellöktem magamtól és gyorsan megfordultam. Eric már nem volt a helyén… Meg akartam keresni, de elkezdődött a műsor…
-Drága Szabó Anikó!-mondta Hajdú.-Az utolsó kérdésem! Ádám? Vagy Eric?
Össze-vissza kapkodtam a fejem, azt hittem megint elájulok, mikor a világítás kialudt, a kamerák még forogtak és aztán megszólalt a Big Love….
2011. szeptember 26., hétfő
49.fejezet
-Öööö, szia!-köszönt Ádám.-Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz itt?
Nem tudtam mit feleljek... Szóval csak a számat húztam.
-Értem-mondta a srác és elindult kifelé.
-Várj!-szóltam utána, mire megfordult.-Kérlek, Aninak ne szólj!
-És miért ne?-mosolygott gúnyosan.
Nem... ez nem lehet! Ezt a mosolyt én már láttam valahol. És nem is olyan rég...
"-Hát te meg mit csinálsz?-kérdezte gonosz vigyorral az arcán Dominik."-jutott eszembe.
-Mert tudod, hogy nem helyes!-mondtam őszintén.
-Még meggondolom!-legyintett, aztán kiment.
Óvatosan kinéztem. Láttam, hogy Ani az ajtó előtt várakozott és Ádám odament hozzá.
-Minden oké?-kérdezte.
-Persze! Gyere menjünk...-nyújtott kezet Ádám és Anival kézen fogva elindultak hazafelé...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Már este fél 12 volt, mikor megérkeztem. Eric már pizsiben nézte a tévét.
-Milyen volt a film?-kérdezte.
-Nagyon jó...-ültem le mellé.-Mit nézünk?-kérdeztem feldobódva.
Eric furán nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi, semmi, csak nem tudom, most olyan boldog vagyok...-magyaráztam.
Igazából tényleg nagyon boldog voltam. Ádám tök jó fej volt! De a jobb ha pár dolgot inkább nem mondok el Ericnek...
Hirtelen megszólalt az asztalon a Why Do We Need Fashion?!, úgyhogy gyorsan felkaptam.
-Tessék?-szólam bele.
-Szabó Anikó?-kérdezte egy ismerős hang.
-Én vagyok!
-Szia! Itt Hajdú Péter, tudod Frizbi!-mondta.
-Persze, hogyne!
-Szeretnélek holnaputánra meghívni a műsorba. Tudod, beszélgetnénk az X-faktorról, meg minden!
-Komolyan?-hülledeztem.-Hát persze, ott leszek!
-Rendben, köszönöm!-tette le a telefont.
Eric elröhögte magát.
-Mi az? Most meghívtak zsűrizni a Megasztárba is?
-Haha, marha poénos!-nevettem.-Elkísérsz vasárnap a Frizbibe? Én leszek a sztárvendég...
-Gratulálok!-nyújtott kezet Eric.
-Oh, köszönöm!-ráztunk kezet, aztán mindketten elnevettük magunkat.
Szóval, akkor vasárnap.... Még soha nem voltam ilyen beszélgetésen! Remélem nem égek majd be.... :/
(És Anikó még semmit sem sejt, hogy miért hívták oda....)
Nem tudtam mit feleljek... Szóval csak a számat húztam.
-Értem-mondta a srác és elindult kifelé.
-Várj!-szóltam utána, mire megfordult.-Kérlek, Aninak ne szólj!
-És miért ne?-mosolygott gúnyosan.
Nem... ez nem lehet! Ezt a mosolyt én már láttam valahol. És nem is olyan rég...
"-Hát te meg mit csinálsz?-kérdezte gonosz vigyorral az arcán Dominik."-jutott eszembe.
-Mert tudod, hogy nem helyes!-mondtam őszintén.
-Még meggondolom!-legyintett, aztán kiment.
Óvatosan kinéztem. Láttam, hogy Ani az ajtó előtt várakozott és Ádám odament hozzá.
-Minden oké?-kérdezte.
-Persze! Gyere menjünk...-nyújtott kezet Ádám és Anival kézen fogva elindultak hazafelé...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Már este fél 12 volt, mikor megérkeztem. Eric már pizsiben nézte a tévét.
-Milyen volt a film?-kérdezte.
-Nagyon jó...-ültem le mellé.-Mit nézünk?-kérdeztem feldobódva.
Eric furán nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi, semmi, csak nem tudom, most olyan boldog vagyok...-magyaráztam.
Igazából tényleg nagyon boldog voltam. Ádám tök jó fej volt! De a jobb ha pár dolgot inkább nem mondok el Ericnek...
Hirtelen megszólalt az asztalon a Why Do We Need Fashion?!, úgyhogy gyorsan felkaptam.
-Tessék?-szólam bele.
-Szabó Anikó?-kérdezte egy ismerős hang.
-Én vagyok!
-Szia! Itt Hajdú Péter, tudod Frizbi!-mondta.
-Persze, hogyne!
-Szeretnélek holnaputánra meghívni a műsorba. Tudod, beszélgetnénk az X-faktorról, meg minden!
-Komolyan?-hülledeztem.-Hát persze, ott leszek!
-Rendben, köszönöm!-tette le a telefont.
Eric elröhögte magát.
-Mi az? Most meghívtak zsűrizni a Megasztárba is?
-Haha, marha poénos!-nevettem.-Elkísérsz vasárnap a Frizbibe? Én leszek a sztárvendég...
-Gratulálok!-nyújtott kezet Eric.
-Oh, köszönöm!-ráztunk kezet, aztán mindketten elnevettük magunkat.
Szóval, akkor vasárnap.... Még soha nem voltam ilyen beszélgetésen! Remélem nem égek majd be.... :/
(És Anikó még semmit sem sejt, hogy miért hívták oda....)
48.fejezet
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Volt már olyan érzésetek, hogy követnek? Tisztára paranoiás vagyok! Mikor jöttem, a buszon odajött Dominik és valamit magyarázott, de nem hallottam, mert zenét hallgattam, de nem is nagyon érdekelt!
Most végre itt vagyok... Valóra vált egy régi álmom: Ádám elhívott moziba! Tudjátok, azért mondtam, hogy régi, mert nem tudom, teljesen össze vagyok zavarodva! Mert amit Molly mondott meg, hogy Eric és Ádám és... áááááá!!! Szóval értitek.
Annyira imádom ezt a csajt! Shannon Woodward a legjobb színésznő, akit ismerek! Páran már mondták, hogy hasonlítok rá. Szerintetek? (Katt!) Biztos igazuk van... :D
A film végén beültünk egy Mekibe Ádámmal. A szokásos "hogy tetszett a film?" meg "ugye, az milyen vicces volt!" dolgok után Ádám megkérdezett valamit, ami miatt kiköptem a kólám.
-És te most jársz ezzel az Erickel?-kérdezte. Döbbenten néztem rá. Honnan veszi ezt mindenki?
-Dehogyis!-feleltem.-Csak nagyon jó barátok vagyunk... Tudod, mint veled!
-Aha-felelte Ádám és lehajtotta a fejét. Láttam, hogy valami baja van.
-Mi a baj?-ültem át mellé.
-Ja, semmi semmi! Csak gondolkoztam...-legyintett és beleharapott a BigMac-jébe.
-Na!!!-mondtam.-Látom, hogy bajod van! Mondd már!-löktem meg.
-Én csak jó barátod vagyok?-nézett rám. Most komolyan ezen gondolkodott????
-Nem!-feleltem.-Te a legjobb vagy!-mosolyogtam, aztán majdnem elfelejtettem levegőt venni...
Ádám megcsókolt! És az a gáz, hogy nem is bántam... Ez újra jó érzés volt....
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Majdnem leestem a mozgólépcsőről... Eddig onnan figyeltem Anit és Ádámot, aztán meg ÚRISTEN!!!!
Ezt nem hiszem el... Akkor ezek szerint most járnak vagy mi? Aztán megláttam a mozgólépcsőn az lesifotóst.
-Hé!-kiabáltam rá.-Álljon meg!
Után futottam, de nem értem utól... Úristen, mi lesz ebből????
Láttam, hogy Aniék felállnak és elindulnak... Sietnem kell haza, nehogy meg tudja, hogy kémkedtem utána, az nagyon gáz lenne... Szóval indultam, de nem bírtam ki el kellett szaladnom a mosdóba.
Amiért azért gáz, mert mikor kiléptem, a WC-ből nekimentem Ádámnak....
Volt már olyan érzésetek, hogy követnek? Tisztára paranoiás vagyok! Mikor jöttem, a buszon odajött Dominik és valamit magyarázott, de nem hallottam, mert zenét hallgattam, de nem is nagyon érdekelt!
Most végre itt vagyok... Valóra vált egy régi álmom: Ádám elhívott moziba! Tudjátok, azért mondtam, hogy régi, mert nem tudom, teljesen össze vagyok zavarodva! Mert amit Molly mondott meg, hogy Eric és Ádám és... áááááá!!! Szóval értitek.
Annyira imádom ezt a csajt! Shannon Woodward a legjobb színésznő, akit ismerek! Páran már mondták, hogy hasonlítok rá. Szerintetek? (Katt!) Biztos igazuk van... :D
A film végén beültünk egy Mekibe Ádámmal. A szokásos "hogy tetszett a film?" meg "ugye, az milyen vicces volt!" dolgok után Ádám megkérdezett valamit, ami miatt kiköptem a kólám.
-És te most jársz ezzel az Erickel?-kérdezte. Döbbenten néztem rá. Honnan veszi ezt mindenki?
-Dehogyis!-feleltem.-Csak nagyon jó barátok vagyunk... Tudod, mint veled!
-Aha-felelte Ádám és lehajtotta a fejét. Láttam, hogy valami baja van.
-Mi a baj?-ültem át mellé.
-Ja, semmi semmi! Csak gondolkoztam...-legyintett és beleharapott a BigMac-jébe.
-Na!!!-mondtam.-Látom, hogy bajod van! Mondd már!-löktem meg.
-Én csak jó barátod vagyok?-nézett rám. Most komolyan ezen gondolkodott????
-Nem!-feleltem.-Te a legjobb vagy!-mosolyogtam, aztán majdnem elfelejtettem levegőt venni...
Ádám megcsókolt! És az a gáz, hogy nem is bántam... Ez újra jó érzés volt....
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Majdnem leestem a mozgólépcsőről... Eddig onnan figyeltem Anit és Ádámot, aztán meg ÚRISTEN!!!!
Ezt nem hiszem el... Akkor ezek szerint most járnak vagy mi? Aztán megláttam a mozgólépcsőn az lesifotóst.
-Hé!-kiabáltam rá.-Álljon meg!
Után futottam, de nem értem utól... Úristen, mi lesz ebből????
Láttam, hogy Aniék felállnak és elindulnak... Sietnem kell haza, nehogy meg tudja, hogy kémkedtem utána, az nagyon gáz lenne... Szóval indultam, de nem bírtam ki el kellett szaladnom a mosdóba.
Amiért azért gáz, mert mikor kiléptem, a WC-ből nekimentem Ádámnak....
2011. szeptember 25., vasárnap
47.fejezet
Kicsit lelkiismeret-furdalásom van,mert nem adtam át Aninak Ádám üzenetét. Ez már 3 napja volt és azóta nem alszok...
Este,mikor Anikó hazajött az X-faktor válogotóról,nem feküdt le aludni,hanem átöltözött.
-Hová mész?-kérdeztem.
-Hát... emlékszel Ádámra,ugye?-nézett vissza rám a tükörből. Bólintottam.
-Azt mondta,hogy elvisz moziba meg vacsizni a mekibe.
Döbbenten álltam mögötte. Hát mégis felhívta? És ma randira mennek,vagy ez nem az?
Ani megfordult és megölelt.
-Majd jövök!-mosolygott,majd elindult.
Továbbra is dermedten állt az előszoba közepén. Ani most komolyan randira megy ezzel a sráccal?
Tudnom kell! Tudnom kell,hogy mit akar!
Ész nélkül felkaptam a kabátom és rohantam Ani után...
A busz megállónál értem utol a lányt. Ült az egyik széken és bedugta a fülébe a headsetét. Megálltam az egyik óriás plakát mellett és figyeltem. A busz kb 5 perc múlva megérkezett és Ani az elsők között szállt fel. Gyorsan besurrantam a hátsó ajtón és leguggoltam az egyik szék mögé. Nem volt hely,ezért Ani végigállt. Az Örs-re ment,az még 5 megálló. Aztán a Rákoczi utcánál felszállt a baj...
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdezte gonosz vigyorral az arcán Dominik.
-Ööööö,nem volt ülőhely!-mutattam,miközben elindultunk.
-És az ott Ani mellett?-kérdezte.
Megfogott! Láttam az arcán, hogy mit gondol! Elindult Ani felé.
Mit tehettem? A következő megállónál leugrottam a buszról. És láttam,hogy Dominik leül Ani mellé és el kezdtek beszélgetni,a busz pedig elindult.
Tudjátok lehet,hogy ez gáz és egynap égő fejjel fogok erre visszagondolni,de a busz után futottam....
Mire az Örs-re értem, majdnem kiköptem a belem, de még csak most kezdődött minden! Láttam, hogy Ani egyedül száll le a buszról, szóval utána mentem. A Sugár bejárata előtt Ádám várt. Mikor Anikó meglátta, rögtön a nyakába ugrott. Egy két perc múlva, mikor végre túl estek az ölelkezésen, elindultak befelé.
A film, ha jól tudom fél kilenckor kezdődik, szóval volt még 10 perc. Mondjuk arról fogalmam sincs mit néznek majd meg,de majd lesz valami...
Lifttel mentek fel a mozihoz, addig én a mozgólépcsőn felszaladtam és a moziban beestem a pult mögé.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte a pénztáros lány, aztán hirtelen elkerekedett a szeme.-Úristen! TE???
Felugrottam és befogtam a száját.
-Kapsz egy aláírást,ha csendben maradsz!-súgtam, mire bólintott és visszamásztam a pult alá.
És belegondoltam. Mégis mit csinálok itt? Ha nagyon pontosan akarok fogalmazni, Ani után kémkedek...
Hallottam, hogy megjöttek.
-Jó estét, volt foglalva két jegy az új Shannon Woodward filmre-mondta Ádám.
(Tudjátok ki Shannon Woodward ugye? :D Jobb oldalt, Szabó Anikó néven megtaláljátok a képét...)
Értem,miért ezt választották. Ani imádja ezt a csajt és Ádám csak imponálni akar neki!
Miután bementek, felálltam.
-Kérek egy jegyet én is erre a filmre!-mondtam határozottan a lánynak.
A kezembe nyomott egy jegyet, én meg beszaladtam Aniék után....
Este,mikor Anikó hazajött az X-faktor válogotóról,nem feküdt le aludni,hanem átöltözött.
-Hová mész?-kérdeztem.
-Hát... emlékszel Ádámra,ugye?-nézett vissza rám a tükörből. Bólintottam.
-Azt mondta,hogy elvisz moziba meg vacsizni a mekibe.
Döbbenten álltam mögötte. Hát mégis felhívta? És ma randira mennek,vagy ez nem az?
Ani megfordult és megölelt.
-Majd jövök!-mosolygott,majd elindult.
Továbbra is dermedten állt az előszoba közepén. Ani most komolyan randira megy ezzel a sráccal?
Tudnom kell! Tudnom kell,hogy mit akar!
Ész nélkül felkaptam a kabátom és rohantam Ani után...
A busz megállónál értem utol a lányt. Ült az egyik széken és bedugta a fülébe a headsetét. Megálltam az egyik óriás plakát mellett és figyeltem. A busz kb 5 perc múlva megérkezett és Ani az elsők között szállt fel. Gyorsan besurrantam a hátsó ajtón és leguggoltam az egyik szék mögé. Nem volt hely,ezért Ani végigállt. Az Örs-re ment,az még 5 megálló. Aztán a Rákoczi utcánál felszállt a baj...
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdezte gonosz vigyorral az arcán Dominik.
-Ööööö,nem volt ülőhely!-mutattam,miközben elindultunk.
-És az ott Ani mellett?-kérdezte.
Megfogott! Láttam az arcán, hogy mit gondol! Elindult Ani felé.
Mit tehettem? A következő megállónál leugrottam a buszról. És láttam,hogy Dominik leül Ani mellé és el kezdtek beszélgetni,a busz pedig elindult.
Tudjátok lehet,hogy ez gáz és egynap égő fejjel fogok erre visszagondolni,de a busz után futottam....
Mire az Örs-re értem, majdnem kiköptem a belem, de még csak most kezdődött minden! Láttam, hogy Ani egyedül száll le a buszról, szóval utána mentem. A Sugár bejárata előtt Ádám várt. Mikor Anikó meglátta, rögtön a nyakába ugrott. Egy két perc múlva, mikor végre túl estek az ölelkezésen, elindultak befelé.
A film, ha jól tudom fél kilenckor kezdődik, szóval volt még 10 perc. Mondjuk arról fogalmam sincs mit néznek majd meg,de majd lesz valami...
Lifttel mentek fel a mozihoz, addig én a mozgólépcsőn felszaladtam és a moziban beestem a pult mögé.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte a pénztáros lány, aztán hirtelen elkerekedett a szeme.-Úristen! TE???
Felugrottam és befogtam a száját.
-Kapsz egy aláírást,ha csendben maradsz!-súgtam, mire bólintott és visszamásztam a pult alá.
És belegondoltam. Mégis mit csinálok itt? Ha nagyon pontosan akarok fogalmazni, Ani után kémkedek...
Hallottam, hogy megjöttek.
-Jó estét, volt foglalva két jegy az új Shannon Woodward filmre-mondta Ádám.
(Tudjátok ki Shannon Woodward ugye? :D Jobb oldalt, Szabó Anikó néven megtaláljátok a képét...)
Értem,miért ezt választották. Ani imádja ezt a csajt és Ádám csak imponálni akar neki!
Miután bementek, felálltam.
-Kérek egy jegyet én is erre a filmre!-mondtam határozottan a lánynak.
A kezembe nyomott egy jegyet, én meg beszaladtam Aniék után....
2011. szeptember 24., szombat
46.fejezet
Tudjátok... Molly feladta magát! Vége van! Megszabadultunk tőle...
Rájöttem,hogy mi volt tegnap az a fura álom... Annyira megijedtem,hogy elájultam és Molly ezt látta és nem tudott megölni. Szóval itt vagyok... Élek és virulok!
Július közepe van... Még majdnem egy hónap a suliig! Te jó ég...
Valamelyik este ültem a nappaliban és gépeztem,mikor megcsörrent a telefonom. Nem ismertem a számot...
-Szabó Anikó!-mondtam.
-Szia Ani,itt Geszti Péter!-üdvözölt a mentorom.
-Oh,szia!-köszöntem.-Mi újság mostanában?
-Lenne egy nagyon fontos kérdésem!
-Mondd csak!-kértem és aztán örömömben akkorát sikítottam,hogy Eric kirohant a fürdőből.
-Mi történt?-állt meg előttem zihálva.
-Köszönöm szépen,persze,hogy vállalom!!!-mondtam Péternek.
-Rendben,akkor fontos,hogy holnap reggel 8-kor ott legyél!-figyelmeztett.
-Semmiképp nem kések...-mondtam és letettem a telefont.
Eric ott állt előttem. Gondolom magyarázatott várt. A nyakába ugrottam és elmondtam a nagy hírt:
-Én leszek az X-faktor egyik mentora!!!-mondtam.
-Te jó ég! Ez komoly?-kérdezte Eric.
Bólintottam,aztán megint megöleltem a fiút...
Ez hihetetlen!
Másnap reggel Erickel megálltunk az RTL klub székháza előtt. Mellettünk sikítozó jelentkezők kértek autogrammot és közös fotót. Hát igen,ez van,ha híres az ember...
Este hullafáradtan estem az ágyra. Fáj a fejem... Túl sok jó és túl sok rossz hangot hallottam ma,szóval pihennem kell....
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ani teljesen kidőlt. Nem is csodálom ennyi munka után! Még csak fél 9 volt,de hagytam aludni.
Olyan 10 körül megszólalt Ani telefonja. Gyorsan felkaptam,nemhogy felébredjen.
-Szabó Anikó telefonja?-szóltam bele.
-Öööö,hello itt Nagy Ádám. Anikóval szeretnék beszélni!-mondta.
-Sajnos most nem tudom adni,adjak át neki valami üzenetet?-kérdeztem.
-Hát igen,kérdezze majd meg,hogy lenne-e majd kedve valamikor eljönni velem mondjuk moziba...-kicsit ledöbbentem.
-Persze,átadnom!-vágtam rá és lecsaptam a telefont.
Nagy Ádám... Ismerem őt valahonnan! Ő lenne Ani amerikai barátja?
Nem,nem adom át az üzenetet! De akkor Ani rájön... Nem mehetnek el! Mert,mert.... jaj!
Rájöttem,hogy mi volt tegnap az a fura álom... Annyira megijedtem,hogy elájultam és Molly ezt látta és nem tudott megölni. Szóval itt vagyok... Élek és virulok!
Július közepe van... Még majdnem egy hónap a suliig! Te jó ég...
Valamelyik este ültem a nappaliban és gépeztem,mikor megcsörrent a telefonom. Nem ismertem a számot...
-Szabó Anikó!-mondtam.
-Szia Ani,itt Geszti Péter!-üdvözölt a mentorom.
-Oh,szia!-köszöntem.-Mi újság mostanában?
-Lenne egy nagyon fontos kérdésem!
-Mondd csak!-kértem és aztán örömömben akkorát sikítottam,hogy Eric kirohant a fürdőből.
-Mi történt?-állt meg előttem zihálva.
-Köszönöm szépen,persze,hogy vállalom!!!-mondtam Péternek.
-Rendben,akkor fontos,hogy holnap reggel 8-kor ott legyél!-figyelmeztett.
-Semmiképp nem kések...-mondtam és letettem a telefont.
Eric ott állt előttem. Gondolom magyarázatott várt. A nyakába ugrottam és elmondtam a nagy hírt:
-Én leszek az X-faktor egyik mentora!!!-mondtam.
-Te jó ég! Ez komoly?-kérdezte Eric.
Bólintottam,aztán megint megöleltem a fiút...
Ez hihetetlen!
Másnap reggel Erickel megálltunk az RTL klub székháza előtt. Mellettünk sikítozó jelentkezők kértek autogrammot és közös fotót. Hát igen,ez van,ha híres az ember...
Este hullafáradtan estem az ágyra. Fáj a fejem... Túl sok jó és túl sok rossz hangot hallottam ma,szóval pihennem kell....
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ani teljesen kidőlt. Nem is csodálom ennyi munka után! Még csak fél 9 volt,de hagytam aludni.
Olyan 10 körül megszólalt Ani telefonja. Gyorsan felkaptam,nemhogy felébredjen.
-Szabó Anikó telefonja?-szóltam bele.
-Öööö,hello itt Nagy Ádám. Anikóval szeretnék beszélni!-mondta.
-Sajnos most nem tudom adni,adjak át neki valami üzenetet?-kérdeztem.
-Hát igen,kérdezze majd meg,hogy lenne-e majd kedve valamikor eljönni velem mondjuk moziba...-kicsit ledöbbentem.
-Persze,átadnom!-vágtam rá és lecsaptam a telefont.
Nagy Ádám... Ismerem őt valahonnan! Ő lenne Ani amerikai barátja?
Nem,nem adom át az üzenetet! De akkor Ani rájön... Nem mehetnek el! Mert,mert.... jaj!
2011. szeptember 22., csütörtök
45.fejezet
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Nem hiszem el!!!! Nem tette meg.... Molly nem ölt meg! Pedig egy pillanatra azt hittem,hogy képes megölni. És nem én voltam az egyetlen! Kivülről tényleg szörnyű lehetett. Főleg Ericnek... Hallottam,ahogy kiabál és úristen,nem is tudom,mit hihet!
Molly elment mellőlem és akkor felnéztem,mert egy nagy szikla volt előttem,így a többiek nem láttak. Láttam,hogy Molly feltartott kézzel megy a rendőrök felé, Eric és Emily pedig a földön sírnak... Danny és Molly elmentek a rendőrökkel és az egyik még vállon veregette Ericet. Olyan hangosan beszéltek,hogy odáig elhallottam:
-Nem hiszem eeeeeellllllllllllll!!!!!!!!!!!!!-ordított Eric és sírva a földre borult.
-Eric,ne sírj!-próbálta vidítani Emily a fiút,de nem sikerült neki. Aztán felpattantam és odasiettem hozzájuk.
-Eric! Itt vagyok!-mosolyogtam,de semelyikük nem figyelt rám.-Hahhhhóóó!!!!!-kiabáltam.
Nem,nem ez nem lehet! Visszasiettem a sziklához,ami mögött eddig voltam és láttam magamat... meghalva... És hatalmasat ordítottam...
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ilyen komolyan nincs.... Ani meghalt! Hihetetlen! Már egyszer sikerült megmentenem,de most nem tudom. Örökre vége! Csak sírtam és sírtam... Emily hiába próbált vigasztalni,nem tudott. Vége az életemnek!
-Gyere Eric... Menjünk haza!-húzott fel Emily és átkarolva próbált támogatni. Mikor már majdnem kint voltunk az erdőből,eszembe jutott valami! Anit nem hagyhatjuk ott,mentőket kell hívni vagy rendőröket vagy bárkit,nem maradhat ott egyedül!
Már tárcsáztam is,mikor Emilyvel hirtelen megfordultunk. Egy hatalmas kiáltást hallottunk... És nem akármilyen sikoltás volt... Anié....
Eldobtam a telefonom és rohantam vissza az erdőbe.
-ANIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
-ANIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottam az erdő másik feléből a hangot... Ez Eric!!!
-ERIIIIIC!!!!-kiabáltam vissza és el kezdtem rohanni.
Csak rohantam és rohantam kifelé,mikor a tüskebokor túloldalán megláttam Ericet...
-Ani!!!-rohant át a bokron. (Nem tudom,hogy csinálta,mert nekem nagyon fáj volna...)
És megölelt. Kicsit szúrt a tüskék miatt,de nem érdekelt. Már kétszer majdnem meghaltam,de mindig visszajöttem,mert nem volt igaza az orvosnak... Ami miatt elájulok,az visszahoz az életbe...
És ez Eric.... :')
Nem hiszem el!!!! Nem tette meg.... Molly nem ölt meg! Pedig egy pillanatra azt hittem,hogy képes megölni. És nem én voltam az egyetlen! Kivülről tényleg szörnyű lehetett. Főleg Ericnek... Hallottam,ahogy kiabál és úristen,nem is tudom,mit hihet!
Molly elment mellőlem és akkor felnéztem,mert egy nagy szikla volt előttem,így a többiek nem láttak. Láttam,hogy Molly feltartott kézzel megy a rendőrök felé, Eric és Emily pedig a földön sírnak... Danny és Molly elmentek a rendőrökkel és az egyik még vállon veregette Ericet. Olyan hangosan beszéltek,hogy odáig elhallottam:
-Nem hiszem eeeeeellllllllllllll!!!!!!!!!!!!!-ordított Eric és sírva a földre borult.
-Eric,ne sírj!-próbálta vidítani Emily a fiút,de nem sikerült neki. Aztán felpattantam és odasiettem hozzájuk.
-Eric! Itt vagyok!-mosolyogtam,de semelyikük nem figyelt rám.-Hahhhhóóó!!!!!-kiabáltam.
Nem,nem ez nem lehet! Visszasiettem a sziklához,ami mögött eddig voltam és láttam magamat... meghalva... És hatalmasat ordítottam...
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ilyen komolyan nincs.... Ani meghalt! Hihetetlen! Már egyszer sikerült megmentenem,de most nem tudom. Örökre vége! Csak sírtam és sírtam... Emily hiába próbált vigasztalni,nem tudott. Vége az életemnek!
-Gyere Eric... Menjünk haza!-húzott fel Emily és átkarolva próbált támogatni. Mikor már majdnem kint voltunk az erdőből,eszembe jutott valami! Anit nem hagyhatjuk ott,mentőket kell hívni vagy rendőröket vagy bárkit,nem maradhat ott egyedül!
Már tárcsáztam is,mikor Emilyvel hirtelen megfordultunk. Egy hatalmas kiáltást hallottunk... És nem akármilyen sikoltás volt... Anié....
Eldobtam a telefonom és rohantam vissza az erdőbe.
-ANIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
-ANIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottam az erdő másik feléből a hangot... Ez Eric!!!
-ERIIIIIC!!!!-kiabáltam vissza és el kezdtem rohanni.
Csak rohantam és rohantam kifelé,mikor a tüskebokor túloldalán megláttam Ericet...
-Ani!!!-rohant át a bokron. (Nem tudom,hogy csinálta,mert nekem nagyon fáj volna...)
És megölelt. Kicsit szúrt a tüskék miatt,de nem érdekelt. Már kétszer majdnem meghaltam,de mindig visszajöttem,mert nem volt igaza az orvosnak... Ami miatt elájulok,az visszahoz az életbe...
És ez Eric.... :')
44.fejezet
Csak futottam és futottam... Éreztem,hogy valaki utánam jön,szóval megérdemlek egy tesi 5öst! Mármint ha túlélem...
Egyszercsak véget ért az erdő és hatalmas tisztáson találtam magam. Körülnéztem,aztán Mollyval találtam szembe magam. Úgy megijedtem,hogy legalább két métert arrébb ugrottam.
-Molly,kérlek áruld el miért akarsz megölni!-mondtam.
-Mit kell ezen elárulni?-nézett hitetlenül.-Eric csak azért szakított velem,mert belédszeretett,mikor a színpadon neki énekeltél!
Döbbenten néztem a lányra. De hát én erről nem is tudtam! Eric belémzúgott??? Te jó ég!
A földre rogytam és aztán rájöttem... Az a csók,nem is olyan volt,mint Dannyvel! Több volt annál...
-Molly,figyelj!-magyaráztam.-Nekem erről fogalmam sem volt! Eric azt mondta,hogy ő azt csak olyan csóknak szánta,tudod,mint egy baráti! És gondoltam a többi is az volt...-vontam vállat.
-A többiii???-sipította Molly.
Lehet,hogy ez nem kellett volna? Jaj!
A lány beindította a láncfűrészt és felém közeledett. Nem tudtam,mit tegyek,szóval csak leültem a földre,befogtam a fülem és lecsuktam a szemem...
Közben......
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Nem tudtam merre futok,csak húztam az időt,hogy Emilynek legyen ideje visszaérni. Danny a nyomomban volt és folyton azzal a játék bigyóval lőtt rám. Mondjuk amivel teletöltötte az elég igazinak tűnt...
Egyidő után már nem bírtam tovább megálltam. Danny is beért és megállt mellettem.
-Ennyire zavart?-lihegtem.
-Hát,csak mert te már voltál tavaly az ESC-n és én is szerette volna menni,nem csak megint zsűrizni...
-Sajnálom...-mondtam.-De ígérem! Jövőre nem indulok... Legalább is Svédországot képviselve.
-Akkor ott találkozunk!-nyújtott kezet.
Jaj... Már azt hittem,hogy tényleg képes lenne lelőni! Átkarolt a srác,és eldobta a fegyverét. Mostmár teljes biztonságban vagyok...
-Csak mondom!-szólt Danny.-Hogy Molly képes megölni a barátnődet!
-Ne már!-dobtam le a kezét a vállamról és rohanni kezdtem...
Nem volt nehéz megtalálni őket,arra kellett rohannom,amerre a láncfűrész hangját hallottam.
Egy tisztáson kötöttem ki és láttam,ahogy Molly a magasba emeli a fűrészt,aztán sikítást hallottam.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiáltottam és a földre rogytam.
Ekkor érkezett meg Emily és mögötte a rendőrök.
-Elkéstem...-súgta és rám borult,hogy megvigasztaljon...
Egyszercsak véget ért az erdő és hatalmas tisztáson találtam magam. Körülnéztem,aztán Mollyval találtam szembe magam. Úgy megijedtem,hogy legalább két métert arrébb ugrottam.
-Molly,kérlek áruld el miért akarsz megölni!-mondtam.
-Mit kell ezen elárulni?-nézett hitetlenül.-Eric csak azért szakított velem,mert belédszeretett,mikor a színpadon neki énekeltél!
Döbbenten néztem a lányra. De hát én erről nem is tudtam! Eric belémzúgott??? Te jó ég!
A földre rogytam és aztán rájöttem... Az a csók,nem is olyan volt,mint Dannyvel! Több volt annál...
-Molly,figyelj!-magyaráztam.-Nekem erről fogalmam sem volt! Eric azt mondta,hogy ő azt csak olyan csóknak szánta,tudod,mint egy baráti! És gondoltam a többi is az volt...-vontam vállat.
-A többiii???-sipította Molly.
Lehet,hogy ez nem kellett volna? Jaj!
A lány beindította a láncfűrészt és felém közeledett. Nem tudtam,mit tegyek,szóval csak leültem a földre,befogtam a fülem és lecsuktam a szemem...
Közben......
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Nem tudtam merre futok,csak húztam az időt,hogy Emilynek legyen ideje visszaérni. Danny a nyomomban volt és folyton azzal a játék bigyóval lőtt rám. Mondjuk amivel teletöltötte az elég igazinak tűnt...
Egyidő után már nem bírtam tovább megálltam. Danny is beért és megállt mellettem.
-Ennyire zavart?-lihegtem.
-Hát,csak mert te már voltál tavaly az ESC-n és én is szerette volna menni,nem csak megint zsűrizni...
-Sajnálom...-mondtam.-De ígérem! Jövőre nem indulok... Legalább is Svédországot képviselve.
-Akkor ott találkozunk!-nyújtott kezet.
Jaj... Már azt hittem,hogy tényleg képes lenne lelőni! Átkarolt a srác,és eldobta a fegyverét. Mostmár teljes biztonságban vagyok...
-Csak mondom!-szólt Danny.-Hogy Molly képes megölni a barátnődet!
-Ne már!-dobtam le a kezét a vállamról és rohanni kezdtem...
Nem volt nehéz megtalálni őket,arra kellett rohannom,amerre a láncfűrész hangját hallottam.
Egy tisztáson kötöttem ki és láttam,ahogy Molly a magasba emeli a fűrészt,aztán sikítást hallottam.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiáltottam és a földre rogytam.
Ekkor érkezett meg Emily és mögötte a rendőrök.
-Elkéstem...-súgta és rám borult,hogy megvigasztaljon...
43.fejezet
Hiába ráztam a kaput,nem nyílt ki... Jaj,a kulcsok! Elvették a börtönben.
-Emily!-fordultam a lány felé.-Segítek felmászni és gyorsan nyisd ki!
Emily bólintott és bakot tartottam neki,így átmászott a kerítésen és kinyitotta a kaput.
A bejárati ajtó zárja kattant és Ani rohant ki,az ajtót becsapva maga mögött.
-Futááááss!!!!!-kiabálta és mindkettőnket kilökött az ajtón.
Egy pillanatra visszanéztem és láttam,hogy az ajtót Danny töri át. Most már értem,miért kell futni!
Szóval mindhárman elrohantunk az éjszakába....
Olyan 7 utcával arréb megálltunk végre megálltunk.
-Mi történt???-kérdezte Emily.
-Ez a kutya,egy robot!!!-lihegte Ani.-MEG AKAR ÖLNI!!!!!
A csajok pont háttal álltak,de én láttam közeledni a vörös szemű kutyát,aminek a szeme lézersugarakat lövelt ki. Milyen okos ember tud összerakni egy ilyen kutyát????
Nem tehettünk mást,tovább rohantunk. Ilyenkor már senki nem jár az utakon és szembe volt az autómosó,szóval berántottam a lányokat a kapun és befogtam a szájukat.
Hallottuk a kutya lépteit,ami kb 10 perc ott keringett,aztán továbbment. Ani óvatosan kinézett és mondta,hogy tiszta a levegő...
Kiálltunk a kapu elé és el kezdük faggatni Anikót:
-De hát miért akarna meg ölni?-kérdeztem.
-Ez egy robot-kutya és aki a szülinapomra küldte,az meg akar ölni...-lassított a végére Ani.
Komolyan ilyen hülyék vagyunk??? Vajon ki akart megszabadulni tőlem és amíg nem vagyok ott megölni őt???
-Molly!-mondtuk egyszerre.
-Úgy látszik pont végszóra érkeztem...-hallottunk a hátunk mögül egy hangot.
Megfordultunk és ott volt Danny,a robot-kutya és mellette gazdája maszkban és egy láncfűrésszel a kezében??? (Lehet,hogy sokat GTA-zok,de azért ennyit nem!!!)...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Ismeritek a GTA San Andreast? Az az öldöklős és lövöldözős játék,amivel Erickel szoktunk játszani.....
Na most tisztára olyan érzésem van,mintha benne lennék.
-Tudjátok...-lépett közelebb a lány.-Most van vége! Nem érdekel,hogy 2en vagy 3an vagytok,akkor is vége!
-Hé,nem tudom,hogy te ki a bánat vagy,de nem fogsz megölni minket!-emelte fel a hangját Emily.
-Oh,és ezt honnan veszed drágám?-vette le a maszkot a fejéről.
-Onnan,hogy ez már a 3.kísérleted,szóval tuti nem sikerül!-mondta Emily.
-Figyi,hagyd!-súgta oda neki Eric.
-Nem!!!-kiabált Emily.-Nem fogom hagyni! Molly nem gondolod,hogy ez már felesleges?
-Idefigyelj,te kis!-mordult fel Molly és megint közelebb jött.-Már 2x megpróbáltam megölni Ericet! Szóval ha jól tudom,itt nálatok a 3 az igazság,úgyhogy most sikerülni is fog!!!-indította be a fűrészt.
Mindhárman hátráltunk.
-Danny kapd el őket!-mondta Molly.
És akkor nagyon fura dolog történt.... Danny két lábra állt és emberré változott. Ha nagyon pontos akarok lenni, Danny Saucedo, a svéd énekes állt előttem.
-Igenis Molly!-mondta és elővett a zsebéből egy mini stukkert.
Emilyvel hátráltunk még egy lépést,de Eric nem mozdult,és Danny odaállt vele szembe a fejéhez tartva a fegyvert...
-Danny!-mondta Eric remegve.-Danny,nem emlékszel rám? Én vagyok az Eric, az egyik haverod!
-Már hogyne tudnám ki vagy!-mondta dühösen Danny.-Miattad nem jutottam el az ESC-re megint! Kétszer is indultam a Melodifesztiválon és mindkétszer elvetted tőlem a győzelmet!
-Aha,értem!-mondta Eric ijedten,aztán jól tökön rúgta a fiút és elrángatott minket.
-Utánuk!-hallottam Molly hangját és hallottam,hogy utánunk jönnek.
Beszaladtunk egy erdőbe.
-Rendben! Ketten vannak,egyikünket nem tudják követni,ez valószínűleg te leszel Emily...-néztem barátnőmre.-És hozz segítséget! Be kell bizonyítanunk,hogy Molly a bűnös!
-Az meglesz!-vette elő Emily a telefonját és lejátszotta az a mondatot,amivel Molly elárulta magát: "Már 2x megpróbáltam megölni Ericet! Szóval ha jól tudom,itt nálatok a 3 az igazság,úgyhogy most sikerülni is fog!!!
-Mindig is tudtam,hogy okos gyerek vagy!-adott Eric egy barackot a fejére.
Közben hallottunk,hogy közelednek.
-Sok sikert!-fogta meg Eric a kezünket.
-Sok sikert!-mondtuk mi is,aztán három felé futottunk....
-Emily!-fordultam a lány felé.-Segítek felmászni és gyorsan nyisd ki!
Emily bólintott és bakot tartottam neki,így átmászott a kerítésen és kinyitotta a kaput.
A bejárati ajtó zárja kattant és Ani rohant ki,az ajtót becsapva maga mögött.
-Futááááss!!!!!-kiabálta és mindkettőnket kilökött az ajtón.
Egy pillanatra visszanéztem és láttam,hogy az ajtót Danny töri át. Most már értem,miért kell futni!
Szóval mindhárman elrohantunk az éjszakába....
Olyan 7 utcával arréb megálltunk végre megálltunk.
-Mi történt???-kérdezte Emily.
-Ez a kutya,egy robot!!!-lihegte Ani.-MEG AKAR ÖLNI!!!!!
A csajok pont háttal álltak,de én láttam közeledni a vörös szemű kutyát,aminek a szeme lézersugarakat lövelt ki. Milyen okos ember tud összerakni egy ilyen kutyát????
Nem tehettünk mást,tovább rohantunk. Ilyenkor már senki nem jár az utakon és szembe volt az autómosó,szóval berántottam a lányokat a kapun és befogtam a szájukat.
Hallottuk a kutya lépteit,ami kb 10 perc ott keringett,aztán továbbment. Ani óvatosan kinézett és mondta,hogy tiszta a levegő...
Kiálltunk a kapu elé és el kezdük faggatni Anikót:
-De hát miért akarna meg ölni?-kérdeztem.
-Ez egy robot-kutya és aki a szülinapomra küldte,az meg akar ölni...-lassított a végére Ani.
Komolyan ilyen hülyék vagyunk??? Vajon ki akart megszabadulni tőlem és amíg nem vagyok ott megölni őt???
-Molly!-mondtuk egyszerre.
-Úgy látszik pont végszóra érkeztem...-hallottunk a hátunk mögül egy hangot.
Megfordultunk és ott volt Danny,a robot-kutya és mellette gazdája maszkban és egy láncfűrésszel a kezében??? (Lehet,hogy sokat GTA-zok,de azért ennyit nem!!!)...
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Ismeritek a GTA San Andreast? Az az öldöklős és lövöldözős játék,amivel Erickel szoktunk játszani.....
Na most tisztára olyan érzésem van,mintha benne lennék.
-Tudjátok...-lépett közelebb a lány.-Most van vége! Nem érdekel,hogy 2en vagy 3an vagytok,akkor is vége!
-Hé,nem tudom,hogy te ki a bánat vagy,de nem fogsz megölni minket!-emelte fel a hangját Emily.
-Oh,és ezt honnan veszed drágám?-vette le a maszkot a fejéről.
-Onnan,hogy ez már a 3.kísérleted,szóval tuti nem sikerül!-mondta Emily.
-Figyi,hagyd!-súgta oda neki Eric.
-Nem!!!-kiabált Emily.-Nem fogom hagyni! Molly nem gondolod,hogy ez már felesleges?
-Idefigyelj,te kis!-mordult fel Molly és megint közelebb jött.-Már 2x megpróbáltam megölni Ericet! Szóval ha jól tudom,itt nálatok a 3 az igazság,úgyhogy most sikerülni is fog!!!-indította be a fűrészt.
Mindhárman hátráltunk.
-Danny kapd el őket!-mondta Molly.
És akkor nagyon fura dolog történt.... Danny két lábra állt és emberré változott. Ha nagyon pontos akarok lenni, Danny Saucedo, a svéd énekes állt előttem.
-Igenis Molly!-mondta és elővett a zsebéből egy mini stukkert.
Emilyvel hátráltunk még egy lépést,de Eric nem mozdult,és Danny odaállt vele szembe a fejéhez tartva a fegyvert...
-Danny!-mondta Eric remegve.-Danny,nem emlékszel rám? Én vagyok az Eric, az egyik haverod!
-Már hogyne tudnám ki vagy!-mondta dühösen Danny.-Miattad nem jutottam el az ESC-re megint! Kétszer is indultam a Melodifesztiválon és mindkétszer elvetted tőlem a győzelmet!
-Aha,értem!-mondta Eric ijedten,aztán jól tökön rúgta a fiút és elrángatott minket.
-Utánuk!-hallottam Molly hangját és hallottam,hogy utánunk jönnek.
Beszaladtunk egy erdőbe.
-Rendben! Ketten vannak,egyikünket nem tudják követni,ez valószínűleg te leszel Emily...-néztem barátnőmre.-És hozz segítséget! Be kell bizonyítanunk,hogy Molly a bűnös!
-Az meglesz!-vette elő Emily a telefonját és lejátszotta az a mondatot,amivel Molly elárulta magát: "Már 2x megpróbáltam megölni Ericet! Szóval ha jól tudom,itt nálatok a 3 az igazság,úgyhogy most sikerülni is fog!!!
-Mindig is tudtam,hogy okos gyerek vagy!-adott Eric egy barackot a fejére.
Közben hallottunk,hogy közelednek.
-Sok sikert!-fogta meg Eric a kezünket.
-Sok sikert!-mondtuk mi is,aztán három felé futottunk....
42.fejezet
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Hihetetlen,hogy nem jött össze a tervem! Eric börtönben van... De nem értem: hogy lehet az,hogy bebizonyítottuk azt,hogy ártatlan és mégis börtönbe került! Molly tuti lefizette...
De hát 2 hónap és minden nap meglátogathatom... Addig megpróbálom élvezni az életet!!!
Micsoda hülyeség... Így nem teljes az egész.
Már nem jártunk egy suliba és tegnap is gyorsan eltűntem,de úgy éreztem fel kell hívnom.... Emilyt.
-Halló?-szólt a telefonba.
-Szia,itt Ani!-köszöntem.
-Jaj,szia! Mizu?-kérdezte vidáman.-Mi történt tegnap?
-Hát... Eric 2 hónapig börtönben van-közöltem szomorúan.
Aztán csend.
-Emily,ott vagy?-kérdeztem.
-Óra és ott vagyok!-mondta,majd letette a kagylót.
---------------------------------------------------Emily---------------------------------------------------
Miután letettem a telefont,rájöttem,hogy hülyeséget mondtam,mert már sötétedik és Ani is messze lakik... A szüleim tuti nem engednek el! Anyu kopogott be.
-Ki volt az?-kérdezte.
-Barátnőm,Ani volt! Azt kérdezte,hogy át megyek-e segíteni neki valamiben....
-Menj csak nyugodtan! Mindig a lecke a legfontosabb!-mosolygott anyu és kiengedett.
Mikor elindultam,rájöttem,hogy ez is hülyeség volt,mert már vége van a sulinak. De mindegy,mire rájön,már kb a kompon ülök és megyek Pest felé.
Kicsit több idő volt odaérni,mint ahogy mondtam,de már csak pár utca és ott vagyok!
Csak mentem az utcán,mit sem sejtve,mikor valami illetve valaki behúzott egy sötét sikátorba és befogta a számat. Próbáltam sikítani,de nem tudtam. És akkor megszólalt az a valaki:
-Ne sikíts!!! Én vagyok Eric....
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Ajjj! Hol van már Emily? Már 2 órája mondta,hogy itt lesz... Mindegy,majd csenget,ha ideér,muszáj aludnom.
Befeküdtem a nagy franciaágyba és Danny-t magam mellé vettem.
-Hát...ma csak ketten leszünk-simogattam meg a kutyust,ami pár perc múlva már aludt is.
Velem ellentétben! Én csak fetrengtem az ágyban és gondolkodtam.
1. Hol van Emily? - talán nem engedték el....
2. Vajon mi lehet Erickel? - mit csinálhatnak ott vele...
Ezek nem hagytak nyugodni,ezért olyan éjfél körül kimentem a konyhába,hogy igyak egy pohár vízet.
Aztán hangokat hallottam a szobából. Halkan visszamentem és belestem. Danny éppen az ágyneműmet szaggatta darabokra. Nem tudtam,mi volt ez a hirtelen felindulás,talán rosszat álmodott vagy nem tudom és aztán mikor meglátott olyat csinált,mint a filmekben szoktak a gonosz imposztorok... Vörösen világított a szeme és fül süketítően ugatni kezdett,majd rám vetette volna magát,ha nem csukom be az ajtót. Még jó,hogy hátráltam két lépést,mert a kutya áttört az ajtón. És ekkor hatalmasat sikítottam...
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Még mindig befogva tartottam a lány száját.
-Emily,tudot,hogy ki vagyok,nem fogsz sikítani ugye?-kérdeztem.
Emily bólintott és elengedtem. Mikor rám nézett,eléggé kiült a döbbenet az arcára.
-Ööööö... miért vagy ilyen ruhában?-kérdezte.
-Jaaa,hát nem tudsz róla?
-Nem... Gondolom Ani ezért hívott.-mondta.
-Megszöktem a börtönből...-feleltem.
-Hogy mi????-nézett furán.-De miért és hogy?
-Ne is mondd... Molly miatt van az egész!-meséltem,mikor egy sikítást hallottam a házunk felől.
Egyből felismertem Ani sikítását. Emilyvel egymásra néztünk,aztán mindketten rohanni kezdtünk...
Hihetetlen,hogy nem jött össze a tervem! Eric börtönben van... De nem értem: hogy lehet az,hogy bebizonyítottuk azt,hogy ártatlan és mégis börtönbe került! Molly tuti lefizette...
De hát 2 hónap és minden nap meglátogathatom... Addig megpróbálom élvezni az életet!!!
Micsoda hülyeség... Így nem teljes az egész.
Már nem jártunk egy suliba és tegnap is gyorsan eltűntem,de úgy éreztem fel kell hívnom.... Emilyt.
-Halló?-szólt a telefonba.
-Szia,itt Ani!-köszöntem.
-Jaj,szia! Mizu?-kérdezte vidáman.-Mi történt tegnap?
-Hát... Eric 2 hónapig börtönben van-közöltem szomorúan.
Aztán csend.
-Emily,ott vagy?-kérdeztem.
-Óra és ott vagyok!-mondta,majd letette a kagylót.
---------------------------------------------------Emily---------------------------------------------------
Miután letettem a telefont,rájöttem,hogy hülyeséget mondtam,mert már sötétedik és Ani is messze lakik... A szüleim tuti nem engednek el! Anyu kopogott be.
-Ki volt az?-kérdezte.
-Barátnőm,Ani volt! Azt kérdezte,hogy át megyek-e segíteni neki valamiben....
-Menj csak nyugodtan! Mindig a lecke a legfontosabb!-mosolygott anyu és kiengedett.
Mikor elindultam,rájöttem,hogy ez is hülyeség volt,mert már vége van a sulinak. De mindegy,mire rájön,már kb a kompon ülök és megyek Pest felé.
Kicsit több idő volt odaérni,mint ahogy mondtam,de már csak pár utca és ott vagyok!
Csak mentem az utcán,mit sem sejtve,mikor valami illetve valaki behúzott egy sötét sikátorba és befogta a számat. Próbáltam sikítani,de nem tudtam. És akkor megszólalt az a valaki:
-Ne sikíts!!! Én vagyok Eric....
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Ajjj! Hol van már Emily? Már 2 órája mondta,hogy itt lesz... Mindegy,majd csenget,ha ideér,muszáj aludnom.
Befeküdtem a nagy franciaágyba és Danny-t magam mellé vettem.
-Hát...ma csak ketten leszünk-simogattam meg a kutyust,ami pár perc múlva már aludt is.
Velem ellentétben! Én csak fetrengtem az ágyban és gondolkodtam.
1. Hol van Emily? - talán nem engedték el....
2. Vajon mi lehet Erickel? - mit csinálhatnak ott vele...
Ezek nem hagytak nyugodni,ezért olyan éjfél körül kimentem a konyhába,hogy igyak egy pohár vízet.
Aztán hangokat hallottam a szobából. Halkan visszamentem és belestem. Danny éppen az ágyneműmet szaggatta darabokra. Nem tudtam,mi volt ez a hirtelen felindulás,talán rosszat álmodott vagy nem tudom és aztán mikor meglátott olyat csinált,mint a filmekben szoktak a gonosz imposztorok... Vörösen világított a szeme és fül süketítően ugatni kezdett,majd rám vetette volna magát,ha nem csukom be az ajtót. Még jó,hogy hátráltam két lépést,mert a kutya áttört az ajtón. És ekkor hatalmasat sikítottam...
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Még mindig befogva tartottam a lány száját.
-Emily,tudot,hogy ki vagyok,nem fogsz sikítani ugye?-kérdeztem.
Emily bólintott és elengedtem. Mikor rám nézett,eléggé kiült a döbbenet az arcára.
-Ööööö... miért vagy ilyen ruhában?-kérdezte.
-Jaaa,hát nem tudsz róla?
-Nem... Gondolom Ani ezért hívott.-mondta.
-Megszöktem a börtönből...-feleltem.
-Hogy mi????-nézett furán.-De miért és hogy?
-Ne is mondd... Molly miatt van az egész!-meséltem,mikor egy sikítást hallottam a házunk felől.
Egyből felismertem Ani sikítását. Emilyvel egymásra néztünk,aztán mindketten rohanni kezdtünk...
2011. szeptember 21., szerda
41.fejezet
Mindenki itt volt....
Az egyik oldalon Molly és az ügyvédem, a másikon a két Ani és köztük én.
-Kérem Ms.Molly Sandén kisasszonyt,hogy fáradjon ki!-mondta az ügyvéd Anikó.
Molly nagy nehezen felmászott a székre és várta a kérdéseket.
-Rendben Molly!-kezdte a lány.-Ön azt állítja,hogy Eric Saade azon a bizonyos éjszakán meg akarta gyilkolni magát!
-Igen,ezt állítom-bólintott Molly.
-Kérem mesélj el,hogy ez hogy is volt!
-Rendben... Szóval aznap este gondoltam meglepem Ericet és Anikót,azt a kis.... mindegy,vittem nekik sütit. És akkor volt az,hogy bementem,majd amíg vártam,hogy visszajöjjenek a konyhából,amikor a székem hátuljába egy kés fúrodott... Hátra néztem és Eric állt a konyha ajtajában. Gonosz vigyor ült az arcán,amit még soha nem láttam. Aztán nem tudtam parancsolni a lábamnak és el kezdtem rohanni. Csak futottam és futottam ki a házból és fel egy dombon,mikor meglőtték a lábam és eltalált valami csontot és így legurultam a dombról és eltört a lábam...
-Tiltakozok!!!-kiabált fel mellőlem a másik Ani.
-Elutasítom!-mondta a bíró.
-Értem,és köszönöm!-mondta az ügyvéd Ani,majd felénk fordult.-Eric kérlek,mondd el a te verziódat!
Feltápászkodtam és beültem a székbe. Mindent elmeséltem a bírónak arról a napról,mikor Molly megjelent nálunk. Nem bírtam semmit leolvasni a bíró arcáról,mikor befejeztem. Végül a másik Ani is elmondta a történteket (természetesen az én pártomat fogta),szóval így,hogy ketten állítjuk ezt,nagyobb a valószínűsége,hogy Molly a bűnös! Hurrá,megmenekültem!
-Tiltakozom! Ez nem igaz!!!! Én biztos nem tennék ilyet!
-Akkor drága,édes,ártatlan kis Molly!-sétált oda hozzá ügyvéd Ani.-Akkor miért szöktél meg Svédországból? Mert tudtommal,éppen őrizetben voltál és nem engedtek el,hogy sütit hoz! Milyen átlátszó már!-emelte meg a hangját.-Sütik miatt majdnem 8 órát???
És ezután volt gáz... Molly elájult. Legalábbis úgy tett!
-Rendben!-állt fel a bíró.-Mindenki üljön le kérem! Meg van a döntés... Kérem Eric Saade urat és Molly Sandén kisasszonyt,hogy fáradjanak elém!
Mivel Molly éppen "nem volt eszméleténél" egyedül álltam a bíró elé.
-Molly Sandén-t felfüggesztetten 5 hónapot kap és maga Eric Saade...-fordult felém. Nagyon izgultam,de tudtam,hogy nem lehet,mert nem kaphatok semmit,mert nem csináltam semmit!
-2 hónap letöltendőt kap a Cozma utcai Börtönben,azonnali hatájjal!-csapott a kalapácsával az asztalra.
Teljesen ledöbbentem és mikor megfordultam,láttam,hogy az ügyvéd Ani mosolyog (???),a másik Ani pedig sírva fakad... Valami nem stimmel! Már jöttek az őrök és megbilincseltek.
-Kérem!-mondtam.-Még hadd beszéljek vele!-mutattam a síró Anikó felé...
-5 perc!-mondta a bíró és bevittek minket egy szobába,ahol ketten lehettünk... Miután feltérképeztem a helyet,hogy sehol nincsenek kamerák,leültem Ani mellé.
-Áruld el!-kezdtem.-Mi történt???
Ani letörölte a könnyeit és megszólalt:
-Tudod,vannak ismerőseim itt... Az ügyvéd Anikó egy előre felvett alak volt és azért mosolygott a végén. Mert azt gondoltam,hogy nyerünk és akkor majd te és én,az igazi én boldogan összeölelkezünk és ő meg mosolyogva néz minket...-sírta el újra magát.
Megsimogattam a hátát és mosolyogva mondtam:
-Semmi baj,csak 2 hónap! Addig megleszel és minden nap meglátogatsz majd oké?
Ani visszafojtotta a könnyeit és bólintott. Megöleltem a lányt és utoljára nyomtam egy puszit a fejére,mikor bejött az egyik őr.
-Lejárt az idő!-mondta.
És most először volt az,hogy Anikó csókolt meg engem,nem én őt. Utána leroskadt a padra és megint sírni kezdett,engem pedig elvittek az őrök....
Az egyik oldalon Molly és az ügyvédem, a másikon a két Ani és köztük én.
-Kérem Ms.Molly Sandén kisasszonyt,hogy fáradjon ki!-mondta az ügyvéd Anikó.
Molly nagy nehezen felmászott a székre és várta a kérdéseket.
-Rendben Molly!-kezdte a lány.-Ön azt állítja,hogy Eric Saade azon a bizonyos éjszakán meg akarta gyilkolni magát!
-Igen,ezt állítom-bólintott Molly.
-Kérem mesélj el,hogy ez hogy is volt!
-Rendben... Szóval aznap este gondoltam meglepem Ericet és Anikót,azt a kis.... mindegy,vittem nekik sütit. És akkor volt az,hogy bementem,majd amíg vártam,hogy visszajöjjenek a konyhából,amikor a székem hátuljába egy kés fúrodott... Hátra néztem és Eric állt a konyha ajtajában. Gonosz vigyor ült az arcán,amit még soha nem láttam. Aztán nem tudtam parancsolni a lábamnak és el kezdtem rohanni. Csak futottam és futottam ki a házból és fel egy dombon,mikor meglőtték a lábam és eltalált valami csontot és így legurultam a dombról és eltört a lábam...
-Tiltakozok!!!-kiabált fel mellőlem a másik Ani.
-Elutasítom!-mondta a bíró.
-Értem,és köszönöm!-mondta az ügyvéd Ani,majd felénk fordult.-Eric kérlek,mondd el a te verziódat!
Feltápászkodtam és beültem a székbe. Mindent elmeséltem a bírónak arról a napról,mikor Molly megjelent nálunk. Nem bírtam semmit leolvasni a bíró arcáról,mikor befejeztem. Végül a másik Ani is elmondta a történteket (természetesen az én pártomat fogta),szóval így,hogy ketten állítjuk ezt,nagyobb a valószínűsége,hogy Molly a bűnös! Hurrá,megmenekültem!
-Tiltakozom! Ez nem igaz!!!! Én biztos nem tennék ilyet!
-Akkor drága,édes,ártatlan kis Molly!-sétált oda hozzá ügyvéd Ani.-Akkor miért szöktél meg Svédországból? Mert tudtommal,éppen őrizetben voltál és nem engedtek el,hogy sütit hoz! Milyen átlátszó már!-emelte meg a hangját.-Sütik miatt majdnem 8 órát???
És ezután volt gáz... Molly elájult. Legalábbis úgy tett!
-Rendben!-állt fel a bíró.-Mindenki üljön le kérem! Meg van a döntés... Kérem Eric Saade urat és Molly Sandén kisasszonyt,hogy fáradjanak elém!
Mivel Molly éppen "nem volt eszméleténél" egyedül álltam a bíró elé.
-Molly Sandén-t felfüggesztetten 5 hónapot kap és maga Eric Saade...-fordult felém. Nagyon izgultam,de tudtam,hogy nem lehet,mert nem kaphatok semmit,mert nem csináltam semmit!
-2 hónap letöltendőt kap a Cozma utcai Börtönben,azonnali hatájjal!-csapott a kalapácsával az asztalra.
Teljesen ledöbbentem és mikor megfordultam,láttam,hogy az ügyvéd Ani mosolyog (???),a másik Ani pedig sírva fakad... Valami nem stimmel! Már jöttek az őrök és megbilincseltek.
-Kérem!-mondtam.-Még hadd beszéljek vele!-mutattam a síró Anikó felé...
-5 perc!-mondta a bíró és bevittek minket egy szobába,ahol ketten lehettünk... Miután feltérképeztem a helyet,hogy sehol nincsenek kamerák,leültem Ani mellé.
-Áruld el!-kezdtem.-Mi történt???
Ani letörölte a könnyeit és megszólalt:
-Tudod,vannak ismerőseim itt... Az ügyvéd Anikó egy előre felvett alak volt és azért mosolygott a végén. Mert azt gondoltam,hogy nyerünk és akkor majd te és én,az igazi én boldogan összeölelkezünk és ő meg mosolyogva néz minket...-sírta el újra magát.
Megsimogattam a hátát és mosolyogva mondtam:
-Semmi baj,csak 2 hónap! Addig megleszel és minden nap meglátogatsz majd oké?
Ani visszafojtotta a könnyeit és bólintott. Megöleltem a lányt és utoljára nyomtam egy puszit a fejére,mikor bejött az egyik őr.
-Lejárt az idő!-mondta.
És most először volt az,hogy Anikó csókolt meg engem,nem én őt. Utána leroskadt a padra és megint sírni kezdett,engem pedig elvittek az őrök....
40.fejezet
Tudjátok elég nagy hülyeséget csináltam,mert hát... nem tudok vezetni! Én hülye meg elindultam kocsival!!! Még jó,hogy Eric tanítgatott,mert akkor ebből jó nagy baj lett volna.
És aztán rájöttem,hogy azt sem tudom,hogy Eric hol van! Ez de gáz......
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Erre még nem jártam... Ez a két emberke nem tudom hova hozott és miért! De aztán megláttam a kiírást a hatalmas vaskapun: Budapesti Fegyház és Börtön
Ajaj! A középső szót azt nem értem,de azt,hogy börtön,azt igen... Jó lenne tudni,miért hoztak ide!
Bevittek és egy szobában kellett várakoznom. Kicsit hasonlít egy olyan vallató teremre.
Kb egy fél óra múlva bejött egy emberke és leült az asztalhoz. Én is követtem a példáját...
-Árulja el kérem,hogy miért vagyok itt?-kértem.
-Még nem árulhatok el semmit!-mondta monoton hangon.-Még várunk az ügyvédre!
Ügyvéd??? De hát nekem nincs is ügyvédem! Mármint itt Magyarországon,az meg órákig tartam,mire az enyém ideér...
-Megérkezett a 35612-es ügyvédje!-hallottam a walki talki-jából.
-Küldje fel!-mondta az ember.
Pár perc múlva Ani lépett a szobába. De alig ismertem fel,mert be volt öltözve. Ing és zakó,nyakkendő és napszemüveg.
-Üdvözlöm Dr.Szabó Anikó!-rázott kezet a pasi Anival.
-Én is örülök a találkozásak...-felelte a lány.
Mindketten leültek és az emberke nekikezdett:
-Szóval a 35612-es,rendes nevén Eric Saade, svéd származású fiatalember esetéről lesz szó...
-Először is!-tápászkodott Anikó az asztalra.-Megszeretném tudni,hogy miért vagyunk itt! Mert ügyfelem semmiféle bűncselekményt nem követett el!
-A mai nap folyamán kaptunk egy hívást egy bizonyos...-olvasta fel a papírokat.-Molly Sandéntől,hogy Eric Saade, aki egyébként a volt barátja,megpróbálta megölni őt!
-Hogy mi???-kérdeztük egyszerre Anival.
-A hölgy jelentette be az urat. A pontos jegyzőkönyv így hangzik:
"2012.június 15-én 14:28 perckor Molly Sandén nevű svéd hölgy telefonon jelentette be volt barátját Eric Saade-t,aki állítólag meg akarta ölni,kb egy 2,5 héttel ezelőtt Cinkotán..."
-Ez nem igaz!!!-szóltam közbe.
-Eric csit!-mutatta Ani.-Tudja... felkészült ügyvéd vagyok,ezért ha kienged pár percre,akkor behoznám az egyetlen szemtanút,aki ott volt azon az estén!
-Tessék csak! És kérem,ne ide jöjjenek vissza,hanem a tárgyaló terembe,odaviszem a fiatal urat!
-Rendben,köszönöm...-mondta a pasas és Ani eltűnt az ajtóban,mi meg lementünk a tárgyalóba...
-Kire várunk még?-kérdezte a bíró.
-Az ügyvédre és szemtanúra,ja meg persze a másik félre...-feleték.
Állj! Milyen másik félre????? Ekkor csapódott ki az ajtó és Molly meg az ÉN ÜGYVÉDEM???? Ne,ez nem igaz!!!
Molly tolókocsiban ült és a lába be volt gipszelve, a feje befáslizva,mint aki most jött a kórházból.
És utánuk megjelent az ajtóban Ani és Ani?????????
Ketten,azt meg hogy? Mindketten leültek mellém. Az egyik beöltözve,mint az ügyvédem,a másik meg mint aki most jött a ballagásról.
Úristen,mi lesz itt???????
És aztán rájöttem,hogy azt sem tudom,hogy Eric hol van! Ez de gáz......
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Erre még nem jártam... Ez a két emberke nem tudom hova hozott és miért! De aztán megláttam a kiírást a hatalmas vaskapun: Budapesti Fegyház és Börtön
Ajaj! A középső szót azt nem értem,de azt,hogy börtön,azt igen... Jó lenne tudni,miért hoztak ide!
Bevittek és egy szobában kellett várakoznom. Kicsit hasonlít egy olyan vallató teremre.
Kb egy fél óra múlva bejött egy emberke és leült az asztalhoz. Én is követtem a példáját...
-Árulja el kérem,hogy miért vagyok itt?-kértem.
-Még nem árulhatok el semmit!-mondta monoton hangon.-Még várunk az ügyvédre!
Ügyvéd??? De hát nekem nincs is ügyvédem! Mármint itt Magyarországon,az meg órákig tartam,mire az enyém ideér...
-Megérkezett a 35612-es ügyvédje!-hallottam a walki talki-jából.
-Küldje fel!-mondta az ember.
Pár perc múlva Ani lépett a szobába. De alig ismertem fel,mert be volt öltözve. Ing és zakó,nyakkendő és napszemüveg.
-Üdvözlöm Dr.Szabó Anikó!-rázott kezet a pasi Anival.
-Én is örülök a találkozásak...-felelte a lány.
Mindketten leültek és az emberke nekikezdett:
-Szóval a 35612-es,rendes nevén Eric Saade, svéd származású fiatalember esetéről lesz szó...
-Először is!-tápászkodott Anikó az asztalra.-Megszeretném tudni,hogy miért vagyunk itt! Mert ügyfelem semmiféle bűncselekményt nem követett el!
-A mai nap folyamán kaptunk egy hívást egy bizonyos...-olvasta fel a papírokat.-Molly Sandéntől,hogy Eric Saade, aki egyébként a volt barátja,megpróbálta megölni őt!
-Hogy mi???-kérdeztük egyszerre Anival.
-A hölgy jelentette be az urat. A pontos jegyzőkönyv így hangzik:
"2012.június 15-én 14:28 perckor Molly Sandén nevű svéd hölgy telefonon jelentette be volt barátját Eric Saade-t,aki állítólag meg akarta ölni,kb egy 2,5 héttel ezelőtt Cinkotán..."
-Ez nem igaz!!!-szóltam közbe.
-Eric csit!-mutatta Ani.-Tudja... felkészült ügyvéd vagyok,ezért ha kienged pár percre,akkor behoznám az egyetlen szemtanút,aki ott volt azon az estén!
-Tessék csak! És kérem,ne ide jöjjenek vissza,hanem a tárgyaló terembe,odaviszem a fiatal urat!
-Rendben,köszönöm...-mondta a pasas és Ani eltűnt az ajtóban,mi meg lementünk a tárgyalóba...
-Kire várunk még?-kérdezte a bíró.
-Az ügyvédre és szemtanúra,ja meg persze a másik félre...-feleték.
Állj! Milyen másik félre????? Ekkor csapódott ki az ajtó és Molly meg az ÉN ÜGYVÉDEM???? Ne,ez nem igaz!!!
Molly tolókocsiban ült és a lába be volt gipszelve, a feje befáslizva,mint aki most jött a kórházból.
És utánuk megjelent az ajtóban Ani és Ani?????????
Ketten,azt meg hogy? Mindketten leültek mellém. Az egyik beöltözve,mint az ügyvédem,a másik meg mint aki most jött a ballagásról.
Úristen,mi lesz itt???????
2011. szeptember 20., kedd
39.fejezet
2012.június 15.... Életem egyik legfontosabb dátuma,hiszen ma fejezem be az általánost... Hihetetlen!!! Ma nem kellett suliba menni,csak délután,szóval a csajokkal megbeszéltük,hogy tartunk egy utolsó csajos délelőttöt,amíg általános iskolások vagyunk... Mindannyian külön suliba megyünk. Gréta csömörre, Blanka a 10.kerületbe, Emily Szentendrére,mert neki az van közel és én pedig Erickel egy nagyon jó gimibe megyünk... (Hát nem a Szent Johannába,de mindegy... :D)
Ez ilyen tipikus lányos izé volt... Már mint asszem én kimaradtam az ilyen köröm festős meg haj csinálós dolgokból,de azért jó volt. Felelevenítettünk mindenféle hülyeségeket az osztályból meg amúgy is,mikor Eric kopogott be.
-Csajok,mennünk kell...-mutatott az órájára. Fél 4 van,még gyorsan felkaptuk az ünneplőnket és a nyakkendőket,aztán bepattantunk Eric kocsijába és a suli felé robogtunk...
Az az igazság,hogy számítottam erre... Ezek a mostani hetedikesek! Konkrétan a díszek a földön,minden ugyanúgy,mintha ez egy rendes nap lenne. De nem az!
Mia tapsolt kettőt és megköszörülte a torkát.
-Jól van 8.a!!! Csajok,kapu és a termek, fiúk székek az udvarra és a lufik rákötés,aztán a lányoknak segíteni... Nyomás!!!!-kiabálta és minden 8.a-s eltűnt. És így,hogy 13 perccel 4 előtt érkeztünk, mi 11 perc alatt lettünk kész,nem úgy,mint a 7.-esek,akiknek 3 órájuk volt rá...
És aztán kezdődött a ballagás. Körbejárva a sulit egyszer én is elsírtam magam... Aztán az udvaron leültünk és kezdődhetett a lényeg. Mármint elkezdődött,de aztán gyorsan be is fejeződött... Ugyanis éppen én voltam soron,hogy elmondjam a ballagási búcsúbeszédet. Nagyon izgultam,de annyira jól megírtam (vagyis írtuk a csajokkal),hogy nem ronthatom el.
Odaálltam a mikrofonhoz és elkezdtem beszélni:
-Kedves tanárok,szülők,hozzátartózoink és persze a két 8. évfolyam! Nyolc éve még nem is gondoltunk arra,hogy ma 2012.június 15-én itt állunk majd...-kezdtem,mikor nagyon érdekes dolog történt...
Eric ott állt,ahol eddig ültem és engem nézett. Aztán mindenki felnézett,mert a bejáratnál fellőttek valamit. A lépcsőnél mindenki lehajolt,szóval jól láttam a beöltözött pasasokat,akiknél fegyver volt. (Ajj,már! Megint fegyverek...)
-Ott van!-mutatott az egyik Eric felé???? Jól látom?
De erről megbizonyosodtam,miután leteperték a földre. Annyira megijedtem,hogy eldobtam a papírtartót és hatalmasat sikítottam. Pech,hogy a mikrofon előtt álltam,így mindenki jól hallotta. Talán még a süket néni is két utcával arrébb. Rögtön odarohantam Erichez és láttam,hogy a rendőr megbilincseli.
-Mit művel?-próbáltam leszedni a srácról a bilincset.
-El kell vinnem ezt az embert az örsre!-mondta.
-De mégis miért?-kérdezte Eric.-Nem csináltam semmi!
-Ezt majd bent megbeszéljük...-súgta a fülébe az ember,majd elvitte a suliból.
Automatikusan utánuk szaladtam,de az igazgató beleszólt a mikrofonba.
-Kérek mindenkit,hogy maradjon a helyén,fejezzük be!
Én csak szomorúan levágódtam a helyemre,szóval valaki más mondta helyettem a beszédet. Életem legrosszabb ballagása.... Kb 15 perc múlva véget is ért. Elbúcsúztam mindenkitől,aztán bepattantam Eric kocsijába és a gázba tapostam...
Ez ilyen tipikus lányos izé volt... Már mint asszem én kimaradtam az ilyen köröm festős meg haj csinálós dolgokból,de azért jó volt. Felelevenítettünk mindenféle hülyeségeket az osztályból meg amúgy is,mikor Eric kopogott be.
-Csajok,mennünk kell...-mutatott az órájára. Fél 4 van,még gyorsan felkaptuk az ünneplőnket és a nyakkendőket,aztán bepattantunk Eric kocsijába és a suli felé robogtunk...
Az az igazság,hogy számítottam erre... Ezek a mostani hetedikesek! Konkrétan a díszek a földön,minden ugyanúgy,mintha ez egy rendes nap lenne. De nem az!
Mia tapsolt kettőt és megköszörülte a torkát.
-Jól van 8.a!!! Csajok,kapu és a termek, fiúk székek az udvarra és a lufik rákötés,aztán a lányoknak segíteni... Nyomás!!!!-kiabálta és minden 8.a-s eltűnt. És így,hogy 13 perccel 4 előtt érkeztünk, mi 11 perc alatt lettünk kész,nem úgy,mint a 7.-esek,akiknek 3 órájuk volt rá...
És aztán kezdődött a ballagás. Körbejárva a sulit egyszer én is elsírtam magam... Aztán az udvaron leültünk és kezdődhetett a lényeg. Mármint elkezdődött,de aztán gyorsan be is fejeződött... Ugyanis éppen én voltam soron,hogy elmondjam a ballagási búcsúbeszédet. Nagyon izgultam,de annyira jól megírtam (vagyis írtuk a csajokkal),hogy nem ronthatom el.
Odaálltam a mikrofonhoz és elkezdtem beszélni:
-Kedves tanárok,szülők,hozzátartózoink és persze a két 8. évfolyam! Nyolc éve még nem is gondoltunk arra,hogy ma 2012.június 15-én itt állunk majd...-kezdtem,mikor nagyon érdekes dolog történt...
Eric ott állt,ahol eddig ültem és engem nézett. Aztán mindenki felnézett,mert a bejáratnál fellőttek valamit. A lépcsőnél mindenki lehajolt,szóval jól láttam a beöltözött pasasokat,akiknél fegyver volt. (Ajj,már! Megint fegyverek...)
-Ott van!-mutatott az egyik Eric felé???? Jól látom?
De erről megbizonyosodtam,miután leteperték a földre. Annyira megijedtem,hogy eldobtam a papírtartót és hatalmasat sikítottam. Pech,hogy a mikrofon előtt álltam,így mindenki jól hallotta. Talán még a süket néni is két utcával arrébb. Rögtön odarohantam Erichez és láttam,hogy a rendőr megbilincseli.
-Mit művel?-próbáltam leszedni a srácról a bilincset.
-El kell vinnem ezt az embert az örsre!-mondta.
-De mégis miért?-kérdezte Eric.-Nem csináltam semmi!
-Ezt majd bent megbeszéljük...-súgta a fülébe az ember,majd elvitte a suliból.
Automatikusan utánuk szaladtam,de az igazgató beleszólt a mikrofonba.
-Kérek mindenkit,hogy maradjon a helyén,fejezzük be!
Én csak szomorúan levágódtam a helyemre,szóval valaki más mondta helyettem a beszédet. Életem legrosszabb ballagása.... Kb 15 perc múlva véget is ért. Elbúcsúztam mindenkitől,aztán bepattantam Eric kocsijába és a gázba tapostam...
2011. szeptember 19., hétfő
38.fejezet
Tegnap este nagyon későn feküdtem le,ezért ma sokáig lustultam az ágyban. Olyan délután 1 körül felkeltem és rájöttem... Ma vagyok 15 éves! Király!!! Az ajtóm becsukva és az egész ház csendes... Kitéve a ruháim és mellettünk egy papír:
Hát,oké... Felkaptam a kedvenc rózsaszín pólómat és a farmerem,majd kimentem. Direkt halk voltam,mert kiváncsi voltam,mit tervez Eric. Suttogást hallottam az ajtó mögül,aztán beléptem.
Ha jól számoltam,7 nyelven kivánt nekem boldog szülinapot az összes kedvenc sztárom!!! Úristen,mindenki itt van: Eric, Alexandra Stan, Shannon Woodward, Neil Patrick Harris, Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs, Natalie Horler, Getter Jaani, Wolf Kati, Nicki Minaj, Garret Dillahunt, Lucas Neff, Britney (!!!), Lena, Edward és John Grimes, Redfoo és Sky Blu, DEV, Varga Ferenc József, az IHM, Geszti Péter.... Majdnem elsírtam magam!!!
Eric ott állt szembe velem és azt mondta:
-Grattis på födelsedagen! (Boldog szülinapot!)
Én pedig a nyakába ugrottam és majdnem megfojtottam.
-Annyira köszönöm!!!-mondtam.
Aztán egyesével körbementem és mindenkivel fotózkodtam és kicsit fura volt,hogy akitől én kértem autogrammot,az is kért tőlem... Háát,hozzá kell szokni.
Már javában folyt a buli... (közben megérkeztek a csajok is...),mikor csengettek.
Kiszaladtam és postás egy nagy csomagot tartott a kezében. Ami mozgott?????
-Szabó Anikó?-kérdezte.
-Igen-feleltem.
-Itt írja alá!-adott egy papírt.
Aláírtam és a kezembe adta a dobozt,majd el is tűnt. Bevittem a dobozt,ami egyszer csak el kezdett ugatni????? Erre mindenki felfigyelt.
-Ez mi volt?-tört utat magának Eric és leguggolt mellém.
-Most hozta a postás...-vontam vállat és kinyitottam a tetejét. Aztán hirtelen egy nagyon pici husky kutyus tepert le a földre. Én nem szeretem annyira az állatokat,főleg a kutyákat nem,de ez annyira aranyos volt.
Aztán megláttam egy papírt a dobozban. Nem tudom kiküldte a kutyát (akit mellesleg Dannynek hívnak),mert elég titokzatos volt és kinyomtatott egy papírt:
Hát köszönöm kedves idegen... Örülök neki és majd tanítgatom,ha ráérek... Mert holnapután van a ballagás után biztos... Úristen! Holnapután... Hihetetlen,még csak most mentem a suliba,mint elsős és már vége is...
Ha jól számoltam,7 nyelven kivánt nekem boldog szülinapot az összes kedvenc sztárom!!! Úristen,mindenki itt van: Eric, Alexandra Stan, Shannon Woodward, Neil Patrick Harris, Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs, Natalie Horler, Getter Jaani, Wolf Kati, Nicki Minaj, Garret Dillahunt, Lucas Neff, Britney (!!!), Lena, Edward és John Grimes, Redfoo és Sky Blu, DEV, Varga Ferenc József, az IHM, Geszti Péter.... Majdnem elsírtam magam!!!
Eric ott állt szembe velem és azt mondta:
-Grattis på födelsedagen! (Boldog szülinapot!)
Én pedig a nyakába ugrottam és majdnem megfojtottam.
-Annyira köszönöm!!!-mondtam.
Aztán egyesével körbementem és mindenkivel fotózkodtam és kicsit fura volt,hogy akitől én kértem autogrammot,az is kért tőlem... Háát,hozzá kell szokni.
Már javában folyt a buli... (közben megérkeztek a csajok is...),mikor csengettek.
Kiszaladtam és postás egy nagy csomagot tartott a kezében. Ami mozgott?????
-Szabó Anikó?-kérdezte.
-Igen-feleltem.
-Itt írja alá!-adott egy papírt.
Aláírtam és a kezembe adta a dobozt,majd el is tűnt. Bevittem a dobozt,ami egyszer csak el kezdett ugatni????? Erre mindenki felfigyelt.
-Ez mi volt?-tört utat magának Eric és leguggolt mellém.
-Most hozta a postás...-vontam vállat és kinyitottam a tetejét. Aztán hirtelen egy nagyon pici husky kutyus tepert le a földre. Én nem szeretem annyira az állatokat,főleg a kutyákat nem,de ez annyira aranyos volt.
Aztán megláttam egy papírt a dobozban. Nem tudom kiküldte a kutyát (akit mellesleg Dannynek hívnak),mert elég titokzatos volt és kinyomtatott egy papírt:
2011. szeptember 17., szombat
37.fejezet
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ani már 3 napja kórházban van és minden nap meglátogatom. Nélküle annyira egyedül vagyok... Ezért inkább a kórházban ülök mellette és várom,hogy kinyitja a kis szemeit és újra megölel... De hiába várok,Ani nem kel fel.
Ma is ott ültem mellette,mikor az orvos nyitott be.
-Elnézést... Beszélhetnék önnel?-kérdezte.
-Persze-álltam fel és megsimogattam Anit,aztán kimentem a doki után.
-Tudja,ez nem könnyű-kezdte a doktor.-De meg kell mondanom...
Éreztem,hogy valami rosszat fog mondani.
-Lekapcsoljuk a lány gépeit. Még ma...
Gondoltam,hogy erről lehet szó. Anikó állapota csak romlott és nem is fog javulni...
-Még elbúcsúzhatok tőle?-hajtottam le a fejem,hogy ne lássa a könnyeim.
-Természetesen. Kap 30 percet-veregette meg a vállam és ott hagyott.
Bementem és bekulcsoltam az ajtót,majd odamentem Anihoz.
-Tudod..-hajoltam le hozzá.-Van kb 20 percem kitalálni,hogy gépestül hogy viszlek el,szóval kérlek,segíts nekem...
Kivettem a ruháit és ráadtam az egyik kedvencét. Aztán kinyitottam az ablakot és egy ágyon odatoltam. Már tudtam,hogy mire készülök,ezért direkt ide parkoltam az ablakhoz. A gépeket és aztán Anit beültettem,majd gázt nyomtam. Tudtam,hogy sietnem kell,ezért beletapostam...
Otthon bevittem a szobájába és ott hagytam. Egyedül...
Aztán este rájöttem,hogy miért nem tudnak aludni a kórházban. Ez a rohadt csipogás...
Reggel beültem Anikó mellé és gépeztem,meg TVztem,szóval elvoltam. Mivel nagyon meleg volt,ezért egész nap nyitva van az ablak és olyan 11 körül,valaki átszakított a szúnyoghálót.
-Álljon fel Eric Saade!-mutatott rám.-Ön kórházi tulajdont lopott! Jöjjön velem,a kollegáim kint várják!-jött oda és megbilincselt.
-De várjon,mi?-néztem körül,miközben kifelé vitt a házból.
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam....
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Csak sírtam és sírtam... Éreztem,hogy meghalok! Teljesen el voltam keseredve,mikor a távolból meghallottam egy hangot.
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Aztán egyre közelebbről és közelebbről hallottam. És aztán a szobámban találtam magam. Felültem az ágyban. Láttam,hogy a laptop megy,mellettem a kórházi gépek és a szúnyogháló meg kiszakadva???
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottam kintről.
Felpattantam és kirohantam a ház elé.
-ERIIIIIC!!!!!!-kiabáltam.
Erre mindenki megfordult,gondolom nem számítottak rám.
-Úristen! Ani!!!!!!!!-tört ki Eric két rendőr keze közül. (Bár nem tudtam,mit kerestek ott,de majd megmagyarázza...)
Odarohant hozzám és megcsókolt. Megint együtt voltunk... Megöleltem a fiút és megint nagyon boldog voltam...
A háta mögé néztem és láttam,hogy a rendőrök elejtenek pár könnycseppet.
-Kérem,vegyék le a bilincset,hogy teljes legyen a kép!-mondta Eric. A rendőr szó nélkül ugrott és levette Ericről a bilincset.
Végre átölelhettük egymást és újra boldogok voltunk... Együtt!
Ani már 3 napja kórházban van és minden nap meglátogatom. Nélküle annyira egyedül vagyok... Ezért inkább a kórházban ülök mellette és várom,hogy kinyitja a kis szemeit és újra megölel... De hiába várok,Ani nem kel fel.
Ma is ott ültem mellette,mikor az orvos nyitott be.
-Elnézést... Beszélhetnék önnel?-kérdezte.
-Persze-álltam fel és megsimogattam Anit,aztán kimentem a doki után.
-Tudja,ez nem könnyű-kezdte a doktor.-De meg kell mondanom...
Éreztem,hogy valami rosszat fog mondani.
-Lekapcsoljuk a lány gépeit. Még ma...
Gondoltam,hogy erről lehet szó. Anikó állapota csak romlott és nem is fog javulni...
-Még elbúcsúzhatok tőle?-hajtottam le a fejem,hogy ne lássa a könnyeim.
-Természetesen. Kap 30 percet-veregette meg a vállam és ott hagyott.
Bementem és bekulcsoltam az ajtót,majd odamentem Anihoz.
-Tudod..-hajoltam le hozzá.-Van kb 20 percem kitalálni,hogy gépestül hogy viszlek el,szóval kérlek,segíts nekem...
Kivettem a ruháit és ráadtam az egyik kedvencét. Aztán kinyitottam az ablakot és egy ágyon odatoltam. Már tudtam,hogy mire készülök,ezért direkt ide parkoltam az ablakhoz. A gépeket és aztán Anit beültettem,majd gázt nyomtam. Tudtam,hogy sietnem kell,ezért beletapostam...
Otthon bevittem a szobájába és ott hagytam. Egyedül...
Aztán este rájöttem,hogy miért nem tudnak aludni a kórházban. Ez a rohadt csipogás...
Reggel beültem Anikó mellé és gépeztem,meg TVztem,szóval elvoltam. Mivel nagyon meleg volt,ezért egész nap nyitva van az ablak és olyan 11 körül,valaki átszakított a szúnyoghálót.
-Álljon fel Eric Saade!-mutatott rám.-Ön kórházi tulajdont lopott! Jöjjön velem,a kollegáim kint várják!-jött oda és megbilincselt.
-De várjon,mi?-néztem körül,miközben kifelé vitt a házból.
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam....
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Csak sírtam és sírtam... Éreztem,hogy meghalok! Teljesen el voltam keseredve,mikor a távolból meghallottam egy hangot.
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Aztán egyre közelebbről és közelebbről hallottam. És aztán a szobámban találtam magam. Felültem az ágyban. Láttam,hogy a laptop megy,mellettem a kórházi gépek és a szúnyogháló meg kiszakadva???
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottam kintről.
Felpattantam és kirohantam a ház elé.
-ERIIIIIC!!!!!!-kiabáltam.
Erre mindenki megfordult,gondolom nem számítottak rám.
-Úristen! Ani!!!!!!!!-tört ki Eric két rendőr keze közül. (Bár nem tudtam,mit kerestek ott,de majd megmagyarázza...)
Odarohant hozzám és megcsókolt. Megint együtt voltunk... Megöleltem a fiút és megint nagyon boldog voltam...
A háta mögé néztem és láttam,hogy a rendőrök elejtenek pár könnycseppet.
-Kérem,vegyék le a bilincset,hogy teljes legyen a kép!-mondta Eric. A rendőr szó nélkül ugrott és levette Ericről a bilincset.
Végre átölelhettük egymást és újra boldogok voltunk... Együtt!
36.fejezet
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Megint abban a hatalmas fehérségben találtam magam. De hol vagyok? Most se Eric,se Molly nincs itt. Teljesen egyedül vagyok...
Egyszercsak csipogást hallottam. De mindenhonnan...
-Eléééég!!!-kiabáltam,de nem hagyta abba. Megőrjített ez a hang. Aztán valaki közeledett. Ez,ez.... Eric???? Közelebb szaladtam,mire felismertem.
-Eric!!!-rohantam oda és megöleltem.-Jól vagy?
-Én jól vagyok...-felelt.
Ez nem stimmelt! Mi az,hogy ő jól van???
-Meghaltam?-néztem körül.
-Nem haltál meg,csak kómában vagy...
-De hát miért?
-Mi történt,mikor Mollyval verekedtél?-kérdezte.
-Hát,mikor láttam,hogy képes lenne lelőni téged,felpattantam és kirúgtam a kezéből a fegyvert,aztán...azt hiszem sikerült párszor megütnöm,de nem esett semmi komolyabb baj,aztán összeestem,mert kirántott egy bicskát és a mellkasomba vágott... És aztán már csak arra emlékszem,hogy odajöttél mellém és minden elsötétült...-mondtam,aztán megint rávetettem magam és szorosan megöleltem...-Kérlek! Szabadíts meg ettől a hangtól,nagyon idegesít!!!-fogtam be a fülem.
-Csak te tudsz tőle megszabadulni... Erősnek kell lenned és felébredne....-már nem tudta befejezni,már elhomályosodott és aztán eltűnt.
-Neeeeee!!!!-kiabáltam és kerestem a fiút. De nem bírtam tovább és a földre estem. Sírva fakadtam... Nem lehet igaz! Máris vége? És ez mind nem történik meg,ha.... Nem küldöm el azt az SMS-t..... Még most is pontosan emlékszem rá.
2011.március 25. péntek
-Jelentkezzen!-olvastam a neten. Aztán előkaptam a telefonom. Éppen el akartam küldeni az SMS-t,mikor csengettek. Letettem a telóm és kirohantam. A kapunkban Mia állt és nagyon boldognak tűnt.
-Szia! Mizu?-kérdeztem,de Mia csak mosolygott.-Mi az,mi történt?
-Megyünk Malmöbe augusztusban!!! Eric turnéjára...-ugrott a nyakamba.
Nem hittem el! Ez komoly???
-Úristen Mia!!!-ugráltunk a kapuban,mint két hülye gyerek...-Gyere be,éppen most jelentkezek az X-faktorba...-mondtam.
-Ajj,de jó neked...-mondta.-Én is szivesen jelentkeznék,de hát nem,nem....-ekkor abbahagyta a mondatot. Megértettem miért. Nem akarta emlegetni..... AZT a napot.
[Talán még 4 éves voltam,mikor egy napon az egész nagycsalád, anyu, apu, bátyám, mama, papa, nagyi, másik papa, az összes nagynénim, nagybácsim, szóval az egész nagycsalád, gyerekestül, mindenesült kimentünk Amerikába. Ősz volt... És éppen New Yorkban sétálgattunk. Akkor történt a baj....
Tudjátok,ez nem egy átlagos nap volt. Mindenkinek rémlik 2001.szeptember 11-e ugye? Hát mi pont akkor voltunk ott... Pontosan emlékszem,hogy megláttam egy hatalmas szerintem lufit,de inkább egy léghajóra hasonlított és utána futottam,de senki nem vette észre,hogy eltűntem. Miután megnéztem (uncsi volt...) vissza akartam menni a családomhoz,de már nem voltak ott. Aztán felnéztem egy hatalmas épületre és láttam,hogy belehajt egy repülőgép. Minden ember elkezdett szaladni és az egyik felkapott és elvitt jó messzire az épülettől (később megtudtam,hogy az a WTC volt). És még odaláttam,ahol volt az épület,szóval mikor a második gép is belecsapódott már sírva fakadtam. Nem tudtam,hogy hol a családom... Aztán megláttam valahol a sok ember fej között,az én nagyon magas nagybátyámat... és elkezdtem feléjük rohanni. De megtorpantam,mert a World Trace Center összedőlt és a családom a romok alá került. Ott helyben sírva fakadtam és csak bőgtem,míg néhány ember el nem vitt magával és bevittek egy kórházba. És azóta élek egyedül... A repülőtérre mentem és a következő gépre felszálltam. (Milyen jó,hogy már 4 évesen anyanyelv szinten beszéltem angolul...) És onnantól kezdve egyedül éltem a házunkban...]
Szóval Mia nem akart ezt felemlegteni,de én tudtam,hogy erre gondol... És után elküldtem az SMS-t. Akkor is megvalósítom az álmaim!
És most itt vagyok... Majdnem a halál szélén. És most... találkozok anyuékkal....
Megint abban a hatalmas fehérségben találtam magam. De hol vagyok? Most se Eric,se Molly nincs itt. Teljesen egyedül vagyok...
Egyszercsak csipogást hallottam. De mindenhonnan...
-Eléééég!!!-kiabáltam,de nem hagyta abba. Megőrjített ez a hang. Aztán valaki közeledett. Ez,ez.... Eric???? Közelebb szaladtam,mire felismertem.
-Eric!!!-rohantam oda és megöleltem.-Jól vagy?
-Én jól vagyok...-felelt.
Ez nem stimmelt! Mi az,hogy ő jól van???
-Meghaltam?-néztem körül.
-Nem haltál meg,csak kómában vagy...
-De hát miért?
-Mi történt,mikor Mollyval verekedtél?-kérdezte.
-Hát,mikor láttam,hogy képes lenne lelőni téged,felpattantam és kirúgtam a kezéből a fegyvert,aztán...azt hiszem sikerült párszor megütnöm,de nem esett semmi komolyabb baj,aztán összeestem,mert kirántott egy bicskát és a mellkasomba vágott... És aztán már csak arra emlékszem,hogy odajöttél mellém és minden elsötétült...-mondtam,aztán megint rávetettem magam és szorosan megöleltem...-Kérlek! Szabadíts meg ettől a hangtól,nagyon idegesít!!!-fogtam be a fülem.
-Csak te tudsz tőle megszabadulni... Erősnek kell lenned és felébredne....-már nem tudta befejezni,már elhomályosodott és aztán eltűnt.
-Neeeeee!!!!-kiabáltam és kerestem a fiút. De nem bírtam tovább és a földre estem. Sírva fakadtam... Nem lehet igaz! Máris vége? És ez mind nem történik meg,ha.... Nem küldöm el azt az SMS-t..... Még most is pontosan emlékszem rá.
2011.március 25. péntek
-Jelentkezzen!-olvastam a neten. Aztán előkaptam a telefonom. Éppen el akartam küldeni az SMS-t,mikor csengettek. Letettem a telóm és kirohantam. A kapunkban Mia állt és nagyon boldognak tűnt.
-Szia! Mizu?-kérdeztem,de Mia csak mosolygott.-Mi az,mi történt?
-Megyünk Malmöbe augusztusban!!! Eric turnéjára...-ugrott a nyakamba.
Nem hittem el! Ez komoly???
-Úristen Mia!!!-ugráltunk a kapuban,mint két hülye gyerek...-Gyere be,éppen most jelentkezek az X-faktorba...-mondtam.
-Ajj,de jó neked...-mondta.-Én is szivesen jelentkeznék,de hát nem,nem....-ekkor abbahagyta a mondatot. Megértettem miért. Nem akarta emlegetni..... AZT a napot.
[Talán még 4 éves voltam,mikor egy napon az egész nagycsalád, anyu, apu, bátyám, mama, papa, nagyi, másik papa, az összes nagynénim, nagybácsim, szóval az egész nagycsalád, gyerekestül, mindenesült kimentünk Amerikába. Ősz volt... És éppen New Yorkban sétálgattunk. Akkor történt a baj....
Tudjátok,ez nem egy átlagos nap volt. Mindenkinek rémlik 2001.szeptember 11-e ugye? Hát mi pont akkor voltunk ott... Pontosan emlékszem,hogy megláttam egy hatalmas szerintem lufit,de inkább egy léghajóra hasonlított és utána futottam,de senki nem vette észre,hogy eltűntem. Miután megnéztem (uncsi volt...) vissza akartam menni a családomhoz,de már nem voltak ott. Aztán felnéztem egy hatalmas épületre és láttam,hogy belehajt egy repülőgép. Minden ember elkezdett szaladni és az egyik felkapott és elvitt jó messzire az épülettől (később megtudtam,hogy az a WTC volt). És még odaláttam,ahol volt az épület,szóval mikor a második gép is belecsapódott már sírva fakadtam. Nem tudtam,hogy hol a családom... Aztán megláttam valahol a sok ember fej között,az én nagyon magas nagybátyámat... és elkezdtem feléjük rohanni. De megtorpantam,mert a World Trace Center összedőlt és a családom a romok alá került. Ott helyben sírva fakadtam és csak bőgtem,míg néhány ember el nem vitt magával és bevittek egy kórházba. És azóta élek egyedül... A repülőtérre mentem és a következő gépre felszálltam. (Milyen jó,hogy már 4 évesen anyanyelv szinten beszéltem angolul...) És onnantól kezdve egyedül éltem a házunkban...]
Szóval Mia nem akart ezt felemlegteni,de én tudtam,hogy erre gondol... És után elküldtem az SMS-t. Akkor is megvalósítom az álmaim!
És most itt vagyok... Majdnem a halál szélén. És most... találkozok anyuékkal....
35.fejezet
Fogalmam sincs,mit történt tegnap este,miután a rendőrök megtaláltak minket. Talán dél lehet... Kinyitottam a szemem és láttam,hogy egy ágyban fekszem. Felkeltem és körülnéztem. Egy kórházi szoba,ahol tegnap Anival voltunk. Te jó ég! Anikó! Hol lehet? Megpróbáltam felállni,de nem tudtam,mert annyira fájt a lábam. Megnéztem a combomat és láttam,hogy össze van varrva. Én mondjuk egész épen megúsztam,de Anit meglőtték,szóval nem tudom mi lehet vele. Megláttam egy kerekes széket a sarokban. Feltápászkodtam és odabicegtem,majd beleültem. Nem tudom hol lehetek,de megkérdezek valakit. Kinyitottam az ajtót és szerencsére majdnem szembe volt a recepció. Odagurultam és megkérdeztem a recepciós nőt.
-Elnézést! Szabó Anikó szobáját keresem!
-Nem lehet látogatni!-felelt a nő,miközben fel se nézett az magazinból.
Csodálkozva néztem rá.
-Miért nem?
A nő felült és rám nézett.
-Rokon,barát vagy rajongó?
-Közeli barát...
-Egy pillanata!-nézett meg közelebbről.
Te jó ég! Felismert!
-Maga egy beteg!-szólt.-Azonnal menjen vissza azonnal a szobájába!
-Kérem mondja meg,hol találom Szabó Anikót!-álltam fel.
-Nem engedhetem be!!!-kiabált rám.
Közben megjelent mellettem egy ismerős.
-Elnézést! Szabó Anikót keresem!-mondta.
-A folyósó végén balra...-mutatott az egyik folyósóra.
-Köszönöm!-felelt a férfi és elindult. De én megismertem ezt az embert... Már láttam valahol. Ez Ani mentora! Bevágódtam a kerekes székbe és utána gurultam.
-Várjon kérem!-állítottam meg.-Ugye megismer???
Péter egydarabig nézett és aztán láttam,hogy megismer.
-Persze,szervusz Eric! Hallottam mi történt,nagyon sajnálom...
-Csak vigyen el Anihoz...-könyörögtem.
Lehajtotta a fejét.
-Hát nem hallottad?-kérdezte elcsukló hangon.
Döbbenten néztem rá. Mi történt,amiről nem hallottam?
-Miről kellett volna?-érdeklődtem.
Péter szó nélkül a hátam mögé ment és el kezdett tolni. Megálltunk az ajtónál,amit a recepciós mondott. Óvatosan felálltam és lenyomtam a kilincset. Hallottam,ahogy a gépek csipognak és megláttam Anit,aki az ágyon mozdulatlanul feküdt. Odaálltam a gép mellé,ami a szívverését figyelte. Nagyon alacsony és csökken.
-Kiderült...-mondta Péter a hátam mögül.-Hogy olyan Molly valami nagyon rossz helyen találta el a lábát és találtak egy hatalmas vágást a mellkasán... Kómában van...
Könnycseppek peregtek le az arcomon. Sírva borultam a lányra. Nem hiszem el! Ha nem ismerem meg,akkor még... megérte volna a 15.születésnapját,ami 5 nap múlva lesz. És a kómából nem sokan ébrednek fel.
Szóval ennyi volt... Szervusz,te kis aranyos,drága magyar énekes lányka. Találkozunk a mennyországban...
-Elnézést! Szabó Anikó szobáját keresem!
-Nem lehet látogatni!-felelt a nő,miközben fel se nézett az magazinból.
Csodálkozva néztem rá.
-Miért nem?
A nő felült és rám nézett.
-Rokon,barát vagy rajongó?
-Közeli barát...
-Egy pillanata!-nézett meg közelebbről.
Te jó ég! Felismert!
-Maga egy beteg!-szólt.-Azonnal menjen vissza azonnal a szobájába!
-Kérem mondja meg,hol találom Szabó Anikót!-álltam fel.
-Nem engedhetem be!!!-kiabált rám.
Közben megjelent mellettem egy ismerős.
-Elnézést! Szabó Anikót keresem!-mondta.
-A folyósó végén balra...-mutatott az egyik folyósóra.
-Köszönöm!-felelt a férfi és elindult. De én megismertem ezt az embert... Már láttam valahol. Ez Ani mentora! Bevágódtam a kerekes székbe és utána gurultam.
-Várjon kérem!-állítottam meg.-Ugye megismer???
Péter egydarabig nézett és aztán láttam,hogy megismer.
-Persze,szervusz Eric! Hallottam mi történt,nagyon sajnálom...
-Csak vigyen el Anihoz...-könyörögtem.
Lehajtotta a fejét.
-Hát nem hallottad?-kérdezte elcsukló hangon.
Döbbenten néztem rá. Mi történt,amiről nem hallottam?
-Miről kellett volna?-érdeklődtem.
Péter szó nélkül a hátam mögé ment és el kezdett tolni. Megálltunk az ajtónál,amit a recepciós mondott. Óvatosan felálltam és lenyomtam a kilincset. Hallottam,ahogy a gépek csipognak és megláttam Anit,aki az ágyon mozdulatlanul feküdt. Odaálltam a gép mellé,ami a szívverését figyelte. Nagyon alacsony és csökken.
-Kiderült...-mondta Péter a hátam mögül.-Hogy olyan Molly valami nagyon rossz helyen találta el a lábát és találtak egy hatalmas vágást a mellkasán... Kómában van...
Könnycseppek peregtek le az arcomon. Sírva borultam a lányra. Nem hiszem el! Ha nem ismerem meg,akkor még... megérte volna a 15.születésnapját,ami 5 nap múlva lesz. És a kómából nem sokan ébrednek fel.
Szóval ennyi volt... Szervusz,te kis aranyos,drága magyar énekes lányka. Találkozunk a mennyországban...
2011. szeptember 16., péntek
34.fejezet
Erickel lesokkolva álltunk a terasz ajtó előtt. Molly megszökött??? Mégis hogy? A neten nincs idő megnézni,sőt így is későn reagáltam. Eric húzott el,mert a lány egy rúgással betörte az üveget...
-Most végetek!-mondta és felém dobott egy kést. De Eric megint elhúzott.
-Molly,te megörűltél!!!!!!-kiabált rá.
-Te örűltél meg,én csak próbállak észhez téríteni!-jött utánunk.
Megfogtam Eric kezét és amíg Molly a kést szedte ki a falból,kirohantunk az utcára.
-Ez nem igaz! Hogy kerül ide?-lihegtem.
-Fogalmam sincs!-felelt Eric,aztán hirtelen lövést hallottunk a ház irányából.
Az ajtóban Molly állt egy söréttel a kezében. Na ne!!! Hogy találta meg? Tök jól eldugtam és csak vészhelyzetre van... Molly újra lőtt és majdnem eltalálta a lábamat.
-Futás!-kiabáltam Ericnek,és elszaladtunk az utcánk hátuljához.
-A domb mögött találkozunk!-mondta Eric és megcsókolt,majd ő elszaladt az egyik irányba és én a másikba...
Csak rohantam és rohantam direkt nagyívben kerültem meg a dombot,hogy Molly ne találjon meg. Hátul visszaszaladtam és mikor már majdnem a házunknál jártam,hirtelen összeestem. Találat érte a lábamat... Annyira féj,hogy éreztem,hogy most végem van. Mozdulni sem bírtam,aztán Molly megállt mellettem. Amíg újra töltötte a stukkert,magyarázni kezdett.
-Én nem akartam,hogy idáig fajuljon a dolog,de nem hagytál más választást...-felemelte a fegyvert és egyenesen a szívem felé irányította. Nem bírtam mozdulni,persze,mert bénító van benne,szóval vártam a végszavam.
-Mondassz valamit az utolsó szó jogán?-kérdezte Molly,mielőtt meghúzta a ravaszt. És akkor a sötétben a dobm tetején megcsillant valami.
-Igen!-feleltem határozottan.-Legközelebb,ha megakarsz valakit ölni,először mindig néz jól körül...-mosolyogtam. Láttam,hogy Molly érti mit akarok ezzel mondani,de mire megfordult,Eric ráugrott és a fegyver kiesett a kezéből. Eddig csak filmekben láttam ilyet,hogy két ember,akik régen szerették egymást,most a homokban fetrengve "ölik" egymást. De a lány egy közeli lyukba lökte Ericet,aki nagy puffanással ért földet.
-Au!-hallottam a gödörből.
Molly felállt és elővett egy kést a zsebéből.
-Ennyi volt!-kiabálta,aztán felém dobta...
És akkor hirtelen Eric előttem termett és a kés éppen a rossz résznél találta el a lábát.... Auuu!
Eric összeesett és Molly lábai előtt feküdt. És tudtam,hogy most mi fog történi...
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ott feküdtem Molly előtt és remegve kihúztam a lábámból a kést. Éreztem,hogy vége mindennek. Az exem kezében újra puska volt és a fejemhez tartotta. Aztán hirtelen eltűnt előlem. Láttam,hogy Ani kirúgta a kezéből és hatalmasat sózott le neki... Szegény alig állt a lábán és megmentette az életem. Amíg Anikó sorba adta Mollynak a füleseket,tárcsáztam a rendőrséget...
-Kérem!-nyögtem a telefonba.-Jöjjenek Cinkotán a Bányász-tó előtti dombhoz! Molly Sandén szökött svéd bűnöző,itt tartózkodik!-ennyit tudtam mondani,mert az iPhone kirepült a kezemből és láttam,hogy Molly ismét mellettem áll. Ani pedig kb. 2 méterrel arrébb a földön fekszik.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam és odavonszoltam magam hozzá.-Ani!!! Ne hagyj itt!
-Eric....-mondta elhaló hangon.-Vége van.....
-Neeeeeee!!!!!!!!!!!!!!-sírtam el magam és Ani vállára hajtottam a fejem.
Hallottam,hogy még felhúzza a puskát,és egy lövés hallatszik,de nem talált el minket. Felnéztem és Molly összeesett,majd pár pillanatig még láttam a rendőrök lámpájának fényét,de aztán minden sötétségbe borult....
-Most végetek!-mondta és felém dobott egy kést. De Eric megint elhúzott.
-Molly,te megörűltél!!!!!!-kiabált rá.
-Te örűltél meg,én csak próbállak észhez téríteni!-jött utánunk.
Megfogtam Eric kezét és amíg Molly a kést szedte ki a falból,kirohantunk az utcára.
-Ez nem igaz! Hogy kerül ide?-lihegtem.
-Fogalmam sincs!-felelt Eric,aztán hirtelen lövést hallottunk a ház irányából.
Az ajtóban Molly állt egy söréttel a kezében. Na ne!!! Hogy találta meg? Tök jól eldugtam és csak vészhelyzetre van... Molly újra lőtt és majdnem eltalálta a lábamat.
-Futás!-kiabáltam Ericnek,és elszaladtunk az utcánk hátuljához.
-A domb mögött találkozunk!-mondta Eric és megcsókolt,majd ő elszaladt az egyik irányba és én a másikba...
Csak rohantam és rohantam direkt nagyívben kerültem meg a dombot,hogy Molly ne találjon meg. Hátul visszaszaladtam és mikor már majdnem a házunknál jártam,hirtelen összeestem. Találat érte a lábamat... Annyira féj,hogy éreztem,hogy most végem van. Mozdulni sem bírtam,aztán Molly megállt mellettem. Amíg újra töltötte a stukkert,magyarázni kezdett.
-Én nem akartam,hogy idáig fajuljon a dolog,de nem hagytál más választást...-felemelte a fegyvert és egyenesen a szívem felé irányította. Nem bírtam mozdulni,persze,mert bénító van benne,szóval vártam a végszavam.
-Mondassz valamit az utolsó szó jogán?-kérdezte Molly,mielőtt meghúzta a ravaszt. És akkor a sötétben a dobm tetején megcsillant valami.
-Igen!-feleltem határozottan.-Legközelebb,ha megakarsz valakit ölni,először mindig néz jól körül...-mosolyogtam. Láttam,hogy Molly érti mit akarok ezzel mondani,de mire megfordult,Eric ráugrott és a fegyver kiesett a kezéből. Eddig csak filmekben láttam ilyet,hogy két ember,akik régen szerették egymást,most a homokban fetrengve "ölik" egymást. De a lány egy közeli lyukba lökte Ericet,aki nagy puffanással ért földet.
-Au!-hallottam a gödörből.
Molly felállt és elővett egy kést a zsebéből.
-Ennyi volt!-kiabálta,aztán felém dobta...
És akkor hirtelen Eric előttem termett és a kés éppen a rossz résznél találta el a lábát.... Auuu!
Eric összeesett és Molly lábai előtt feküdt. És tudtam,hogy most mi fog történi...
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ott feküdtem Molly előtt és remegve kihúztam a lábámból a kést. Éreztem,hogy vége mindennek. Az exem kezében újra puska volt és a fejemhez tartotta. Aztán hirtelen eltűnt előlem. Láttam,hogy Ani kirúgta a kezéből és hatalmasat sózott le neki... Szegény alig állt a lábán és megmentette az életem. Amíg Anikó sorba adta Mollynak a füleseket,tárcsáztam a rendőrséget...
-Kérem!-nyögtem a telefonba.-Jöjjenek Cinkotán a Bányász-tó előtti dombhoz! Molly Sandén szökött svéd bűnöző,itt tartózkodik!-ennyit tudtam mondani,mert az iPhone kirepült a kezemből és láttam,hogy Molly ismét mellettem áll. Ani pedig kb. 2 méterrel arrébb a földön fekszik.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam és odavonszoltam magam hozzá.-Ani!!! Ne hagyj itt!
-Eric....-mondta elhaló hangon.-Vége van.....
-Neeeeeee!!!!!!!!!!!!!!-sírtam el magam és Ani vállára hajtottam a fejem.
Hallottam,hogy még felhúzza a puskát,és egy lövés hallatszik,de nem talált el minket. Felnéztem és Molly összeesett,majd pár pillanatig még láttam a rendőrök lámpájának fényét,de aztán minden sötétségbe borult....
33.fejezet
Pár perc múlva kopogtak... Letörtöltem a könnyeimet és Eric dugta be a fejét az ajtón. De nem birtam. Megint sírva fakadtam.
-Mi a baj?-ült le mellém.-Annyira rossz a helyzet?
-Eric...-zokogtam.-Az orvos szerint valami megváltoztatta az életemet,és amiatt vannak az ájulások... És az,az...-hajtottam le a fejem.-Te vagy!-sírtam el megint magam.
Eric teljes csendben ült és szomorúan maga elénézett. Még akkor sem szólt,mikor a nővér bejött és a kezembe nyomta a cuccom,hogy hazamehetünk.
A hazaút is csendesen telt. Eric meg sem szólalt,de még csak a legyet se hajtotta el maga mellől,ami a végén már engem annyira idegesített,hogy megfogtam és kiengedtem az ablakon.
Mikor a taxi megállt a házunk előtt,Eric odaadta a pénzt és bevitte cuccaim. Én még kint maradtam,hogy megnézzem a postát,bevigyem a kukát meg minden egyéb,aztán mikor bementem rámolást hallottam a szobák felől. Odamentem és láttam,hogy Eric a bőröndjébe pakol.
-Eric,mit csinálsz???-kérdeztem kissé ijedten,mert nem értettem teljesen mit csinál.
De a srác szó nélkül tovább pakolt.
-Eric?!!!!-állt mellé,de mintha ott sem lettem volna. Aztán bezárta a bőröndöt és elindult kifelé. Annyira dühös lettem,hogy elé álltam és hatalmasat vágtam az arcára... Még nekem is fájt!
-Áu...-fogta az arcát.
-Sajnálom!!!!-mondtam.-De nem figyelsz rám! Miért?
-Ani!-szólalt meg végre.-Ha az egészséged függ TŐLEM,akkor elmegyek! Molly úgy is börtönben van,ott van az apám is neki is el kell mondanom mindent,hidd el,így mindkettőnknek jobb lesz!-simította meg a vállam és elindult.
-De várj!-értem utol az erkély ajtónál,mert még volt kint pár cucca,gondolom azért ment.
Eric megfordult és mélyen a szemembe nézett. Úristen,annyira gyönyörűek a szemei....
-Az orvos azt is mondta,ha megtanulok együtt élni ezekkel,egyidő után biztos hozzászokok,szóval nem kell,hogy elmenj! Ez csak akkor gáz,ha még nagyobb a stressz! De most nem,ketten vagyunk,teljes nyugiban! Ilyenkor mindig nagyon-nagyon jól érzem magam veled! És én...én...annyira szeretlek!!!-öleltem át sírva.
A fiú viszonozta az ölelésem és egy puszit nyomott a fejemre. Így álltunk percekig,talán órákig...
-Én is nagyon szeretlek!-suttogta,majd eltolt magától és megcsókolt. Annyira boldog voltam... Annyira imádom ezt a srácot! Remélem nem hagy itt soha....
Sötét volt és a szemünk is csukva volt,de aztán hirtelen elengedtem Ericet,mert felkapcsolt a mozgás-érzékelő lámpa. Ki van oda kint??? Próbáltam kilesni az ablakon,mikor felkapcsolódott a teraszon a lámpa és.... hatalmasat sikítva estem Eric karjaiban. Oda kint Molly állt,egy hatalmas késsel a kezében és ezt mondta:
-Most mindketten meghaltok!!!
Erickel akkorát sikítottunk,hogy szerintem még Svédországban is hallották....
-Mi a baj?-ült le mellém.-Annyira rossz a helyzet?
-Eric...-zokogtam.-Az orvos szerint valami megváltoztatta az életemet,és amiatt vannak az ájulások... És az,az...-hajtottam le a fejem.-Te vagy!-sírtam el megint magam.
Eric teljes csendben ült és szomorúan maga elénézett. Még akkor sem szólt,mikor a nővér bejött és a kezembe nyomta a cuccom,hogy hazamehetünk.
A hazaút is csendesen telt. Eric meg sem szólalt,de még csak a legyet se hajtotta el maga mellől,ami a végén már engem annyira idegesített,hogy megfogtam és kiengedtem az ablakon.
Mikor a taxi megállt a házunk előtt,Eric odaadta a pénzt és bevitte cuccaim. Én még kint maradtam,hogy megnézzem a postát,bevigyem a kukát meg minden egyéb,aztán mikor bementem rámolást hallottam a szobák felől. Odamentem és láttam,hogy Eric a bőröndjébe pakol.
-Eric,mit csinálsz???-kérdeztem kissé ijedten,mert nem értettem teljesen mit csinál.
De a srác szó nélkül tovább pakolt.
-Eric?!!!!-állt mellé,de mintha ott sem lettem volna. Aztán bezárta a bőröndöt és elindult kifelé. Annyira dühös lettem,hogy elé álltam és hatalmasat vágtam az arcára... Még nekem is fájt!
-Áu...-fogta az arcát.
-Sajnálom!!!!-mondtam.-De nem figyelsz rám! Miért?
-Ani!-szólalt meg végre.-Ha az egészséged függ TŐLEM,akkor elmegyek! Molly úgy is börtönben van,ott van az apám is neki is el kell mondanom mindent,hidd el,így mindkettőnknek jobb lesz!-simította meg a vállam és elindult.
-De várj!-értem utol az erkély ajtónál,mert még volt kint pár cucca,gondolom azért ment.
Eric megfordult és mélyen a szemembe nézett. Úristen,annyira gyönyörűek a szemei....
-Az orvos azt is mondta,ha megtanulok együtt élni ezekkel,egyidő után biztos hozzászokok,szóval nem kell,hogy elmenj! Ez csak akkor gáz,ha még nagyobb a stressz! De most nem,ketten vagyunk,teljes nyugiban! Ilyenkor mindig nagyon-nagyon jól érzem magam veled! És én...én...annyira szeretlek!!!-öleltem át sírva.
A fiú viszonozta az ölelésem és egy puszit nyomott a fejemre. Így álltunk percekig,talán órákig...
-Én is nagyon szeretlek!-suttogta,majd eltolt magától és megcsókolt. Annyira boldog voltam... Annyira imádom ezt a srácot! Remélem nem hagy itt soha....
Sötét volt és a szemünk is csukva volt,de aztán hirtelen elengedtem Ericet,mert felkapcsolt a mozgás-érzékelő lámpa. Ki van oda kint??? Próbáltam kilesni az ablakon,mikor felkapcsolódott a teraszon a lámpa és.... hatalmasat sikítva estem Eric karjaiban. Oda kint Molly állt,egy hatalmas késsel a kezében és ezt mondta:
-Most mindketten meghaltok!!!
Erickel akkorát sikítottunk,hogy szerintem még Svédországban is hallották....
32.fejezet
Nem tudom mi történt,miután az ajtóban összeestem,de arra ébredtem,hogy Eric mellettem ül egy kórházi széken és mikor kinyitottam a szemem,szorosan átölelt.
-Megint elájultam?-kérdeztem álmosan.
.Megint?-nézett döbbenten Eric.
-Ja,mert már elájultam egyszer az X-faktor után és egyszer az ESC-n.-feleltem.-Pedig soha nem szoktam elájulni...
Kopogtak az ajtón. Egy nővér lépett be az ajtón.
-Hogy van kisasszony?-kérdezte.
-Már jobban-válaszoltam.
-A doktor úr szeretne beszélni önnel!-mondta.-Ezért kérem az urat,hogy távozzon!
-Kérem,hadd maradjon velem!-könyörögtem.
-Sajnálom,de nem maradhat! A doktor úr külön kérte,hogy egyedül legyen!
Eric odahajolt hozzá és megpuszilt.
-Kint leszek és ha van valami,akkor jövök!-mondta és kiment a nővérrel együtt.
Kb egy perc múlva a doki lépett be a szobába és bezárta az ajtót. Aztán szomorúan leült az ágyamra.
-Kiderült,hogy mi okozza ezt a sok ájulást-mondta,nem túl boldogan. Éreztem,hogy valami nem stimmel. Felültem az ágyban és érdeklődve figyeltem az orvost.
-Túl sok minden változott meg az életedben ezalatt a 2 hónap alatt... És a stressz miatt a szervezeted összeesik néhány órára és ezek elő is fognak még jönni,ha nem változtatsz!
Nem akartam elárulni valamit,de most muszáj lesz! Pedig reméltem,hogy erre nem kerül majd sor...
Még talán tavaly történt valamikor a nyáron... Miával repülőre szálltunk és elmentünk Malmöben,Svédországba. A dátumra is emlékszem...
2011.augusztus 24, Malmö:
-Úristen! Annyira izgulok!-mondta Mia.
-Én is!-feleltem remegve.-Életem első Eric Saade koncertje!
Tudjátok én nem egy olyan meglátok egy sztárt és sikítok egy hatalmasat,csak kultúráltan örülök. De mikor megláttam Ericet a színpadon,mégis sikítanom kellett.
És ezután a show után ki ne sikítana????? Hihetetlen volt... És akkor történt velem először,hogy elájultam...
És aztán mindig,mikor Ericet megláttam valahol énekelni,mindig elájultam. Az első eset,hogy nem estem össze az az ESC-n történt,mikor behúzott a megbeszélésre. Mert akkor annyira le voltam döbbenve,hogy nem volt erőm elájulni.
-És mit mond doktor úr,ha az a valami vagy valaki eltűnik az életemből,akkor többet nem ájulok el?-kérdeztem.
-Valószínűleg igen...-felelte az orvos.-De ha nem akarsz megszabadulni tőle,akkor erőt kell venned magadon,hogy nem ájulj el,ami nem egyszer,de a sok ájulás nem tesz jót a te szervezetednek.
-Köszönöm-hajtottam le a fejem és hallottam,hogy kimegy.
Nem akarok Eric nélkül élni... Akkor teljesen tönkre menne az életem...
-Megint elájultam?-kérdeztem álmosan.
.Megint?-nézett döbbenten Eric.
-Ja,mert már elájultam egyszer az X-faktor után és egyszer az ESC-n.-feleltem.-Pedig soha nem szoktam elájulni...
Kopogtak az ajtón. Egy nővér lépett be az ajtón.
-Hogy van kisasszony?-kérdezte.
-Már jobban-válaszoltam.
-A doktor úr szeretne beszélni önnel!-mondta.-Ezért kérem az urat,hogy távozzon!
-Kérem,hadd maradjon velem!-könyörögtem.
-Sajnálom,de nem maradhat! A doktor úr külön kérte,hogy egyedül legyen!
Eric odahajolt hozzá és megpuszilt.
-Kint leszek és ha van valami,akkor jövök!-mondta és kiment a nővérrel együtt.
Kb egy perc múlva a doki lépett be a szobába és bezárta az ajtót. Aztán szomorúan leült az ágyamra.
-Kiderült,hogy mi okozza ezt a sok ájulást-mondta,nem túl boldogan. Éreztem,hogy valami nem stimmel. Felültem az ágyban és érdeklődve figyeltem az orvost.
-Túl sok minden változott meg az életedben ezalatt a 2 hónap alatt... És a stressz miatt a szervezeted összeesik néhány órára és ezek elő is fognak még jönni,ha nem változtatsz!
Nem akartam elárulni valamit,de most muszáj lesz! Pedig reméltem,hogy erre nem kerül majd sor...
Még talán tavaly történt valamikor a nyáron... Miával repülőre szálltunk és elmentünk Malmöben,Svédországba. A dátumra is emlékszem...
2011.augusztus 24, Malmö:
-Úristen! Annyira izgulok!-mondta Mia.
-Én is!-feleltem remegve.-Életem első Eric Saade koncertje!
Tudjátok én nem egy olyan meglátok egy sztárt és sikítok egy hatalmasat,csak kultúráltan örülök. De mikor megláttam Ericet a színpadon,mégis sikítanom kellett.
És ezután a show után ki ne sikítana????? Hihetetlen volt... És akkor történt velem először,hogy elájultam...
És aztán mindig,mikor Ericet megláttam valahol énekelni,mindig elájultam. Az első eset,hogy nem estem össze az az ESC-n történt,mikor behúzott a megbeszélésre. Mert akkor annyira le voltam döbbenve,hogy nem volt erőm elájulni.
-És mit mond doktor úr,ha az a valami vagy valaki eltűnik az életemből,akkor többet nem ájulok el?-kérdeztem.
-Valószínűleg igen...-felelte az orvos.-De ha nem akarsz megszabadulni tőle,akkor erőt kell venned magadon,hogy nem ájulj el,ami nem egyszer,de a sok ájulás nem tesz jót a te szervezetednek.
-Köszönöm-hajtottam le a fejem és hallottam,hogy kimegy.
Nem akarok Eric nélkül élni... Akkor teljesen tönkre menne az életem...
2011. szeptember 15., csütörtök
31.fejezet
Reggel,mikor felkeltem (végre örültem,hogy nem kell hajnalban kelni) bevágódtam a gép elé,mert már vagy 1 hónapja nem volt a kezemben. Pár percig furán néztem,mire rájöttem,hogy hol kell bekapcsolni. Akkor készüljünk fel! facebook.com - írtam be... Úristen!!! 2752 jelölés,7593 üzenet,2.527.926 értesítés... huh ez elég sok idő lesz...
Ez nem igaz! Most végeztem... Reggel fél 10 óta csinálom és most... az órámra néztem,azt hittem rosszul leszek... délután 5???? jaj! Sezgény Eric! Vagy százszor jött be,hogy mit csinálok és mikor megyek ki végre és mindig mondtam,hogy pár perc... Vagy óra... Aztán még ráléptem a starity-ra,de majdnem eldobtam a gépet.
-ERIC!!!!!!!!-kiabáltam ki. A srác kb 15 mp múlva az ajtómban állt.
-Mi történt?-jött be és leült mellém. Megmutattam neki,hogy min döbbentem le...
Ki az és ezt honnan tudja? Csak Miának mondtam el,de ő nem fiú! Eric sem mondott senkinek semmit,akkor vajon ki volt az? De azért kicsit megnyugodtam,mert Molly ugye börtönben van és reméljük nem is engedik ki egy ideig...
Valaki csengetett. Mostanában félek egyből ajtót nyitni,szóval felszaladok az emeletre és kilesek az ablakon. Te jó ég!!! Riporterek,tévések mindenhol! Megint csöngettek. Mikor leszaladtam,láttam,hogy Eric már nyitná az ajtót,de megállítottam.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Figyelj,tisztáznunk kell mindent!-felelte.-Az egész ESC-s történettől kezdve! Hogy mi van,miért vagyok itt veled,miért hagytam ott Mollyt,még nem érted,de után jobb lesz minden!
Elengedtem a kezét és hagytam,hogy kimenjen,én meg bezárkóztam a szobámba. Lehet,hogy neki jobb lesz,de nekem nem... Eric egy híres sztár! Én meg csak egy magyar vagyok... EGY MAGYAR!!! Akiket mindig is lenéztek és mindig is azért szavaztak le,mert nem ismernek minket! Akkor is kimegyek és megmutatom,hogy ki vagyok! Felpattantam és kimentem a ház elé.
Mikor megtorpantam az ajtóban,Eric éppen háttal volt és az egyik riporterhez beszélt.
-Igen,Ani és én nagyon jó barátok lettünk,akármi is volt az a félreértés az ESC-n,én itt maradok örökre vele...
Kis híján elájultam. Mikor az egyik tévés meglátta,hogy falfehéren állok az ajtóban,odajött hozzám.
-Eric tényleg örökre nálad marad? Mi van köztetek?
Nem tudtam válaszolni. Mit mondjak? Úristen! Most ments meg! Minden szem rám szegeződött. De nem is láttam olyan sokáig őket,mert a következő pillanatban a plafont és aztán csak sötétséget láttam... (Éljen az elájulás!)
Ez nem igaz! Most végeztem... Reggel fél 10 óta csinálom és most... az órámra néztem,azt hittem rosszul leszek... délután 5???? jaj! Sezgény Eric! Vagy százszor jött be,hogy mit csinálok és mikor megyek ki végre és mindig mondtam,hogy pár perc... Vagy óra... Aztán még ráléptem a starity-ra,de majdnem eldobtam a gépet.
-ERIC!!!!!!!!-kiabáltam ki. A srác kb 15 mp múlva az ajtómban állt.
-Mi történt?-jött be és leült mellém. Megmutattam neki,hogy min döbbentem le...
Ki az és ezt honnan tudja? Csak Miának mondtam el,de ő nem fiú! Eric sem mondott senkinek semmit,akkor vajon ki volt az? De azért kicsit megnyugodtam,mert Molly ugye börtönben van és reméljük nem is engedik ki egy ideig...
Valaki csengetett. Mostanában félek egyből ajtót nyitni,szóval felszaladok az emeletre és kilesek az ablakon. Te jó ég!!! Riporterek,tévések mindenhol! Megint csöngettek. Mikor leszaladtam,láttam,hogy Eric már nyitná az ajtót,de megállítottam.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Figyelj,tisztáznunk kell mindent!-felelte.-Az egész ESC-s történettől kezdve! Hogy mi van,miért vagyok itt veled,miért hagytam ott Mollyt,még nem érted,de után jobb lesz minden!
Elengedtem a kezét és hagytam,hogy kimenjen,én meg bezárkóztam a szobámba. Lehet,hogy neki jobb lesz,de nekem nem... Eric egy híres sztár! Én meg csak egy magyar vagyok... EGY MAGYAR!!! Akiket mindig is lenéztek és mindig is azért szavaztak le,mert nem ismernek minket! Akkor is kimegyek és megmutatom,hogy ki vagyok! Felpattantam és kimentem a ház elé.
Mikor megtorpantam az ajtóban,Eric éppen háttal volt és az egyik riporterhez beszélt.
-Igen,Ani és én nagyon jó barátok lettünk,akármi is volt az a félreértés az ESC-n,én itt maradok örökre vele...
Kis híján elájultam. Mikor az egyik tévés meglátta,hogy falfehéren állok az ajtóban,odajött hozzám.
-Eric tényleg örökre nálad marad? Mi van köztetek?
Nem tudtam válaszolni. Mit mondjak? Úristen! Most ments meg! Minden szem rám szegeződött. De nem is láttam olyan sokáig őket,mert a következő pillanatban a plafont és aztán csak sötétséget láttam... (Éljen az elájulás!)
30.fejezet
Láttam Mián,hogy nagyon boldog,hogy összejöttek Benjivel,ezért gondolom,hogy jót tettem azzal,hogy Ericet leszedtem róla.
Valamit éppen beszéltek,mikor Mia intett és otthagyta barátját. Odajött hozzám és leült mellém.
-Miért nem mész Benjivel?-csodálkoztam.
-Azt mondtad,hogy megmagyarázod....-nézett rám.
Jah,persze! A csók...
-Figyelj!-suttogtam.-Ezt soha nem mondhatod el senkinek! Érted?-Mia bólintott.-Szóval minden úgy kezdődött,hogy mikor első nap az ESC-n.... -és el kezdtem mesélni. Percekig csak beszéltem és beszéltem... A végén Mia már hitetlenül nézett rám.
-Ez hihetetlen!-mondta.-És akkor most mi van Erickel?
-Most ügyelünk rá,hogy nehogy eljusson a hír Mollyhoz,hogy él... Különben annak beláthatatlan következményei lesznek...
-Hát... értem. De úristen,hogy Eric Saade belémszeretett???-sóhajtott.-Ha nem ismerem Benjit,akkor nagyon szívesen elfogadtam volna.-nevetett.-De akkor miért csókolt meg?
-Azt most én se tudom...-feleltem szomorúan. Annyira érdekelne mi van a srác fejében...
A következő pillanatban Eric állt meg mellettünk.
-Sziasztok!-köszönt.
-Akkor én most magatokra hagylak titeket!-kacsintott Mia és bement a suliba.
Eric leült mellém és maga elénézve szótlanul ült. Egy 10 perc után már nem bírtam tovább.
-Miért?-kérdeztem hirtelen. A srác megfordult.
-Mit miért?
-Kérlek mondd el! Miért vagy ilyen velem?-kérdeztem.
Eric hallgatott. A földet nézte és nem válaszolt.
-Eric,kérlek,áruld el!-kértem.
Nagyot sóhajtott és végre megszólalt.
-Figyelj Ani,most nem tudok erről beszélni! Nem vagyok biztos semmiben... Abban se vagyok biztos,hogy Szabó Erik vagyok,vagy hogyis hívnak...-magyarázta.
Megöleltem az elkeseredett srácot... Lehet,hogy még soha nem koptatták le... Mondjuk ez elég valószínű.
Ott ültünk órákig ölelkezve a suli lépcsőjén,még akkor is mikor már besötétedett. Mindketten gondolkodtunk. Eric valószínűleg azon,hogy most mit érez,én pedig.... hogy talán én is másképp érzek,mint gondoltam....
Valamit éppen beszéltek,mikor Mia intett és otthagyta barátját. Odajött hozzám és leült mellém.
-Miért nem mész Benjivel?-csodálkoztam.
-Azt mondtad,hogy megmagyarázod....-nézett rám.
Jah,persze! A csók...
-Figyelj!-suttogtam.-Ezt soha nem mondhatod el senkinek! Érted?-Mia bólintott.-Szóval minden úgy kezdődött,hogy mikor első nap az ESC-n.... -és el kezdtem mesélni. Percekig csak beszéltem és beszéltem... A végén Mia már hitetlenül nézett rám.
-Ez hihetetlen!-mondta.-És akkor most mi van Erickel?
-Most ügyelünk rá,hogy nehogy eljusson a hír Mollyhoz,hogy él... Különben annak beláthatatlan következményei lesznek...
-Hát... értem. De úristen,hogy Eric Saade belémszeretett???-sóhajtott.-Ha nem ismerem Benjit,akkor nagyon szívesen elfogadtam volna.-nevetett.-De akkor miért csókolt meg?
-Azt most én se tudom...-feleltem szomorúan. Annyira érdekelne mi van a srác fejében...
A következő pillanatban Eric állt meg mellettünk.
-Sziasztok!-köszönt.
-Akkor én most magatokra hagylak titeket!-kacsintott Mia és bement a suliba.
Eric leült mellém és maga elénézve szótlanul ült. Egy 10 perc után már nem bírtam tovább.
-Miért?-kérdeztem hirtelen. A srác megfordult.
-Mit miért?
-Kérlek mondd el! Miért vagy ilyen velem?-kérdeztem.
Eric hallgatott. A földet nézte és nem válaszolt.
-Eric,kérlek,áruld el!-kértem.
Nagyot sóhajtott és végre megszólalt.
-Figyelj Ani,most nem tudok erről beszélni! Nem vagyok biztos semmiben... Abban se vagyok biztos,hogy Szabó Erik vagyok,vagy hogyis hívnak...-magyarázta.
Megöleltem az elkeseredett srácot... Lehet,hogy még soha nem koptatták le... Mondjuk ez elég valószínű.
Ott ültünk órákig ölelkezve a suli lépcsőjén,még akkor is mikor már besötétedett. Mindketten gondolkodtunk. Eric valószínűleg azon,hogy most mit érez,én pedig.... hogy talán én is másképp érzek,mint gondoltam....
2011. szeptember 14., szerda
29.fejezet
Már negyedeszerre nyomtam meg a szundi gombot a telómon. Aztán az 5.-nél felemeltem a fejem és az órára néztem. 10 perc múlva 7 óra... és elhatároztam,hogy hamar bemegyek a suliba,mert beszélnem kell Miával! Gyorsan kiugrottam az ágyból.
-Eric,sietnem kell,elkések!-kiabáltam,de senki sem válaszolt.-ERIC!!!!-kiabáltam miközben magamra kaptam pár ruhát.-Eric!!!!-benyitottam a szobájába,de üres volt. Úristen,hova ment? Itt van minden cucca,szal nem utazott el,huh... Sietnem kellett,úgyhogy még gyorsan bepakoltam a táskámba,mikor az angol füzetemből kicsúszott egy papír. Mi ez??? Jaj,egy levél... Erictől!!!!
WTF???? Ajaj! Rohannom kell,nekem kell előbb beszélnem Miával!
Pont a tanár előtt estem be a terembe,de Eric még nem volt itt,úgyhogy még tudok beszélni Miával. Már egész megnyugodtam,mikor óra felénél kopogtak. Eric dugta be a fejét az ajtón.
-Elnézést,de...-kezdte,én meg félbeszakítottam.
-Kimehetek,mert velem akar beszélni!-jelentkeztem,mire a tanár bólintott. Én meg mielőtt Eric bármit is mondhatott volna,kilöktem és bezártam az ajtót.
-Mit művelsz???-kérdeztem.
-Hoztam virágot Miának!-mutatott fel egy csokor virágot.
Hatalmasat sóhajtottam.
-Eric,figyelj!-kezdtem.-Mia... Mia olyan közel áll ahhoz,hogy összejöjjön valakivel!-léptem közelebb hozzá.
-Úgy érted,hogy...-ejtette el a csokrot.-Nem is akarja,hogy...-megráztam a fejem.
Eric szomorúan lehajtotta a fejét,majd megfordult és arrébb sétált.
-Miért nem mondtad?-kérdezte hirtelen.
-Mert nem akartam összetörni a szíved...-suttogtam.
A srác megfordult és 3 határozott lépéssel elém állt. Aztán közelebb hajolt és megcsókolt! Nem gondolkodtam,mindent kizártam az agyamból,de ez hatalmas hiba volt... Tudjátok,az egész suli ismeri Ericet,mármint Szabó Eriket (!!!) és tudják,hogy a rokonom. Szóval ez... kicsit furcsának tűnt nekik,mikor ott álltunk a folyósó közepén és csókolóztunk... Mert idő közben kicsengettek. Mikor feleszméltem,már igazi közönségünk volt. Még tapsoltak is!!!
-Jól van Anikó!-állt meg mögöttem valaki. Egyből tudtam,ki áll mögöttem. Dominik... -Végre itt ez a sztár és megcsókolod... Boldog vagy???-nevetett.
-Várj!-állt oda Mia.-Eric nem meghalt?
Ajaj! Hatalmas csavar! Itt az egész suli,nem mondhatom el az igazat... Segítség kérően Ericre néztem. Ez nem lehet igaz! Mindig a legrosszabbkor tud megcsókolni???
-Tömeg oszolj!-jött a megmentőm... a matektanárunk. Huh!-Mi folyik itt?
-Semmi érdekes nincs tanárnő-feleltem és utat engedtünk neki. Mivel mindenki elment és nem is érdekelte őket,hogy mi van,Mia felé fordultam.
-Később megmagyarázom!-mondtam,mire a lány bólintott...
De mikor suli után az iskola lépcsőjén ültem,már nem bántam,hogy Eric megcsókolt,mert boldogan néztem,ahogy Benjámin az isi előtt csókkal fogadja Mia barátnőjét...
-Eric,sietnem kell,elkések!-kiabáltam,de senki sem válaszolt.-ERIC!!!!-kiabáltam miközben magamra kaptam pár ruhát.-Eric!!!!-benyitottam a szobájába,de üres volt. Úristen,hova ment? Itt van minden cucca,szal nem utazott el,huh... Sietnem kellett,úgyhogy még gyorsan bepakoltam a táskámba,mikor az angol füzetemből kicsúszott egy papír. Mi ez??? Jaj,egy levél... Erictől!!!!
Pont a tanár előtt estem be a terembe,de Eric még nem volt itt,úgyhogy még tudok beszélni Miával. Már egész megnyugodtam,mikor óra felénél kopogtak. Eric dugta be a fejét az ajtón.
-Elnézést,de...-kezdte,én meg félbeszakítottam.
-Kimehetek,mert velem akar beszélni!-jelentkeztem,mire a tanár bólintott. Én meg mielőtt Eric bármit is mondhatott volna,kilöktem és bezártam az ajtót.
-Mit művelsz???-kérdeztem.
-Hoztam virágot Miának!-mutatott fel egy csokor virágot.
Hatalmasat sóhajtottam.
-Eric,figyelj!-kezdtem.-Mia... Mia olyan közel áll ahhoz,hogy összejöjjön valakivel!-léptem közelebb hozzá.
-Úgy érted,hogy...-ejtette el a csokrot.-Nem is akarja,hogy...-megráztam a fejem.
Eric szomorúan lehajtotta a fejét,majd megfordult és arrébb sétált.
-Miért nem mondtad?-kérdezte hirtelen.
-Mert nem akartam összetörni a szíved...-suttogtam.
A srác megfordult és 3 határozott lépéssel elém állt. Aztán közelebb hajolt és megcsókolt! Nem gondolkodtam,mindent kizártam az agyamból,de ez hatalmas hiba volt... Tudjátok,az egész suli ismeri Ericet,mármint Szabó Eriket (!!!) és tudják,hogy a rokonom. Szóval ez... kicsit furcsának tűnt nekik,mikor ott álltunk a folyósó közepén és csókolóztunk... Mert idő közben kicsengettek. Mikor feleszméltem,már igazi közönségünk volt. Még tapsoltak is!!!
-Jól van Anikó!-állt meg mögöttem valaki. Egyből tudtam,ki áll mögöttem. Dominik... -Végre itt ez a sztár és megcsókolod... Boldog vagy???-nevetett.
-Várj!-állt oda Mia.-Eric nem meghalt?
Ajaj! Hatalmas csavar! Itt az egész suli,nem mondhatom el az igazat... Segítség kérően Ericre néztem. Ez nem lehet igaz! Mindig a legrosszabbkor tud megcsókolni???
-Tömeg oszolj!-jött a megmentőm... a matektanárunk. Huh!-Mi folyik itt?
-Semmi érdekes nincs tanárnő-feleltem és utat engedtünk neki. Mivel mindenki elment és nem is érdekelte őket,hogy mi van,Mia felé fordultam.
-Később megmagyarázom!-mondtam,mire a lány bólintott...
De mikor suli után az iskola lépcsőjén ültem,már nem bántam,hogy Eric megcsókolt,mert boldogan néztem,ahogy Benjámin az isi előtt csókkal fogadja Mia barátnőjét...
28.fejezet
A sikításomra Eric is kijött a szobámból és csak azt látthatta,hogy összeölelkezve állok valakivel a kapuba. Az a valaki,aki eljött hozzám,nem más,mint a leges-legjobb barátom a világon! Nagy Ádámmal már oviban ismertük egymást és általánosba is egy osztályba jártunk,amíg 3 éve ki nem költöztek Amerikába.
-Úristen!-sikítottam.-Mit keresel itt?-öleltem meg szorosan.
-Hazajöttünk a nyárra...-mosolygott.
Nektek amúgy elesett ugye? Ádám volt az első szerelmem.... Aztán,mikor elment,hónapokig sírtam,de most itt van megint. Mikor elengedtem,láttam,hogy Eric megállt mellettünk. Kezet nyújtott Ádámnak.
-Szia!-mondta magyarul... huh!-Szabó Erik vagyok, Ani rokona vagyok...
-Szia-ráztak kezet.-Én pedig Nagy Ádám vagyok. Anikó egy régi barátja... Már mint nem úgy,hanem mint legjobb barátja...-javította ki magát,mert látta,hogy Eric furán méregeti. Remélem nem hagy itt megint,mert meglátott egy sráccal... Jaj!
-Most csak köszönni jöttem be-mondta Ádám.-Mennem kell kipakolni.-még odajött és megölelt,majd ott hagyott Erickel.
Félve néztem a srác felé,aki csak megvonta a vállát.
-Jó srác...-mosolygott.-Illik hozzád!
Furán nézetem Ericre. Most akkor mi van? Ha Dominikkal lát,akkor megsértődik,ha meg Ádámmal,akkor: "Illik hozzád?!"
-Mi bajod van?-kérdeztem hirtelen.
-Nem értem...-mondta Eric.-Mi bajom lenne?
-Múltkor kiakadtál,hogy Dominikkal láttál,most meg Ádám illik hozzám?-kérdeztem.
Eric gyanúsan hallgatott.
-Eric?-fürkésztem az arcát,mikor bevillant valami!-Te beleszerettél valakibe!
-Mi,dehogy is!-tiltakozott,de éreztem,hogy kamuzik.
-Na,ki az?
-Nem mondom el!-mondta határozottan.
-Akkor ismerem,na!!! Ki az????
-Na jó,a kis barátnőd!-felelte végül.
Csodálkozva néztem rá.
-Melyik,mert 4 is van...
-Tudod,az alacsony,barna hajú lány...-ábrándozott....
-Na,ne!-mondtam.-MIA?????
-Mia.....
-Jaj!-csúszott ki a számon. Tudtam,hogy ez nem lesz jó,hiszen ott van Benji... jaj...
-Mi az?-fordult meg Eric és elindultunk belfelé.
Most mit válaszoljak? Bocs, Miának más tetszik? Bár nem tudom mi szólna,ha meg tudná,hogy Eric Saade.... oh,ja persze! Eric Saade nem létezik... Most mit mondjak? Feltűnően sokáig hallgattam.
-Mondtál valamit?-kérdeztem ártatlanul.
-Nem te mondál valamit?
-Én biztos nem...-feleltem határozottan,majd gyors léptekkel bementem a házba és elmentem fürdeni és ki se jöttem,amíg Eric el nem aludt....
-Úristen!-sikítottam.-Mit keresel itt?-öleltem meg szorosan.
-Hazajöttünk a nyárra...-mosolygott.
Nektek amúgy elesett ugye? Ádám volt az első szerelmem.... Aztán,mikor elment,hónapokig sírtam,de most itt van megint. Mikor elengedtem,láttam,hogy Eric megállt mellettünk. Kezet nyújtott Ádámnak.
-Szia!-mondta magyarul... huh!-Szabó Erik vagyok, Ani rokona vagyok...
-Szia-ráztak kezet.-Én pedig Nagy Ádám vagyok. Anikó egy régi barátja... Már mint nem úgy,hanem mint legjobb barátja...-javította ki magát,mert látta,hogy Eric furán méregeti. Remélem nem hagy itt megint,mert meglátott egy sráccal... Jaj!
-Most csak köszönni jöttem be-mondta Ádám.-Mennem kell kipakolni.-még odajött és megölelt,majd ott hagyott Erickel.
Félve néztem a srác felé,aki csak megvonta a vállát.
-Jó srác...-mosolygott.-Illik hozzád!
Furán nézetem Ericre. Most akkor mi van? Ha Dominikkal lát,akkor megsértődik,ha meg Ádámmal,akkor: "Illik hozzád?!"
-Mi bajod van?-kérdeztem hirtelen.
-Nem értem...-mondta Eric.-Mi bajom lenne?
-Múltkor kiakadtál,hogy Dominikkal láttál,most meg Ádám illik hozzám?-kérdeztem.
Eric gyanúsan hallgatott.
-Eric?-fürkésztem az arcát,mikor bevillant valami!-Te beleszerettél valakibe!
-Mi,dehogy is!-tiltakozott,de éreztem,hogy kamuzik.
-Na,ki az?
-Nem mondom el!-mondta határozottan.
-Akkor ismerem,na!!! Ki az????
-Na jó,a kis barátnőd!-felelte végül.
Csodálkozva néztem rá.
-Melyik,mert 4 is van...
-Tudod,az alacsony,barna hajú lány...-ábrándozott....
-Na,ne!-mondtam.-MIA?????
-Mia.....
-Jaj!-csúszott ki a számon. Tudtam,hogy ez nem lesz jó,hiszen ott van Benji... jaj...
-Mi az?-fordult meg Eric és elindultunk belfelé.
Most mit válaszoljak? Bocs, Miának más tetszik? Bár nem tudom mi szólna,ha meg tudná,hogy Eric Saade.... oh,ja persze! Eric Saade nem létezik... Most mit mondjak? Feltűnően sokáig hallgattam.
-Mondtál valamit?-kérdeztem ártatlanul.
-Nem te mondál valamit?
-Én biztos nem...-feleltem határozottan,majd gyors léptekkel bementem a házba és elmentem fürdeni és ki se jöttem,amíg Eric el nem aludt....
27.fejezet
-Tökéletes terv!-ölelt meg utoljára Eric Saade,a svéd popsztár,akit ma 2012.05.28-án halottnak nyílvánítottak....
Mikor másnap suliba mentem,Mia sírva borult a nyakamba. Biztos hallotta,hogy Eric "meghalt"... Mert tudjátok nem! Eric nem halt meg. Csak Eric Saade nem létezik többé... Viszont nem tudom,hogy hallottatok-e már Szabó Erik nevű valahonnan előkerült rokonomról. Mert tudjátok, Erik eddig külföldön élt és most hazajött Magyarországra és meg kell tanulnia magyarul és több dolgot Magyarosrszágról,ezért igaz,hogy már 20 éves,de szeptemberben velem együtt elkezdi a gimit és amellett még indul a 2012-es X-faktorban is... Na most már muszáj nevetnem! Ugye nem gondoltátok komolyan???? Már mint,hogy van egy Erik nevű rokonom... Pff...
Szóval ezt találtuk ki. Tökéletes,Eric megint lehet nemzetközi énekes,mint Eric Saade 2.0... Mert azért van egy kis beleszólásom a 2013-as Eurovízió alakulásba.
Éppen tesi óránk volt és fociztunk. Lányok vs fiúk... Ez csak azért baj,mert a lányoknál nem sokan..... nem mondom,hogy nem tudnak focizni,mert a labdába mindenki bele tud rúgni,az a baj,hogy félnek tőle. Éppen 4:0-ra vezettek a fiúk,mikor a kerítés mellett megjelent Eric...
Mia egyből sikítani kezdett és azt kiabálta,hogy él!
-Mia,nem akarok izé lenni,de ő az egyik rokonom...-mondtam. A lány szája egyből felegörbült.
Időt kértem és odaszaladtam.
-Hát te?-kérdeztem MAGYARUL.
-Csak jöttelek megnézni-felelt.-Nem baj ugye?
-Dehogy! Csak tudod,te Szabó Erik vagy,oké?-mosolyogtam.
-Persze-nézett a pályára.-Beszállhatok? Mert látom kicsit vesztésre álltok...-nevetett.
-Várj megkérdezem!-szaladta a tanárhoz,aki természetesen megengedte.
Eric gyorsan bejött a suliba és beállt hozzánk.
-Hé,ez nem fair! Ő fiú és velünk kell,hogy legyen!-ordított át Dominik a pálya másik feléről.
-Dominika,csendben marad!-oltotta le a tesitanár.
Szóval Eric marha jól játszott és végül 9:4-re vertük a fiúkat. Nem is kell mondanom óra után minden lány odavolt Ericért... Még Gréta is!
-Mehetünk haza?-kopogott be a lány öltöző ajtaján.
-Persze-és már mentem is.-Sziasztok!-köszöntem a csajoknak.
-Várj!-jött oda az egyik lány.-Ugye holnap is elhozod?
-Mégis mit?-néztem furán.
-Hát a srácot...-ábrándozott.-Annyira édes!
Nem bírom a nyálas dolgokat,szal leléptem...
-Tudod...-mondtam Ericnek.-A csajok oda vannak érted-mosolyogtam.
-Igen,tudom-felelt a srác magabiztosan. Erre mindketten elnevettük magunkat.
Otthon Eric éppen gépezett,én meg a leckémet írtam,mikor csengettek. Kimentem kinyitni az ajtót. Nem láttam,hogy ki áll a kapu mögött,csak annyit,hogy viszonylag magas volt. Kinyitottam a kaput és sikítva ugrottam az érkező nyakába....
Mikor másnap suliba mentem,Mia sírva borult a nyakamba. Biztos hallotta,hogy Eric "meghalt"... Mert tudjátok nem! Eric nem halt meg. Csak Eric Saade nem létezik többé... Viszont nem tudom,hogy hallottatok-e már Szabó Erik nevű valahonnan előkerült rokonomról. Mert tudjátok, Erik eddig külföldön élt és most hazajött Magyarországra és meg kell tanulnia magyarul és több dolgot Magyarosrszágról,ezért igaz,hogy már 20 éves,de szeptemberben velem együtt elkezdi a gimit és amellett még indul a 2012-es X-faktorban is... Na most már muszáj nevetnem! Ugye nem gondoltátok komolyan???? Már mint,hogy van egy Erik nevű rokonom... Pff...
Szóval ezt találtuk ki. Tökéletes,Eric megint lehet nemzetközi énekes,mint Eric Saade 2.0... Mert azért van egy kis beleszólásom a 2013-as Eurovízió alakulásba.
Éppen tesi óránk volt és fociztunk. Lányok vs fiúk... Ez csak azért baj,mert a lányoknál nem sokan..... nem mondom,hogy nem tudnak focizni,mert a labdába mindenki bele tud rúgni,az a baj,hogy félnek tőle. Éppen 4:0-ra vezettek a fiúk,mikor a kerítés mellett megjelent Eric...
Mia egyből sikítani kezdett és azt kiabálta,hogy él!
-Mia,nem akarok izé lenni,de ő az egyik rokonom...-mondtam. A lány szája egyből felegörbült.
Időt kértem és odaszaladtam.
-Hát te?-kérdeztem MAGYARUL.
-Csak jöttelek megnézni-felelt.-Nem baj ugye?
-Dehogy! Csak tudod,te Szabó Erik vagy,oké?-mosolyogtam.
-Persze-nézett a pályára.-Beszállhatok? Mert látom kicsit vesztésre álltok...-nevetett.
-Várj megkérdezem!-szaladta a tanárhoz,aki természetesen megengedte.
Eric gyorsan bejött a suliba és beállt hozzánk.
-Hé,ez nem fair! Ő fiú és velünk kell,hogy legyen!-ordított át Dominik a pálya másik feléről.
-Dominika,csendben marad!-oltotta le a tesitanár.
Szóval Eric marha jól játszott és végül 9:4-re vertük a fiúkat. Nem is kell mondanom óra után minden lány odavolt Ericért... Még Gréta is!
-Mehetünk haza?-kopogott be a lány öltöző ajtaján.
-Persze-és már mentem is.-Sziasztok!-köszöntem a csajoknak.
-Várj!-jött oda az egyik lány.-Ugye holnap is elhozod?
-Mégis mit?-néztem furán.
-Hát a srácot...-ábrándozott.-Annyira édes!
Nem bírom a nyálas dolgokat,szal leléptem...
-Tudod...-mondtam Ericnek.-A csajok oda vannak érted-mosolyogtam.
-Igen,tudom-felelt a srác magabiztosan. Erre mindketten elnevettük magunkat.
Otthon Eric éppen gépezett,én meg a leckémet írtam,mikor csengettek. Kimentem kinyitni az ajtót. Nem láttam,hogy ki áll a kapu mögött,csak annyit,hogy viszonylag magas volt. Kinyitottam a kaput és sikítva ugrottam az érkező nyakába....
26.fejezet
Nem tudom,mikor sikerült végre álomba sírnom magamat,de biztos későn volt,mert reggel annyira fáradt voltam,mint még soha... A csajok már biztos olvasták,mi történt Erickel,mert reggel,mikor beértem mind vigasztalni próbáltak,még Gréta is! De nem sikerült nekik... Még az utolsó 5-ös matek dogámnak sem tudtam örülni. Suli után korán hazamentem és pihentem egy kicsit. Eric számokat hallgatva feküdtem az ágyamban,mikor akkorát dörgött az ég,hogy frászt kaptam. Ja,már esőt mondtak... Hurrá,még egy dolog,ami miatt nem tudok majd aludni. Szóval tovább feküdtem az ágyamban. Éppen a kedvenc számom, a Killed By A Cop ment. Ám mikor meghallottam,hogy Eric azt énekli,hogy Killed... megint sírva fakadtam.
A szám még nem ért véget,mikor teljes sötétségbe borult a ház. Áramszünet... Mondtam már,hogy immádom... (kár,hogy írásnál nem érzitek a cinikus hangsúlyt) Annyira féltem! Kerestem egy lámpát,de pechemre sehol nem volt,szóval a telefonommal világítottam.
Így ületem a sötétben és a telómon hallgattam tovább a zenét. Aztán hirtelen lehalkítottam. Kopogtak??? De ki kopoghat ilyenkor? Este fél 11-kor? Óvatosan az ajtóhoz mentem és kilestem a kis ablakon,hogy ki az,de nem láttam senkit. Már megnyugodtan,hogy csak képzelődtem,mikor újra kopogtak.... Most már jól hallottam,hiszen itt álltam. Próbáltam halkan eltekerni a kulcsot,de az csak nem akart halk lenni...
Mikor kitártam az ajtót,hatalmas villám csapott be nem messzire és az utána következő dörgést a sikolyom nyomta el....
Hatalmasat sikítottam. A földön ült valaki. Azért láttam,mert pont villámlott. A kezében egy kést tartott és tiszta vér volt mindene.... Kis híján elájultam,mikor az alak megszólított.
-Ani,nem félj...-mondta elhaló hangon. Felismertem a hangot,de azt hittem képzelődök.-Én vagyok az........ Eric!-mondta.
Gyorsan felkapcsoltam a villanyt és akkor már láttam. Eric a küszöbünkön feküdt,élet-halál között. Tényleg volt egy kés a kezében és mindene csupa vér volt. A srác nyakába borultam.
-Úristen Eric!-sírtam.-Ne hagyj itt kérlek!-behúztam a fürdőbe. Csupa sár és vér volt szegény. Segítettem bemászni neki a kádba és ruhástól elmostam. A lábából még mindig folyt a vér szóval ráfeszítettem egy fáslit,hogy elálljon és odaadtam pár cuccát,amit itt hagyott.
Miután átöltözött,egy meleg tea mellett elmesélt mindent. Hogy Molly mit művelt vele, meg hogy mindenki az hiszi,hogy eltűnt... Igazából,miután kiugrott az ablakon pont a szomszéd gumimedencéjébe esett,így nem esett baja. Azt is elmondta,hogy azért vérzik a lába,mert Molly eltalálta még mielőtt kiugrott volna. Aztán különböző raktár kocsikban jött el Magyarországra.
-Mert még el akartam búcsúzni.... mielőtt meghaltam volna.-suttogta. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem. Annyira örültem,hogy nem esett baja! Már mit esett,de itt van. Itt van...velem!
-Tudod,Molly keresni fog és ez lesz az első hely,ahová indul...-mondta.
Tudtam jól. Persze,szóval el kell tűntetni.... Ekkor jutott eszembe valami hihetetlen jót ötlet,de Eric élete teljesen megváltozik ezáltal,inkább mondva eltűnik a földszínéről....
A szám még nem ért véget,mikor teljes sötétségbe borult a ház. Áramszünet... Mondtam már,hogy immádom... (kár,hogy írásnál nem érzitek a cinikus hangsúlyt) Annyira féltem! Kerestem egy lámpát,de pechemre sehol nem volt,szóval a telefonommal világítottam.
Így ületem a sötétben és a telómon hallgattam tovább a zenét. Aztán hirtelen lehalkítottam. Kopogtak??? De ki kopoghat ilyenkor? Este fél 11-kor? Óvatosan az ajtóhoz mentem és kilestem a kis ablakon,hogy ki az,de nem láttam senkit. Már megnyugodtan,hogy csak képzelődtem,mikor újra kopogtak.... Most már jól hallottam,hiszen itt álltam. Próbáltam halkan eltekerni a kulcsot,de az csak nem akart halk lenni...
Mikor kitártam az ajtót,hatalmas villám csapott be nem messzire és az utána következő dörgést a sikolyom nyomta el....
Hatalmasat sikítottam. A földön ült valaki. Azért láttam,mert pont villámlott. A kezében egy kést tartott és tiszta vér volt mindene.... Kis híján elájultam,mikor az alak megszólított.
-Ani,nem félj...-mondta elhaló hangon. Felismertem a hangot,de azt hittem képzelődök.-Én vagyok az........ Eric!-mondta.
Gyorsan felkapcsoltam a villanyt és akkor már láttam. Eric a küszöbünkön feküdt,élet-halál között. Tényleg volt egy kés a kezében és mindene csupa vér volt. A srác nyakába borultam.
-Úristen Eric!-sírtam.-Ne hagyj itt kérlek!-behúztam a fürdőbe. Csupa sár és vér volt szegény. Segítettem bemászni neki a kádba és ruhástól elmostam. A lábából még mindig folyt a vér szóval ráfeszítettem egy fáslit,hogy elálljon és odaadtam pár cuccát,amit itt hagyott.
Miután átöltözött,egy meleg tea mellett elmesélt mindent. Hogy Molly mit művelt vele, meg hogy mindenki az hiszi,hogy eltűnt... Igazából,miután kiugrott az ablakon pont a szomszéd gumimedencéjébe esett,így nem esett baja. Azt is elmondta,hogy azért vérzik a lába,mert Molly eltalálta még mielőtt kiugrott volna. Aztán különböző raktár kocsikban jött el Magyarországra.
-Mert még el akartam búcsúzni.... mielőtt meghaltam volna.-suttogta. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem. Annyira örültem,hogy nem esett baja! Már mit esett,de itt van. Itt van...velem!
-Tudod,Molly keresni fog és ez lesz az első hely,ahová indul...-mondta.
Tudtam jól. Persze,szóval el kell tűntetni.... Ekkor jutott eszembe valami hihetetlen jót ötlet,de Eric élete teljesen megváltozik ezáltal,inkább mondva eltűnik a földszínéről....
25.fejezet
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Molly nem válaszol... Úristen! Mit történt???? Nem mehetek el megint Stockholmba,holnap suli és aludnom kéne,de nem tudok...
Pedig muszáj lesz,ajjj!
Ez ébresztőm csengésére keltem. 6.30 van. Alig aludtam vagy 3 órát... De muszáj suliba mennem. Tehát felöltöztem és elindultam az iskolába.
Mikor beléptem a terembe, 4 legjobb barátnőm a nyakamba ugrott. Annyira jó őket újra látni, csak az a baj, hogy túl fáradt vagyok ahhoz,hogy kinyissam a szemem.
-Mi a baj?-kérdezte Blanka az arcomat fürkészve.
-Nem aludtam sokat...-feleltem.
-Izgultál?-kérdezte Emily.
-Nagyon-feleltem őszintén. Igen,gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e nekik, hogy mi történt, de Gréta anti Saadeista, Mia túl Saadeista, Blanka és Emily pedig szeretik Ericet, szóval inkább hanyagoltam. Egész nap meséltem nekik (szegény Gréta már ki volt, ha meghallotta Eric nevét)...
-És mondd már, Eric mikor jön?-kérdezte Mia.
Megfogott, erre nem voltam felkészülve... Mit mondjak? Hogy soha többet,mert lehet, hogy már nem is él???
-Ani?-nézett rám azzal a kis kutya arcával. Ez nem fair! Ennek mindenki bedől!
-Na jó!-néztem körül, aztán belekezdtem: -Mia ne akadj ki,de lehet...hogy Eric soha többé nem...-itt elakadtam. Nem akartam elmondani nekik,de már késő volt visszaszívni.-Add ki albumot, mert elege van, hogy úgyis csak letöltik a számokat,szóval csak számai lesznek a Saade Vol.2 után...
Mind a négyen furán néztek rám.
-Ez most hogy jött ahhoz,hogy Eric mikor jön Mo-ra?-kérdezte Blanka. Hát ezt a csaj nem lehet átverni...
-Ja!-csaptam a homlokonra.- Nem tudom talán a jövő héten, remélem ma tudunk beszélni.
Láttam,hogy Blanka még mindig nem hisz nekem,de nem kérdezett többet. Az egész napot együtt töltöttük,mert már sokszor nem tehetjük meg... Elvégre is, már csak 2 hétig vagyunk osztálytársak...
Délután,mikor mentünk haza,Blanka félrehívott.
-Szóval mi van?-kérdezte.
-Mivel mi van?
-Hát Erickel...
Nem tudtam mit válaszolni,csak az igazat...
-Figyelj,van egy kis gond vele... Kérlek ne emlegessétek,mert nagyon rosszul esik...-szomorodtam el.
Blanka megölelt és folytatta:
-Megígérem,nem piszkálunk vele,amíg nincs minden oké...
-Köszi-mosolyodtam el, aztán hazamentem.
Nem kötött le sem a gépezés,sem a tévézés,csak Ericre tudtam gondolni. Vajon hol lehet? És mit történt vele? A neten még nincs kint a halálának dátum, sem a híre, szóval még él valahol... Legalábbis remélem.
Egész éjjel az ágyamban forgolódtam. Többször is felkeltem megnézni a telefonom, de semmi. Annyira izgultam. Felkeltem és benyomtam a gépem, hogy megnézzem van-e valami hír Ericről...
Egyből azt egyik legjobb sztáros oldalt nyitottam meg, ahol az első cikkre kattintottam... (Nagyítsátok ki,hogy olvasható legyen!)
Mikor Molly szavait olvastam, tudtam, hogy Eric már nem élhet...
Molly nem válaszol... Úristen! Mit történt???? Nem mehetek el megint Stockholmba,holnap suli és aludnom kéne,de nem tudok...
Pedig muszáj lesz,ajjj!
Ez ébresztőm csengésére keltem. 6.30 van. Alig aludtam vagy 3 órát... De muszáj suliba mennem. Tehát felöltöztem és elindultam az iskolába.
Mikor beléptem a terembe, 4 legjobb barátnőm a nyakamba ugrott. Annyira jó őket újra látni, csak az a baj, hogy túl fáradt vagyok ahhoz,hogy kinyissam a szemem.
-Mi a baj?-kérdezte Blanka az arcomat fürkészve.
-Nem aludtam sokat...-feleltem.
-Izgultál?-kérdezte Emily.
-Nagyon-feleltem őszintén. Igen,gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e nekik, hogy mi történt, de Gréta anti Saadeista, Mia túl Saadeista, Blanka és Emily pedig szeretik Ericet, szóval inkább hanyagoltam. Egész nap meséltem nekik (szegény Gréta már ki volt, ha meghallotta Eric nevét)...
-És mondd már, Eric mikor jön?-kérdezte Mia.
Megfogott, erre nem voltam felkészülve... Mit mondjak? Hogy soha többet,mert lehet, hogy már nem is él???
-Ani?-nézett rám azzal a kis kutya arcával. Ez nem fair! Ennek mindenki bedől!
-Na jó!-néztem körül, aztán belekezdtem: -Mia ne akadj ki,de lehet...hogy Eric soha többé nem...-itt elakadtam. Nem akartam elmondani nekik,de már késő volt visszaszívni.-Add ki albumot, mert elege van, hogy úgyis csak letöltik a számokat,szóval csak számai lesznek a Saade Vol.2 után...
Mind a négyen furán néztek rám.
-Ez most hogy jött ahhoz,hogy Eric mikor jön Mo-ra?-kérdezte Blanka. Hát ezt a csaj nem lehet átverni...
-Ja!-csaptam a homlokonra.- Nem tudom talán a jövő héten, remélem ma tudunk beszélni.
Láttam,hogy Blanka még mindig nem hisz nekem,de nem kérdezett többet. Az egész napot együtt töltöttük,mert már sokszor nem tehetjük meg... Elvégre is, már csak 2 hétig vagyunk osztálytársak...
Délután,mikor mentünk haza,Blanka félrehívott.
-Szóval mi van?-kérdezte.
-Mivel mi van?
-Hát Erickel...
Nem tudtam mit válaszolni,csak az igazat...
-Figyelj,van egy kis gond vele... Kérlek ne emlegessétek,mert nagyon rosszul esik...-szomorodtam el.
Blanka megölelt és folytatta:
-Megígérem,nem piszkálunk vele,amíg nincs minden oké...
-Köszi-mosolyodtam el, aztán hazamentem.
Nem kötött le sem a gépezés,sem a tévézés,csak Ericre tudtam gondolni. Vajon hol lehet? És mit történt vele? A neten még nincs kint a halálának dátum, sem a híre, szóval még él valahol... Legalábbis remélem.
Egész éjjel az ágyamban forgolódtam. Többször is felkeltem megnézni a telefonom, de semmi. Annyira izgultam. Felkeltem és benyomtam a gépem, hogy megnézzem van-e valami hír Ericről...
Egyből azt egyik legjobb sztáros oldalt nyitottam meg, ahol az első cikkre kattintottam... (Nagyítsátok ki,hogy olvasható legyen!)
Mikor Molly szavait olvastam, tudtam, hogy Eric már nem élhet...
24.fejezet
---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
-Kérem kössék be az öveket. Nem sokára landolunk Stockholmban...-mondta be a pilóta.
Végre! Már nem bírom,hogy tovább néznek az emberek,hiába vagyok beöltözve,akkor is valamiért rám ismernek... Mindegy, a lényeg,hogy mindjárt ott vagyok és Molly rám vár a reptéren. És benne a gyerekem... Nem hiszem el! Saját gyerekem lesz. Remélem kislány lesz,és akkor Melodynak fogják hívni...
Kiléptem a termálból és Molly boldogan a nyakamba ugrott.
-Annyira jó,hogy itt vagy!-mondta és szorosan megölelt.
-Én is örülök,hogy újra látlak...-feleltem én is,bár nem gondoltam teljesen komolyan. Jó volt újra látni meg minden,de annyira mégse...
Molly eleresztett végre,úgyhogy elindultunk.
-És milyen Magyarország?-kérdezte Molly.
-Nagyon szép!-feleltem,de lélekben még mindig Magyarországon jártam,éppen egy kabrióban hajtottunk át Anival a Lánchídon. Éppen este volt, szóval megálltunk egy szimpatikus parkolóhelyen és onnan csodáltuk a csillagokat. Aztán meghallottam egy hangot. Nagyon távolról szólt. De mintha egyre közeledne.
-Eric itt vagy?-kiabált Molly a fülembe.
-Persze,hogy itt vagyok,de nem kell a fülembe ordítani!-mondtam a fülemet piszkálva.
-Szóval ott tartottam,hogy anyáék már lefoglaltak egy dísztermet és a városházán lesz az esküvő-folytatta Molly.
-Kinek az esküvőjére megyünk?-kérdeztem,miközben belekotyoltam a kólámba.
-Hát a miénkre,te butus!-felelt Molly.
A válasza annyira meglepett,hogy kiköptem az összes kólát,ami a számban volt.
-Hogy mi???
-Az esküvőnk a jövő héten! Tudod,hogy a baba már házasságba szülessen!-mosolygott a lány.
-Nem, nem, nem!-tiltakoztam.-Arról szó sem lehet! Álljon meg, ki akarok szállni!-kiabáltam előre a sofőrnek. Az autó lassan megállt. Éppen ki akartam nyitni az ajtót,mikor kattant a zár.
-Nem mész te sehova!-mondta Molly dühösen.
Döbbenten néztem rá,még akkor is mikor a sofőr újra gázt adott és egyenesen a lakásunk felé mentünk.
Mikor odaértünk,Molly végig a kezemet fogta,hogy nem tudjak meglógni. Hurrá...
-Én lefekszem aludni,fáradt vagyok,jó?-kérdezte Molly.
-Rendben,aludj jól-adtam egy puszit az arcára,majd bement a szobánkba.
Rögtön az ajtóhoz szaladtam,de... lakat,lakat és lakat! Ez nem lehet igaz! Eszembe jutott,hogy felhívom Anit. De nem vette fel... Vajon miért nem?
Akkor Molly telefonja elkezdett rezegni az asztalon. Gyorsan felkaptam,nehogy meghallja. Érdeklődve figyeltem a képernyőt,hiszen Ani írt:
"Molly,kérlek! Hagyd Ericet nem tehet semmiről! Én vagyok a hibás,inkább engem ölj meg!"
Nem, ez nem lehet igaz! Mi az,hogy inkább engem??? Molly meg akar ölni??????? Tudom,hogy ezt nem szabad,de belenéztem az üzeneteibe. De igaz... Úristen,mikor és hol? Aztán éreztem,hogy valami elsuhan mellettem. Felnéztem és egy KÉS állt bele a falba... Gyorsan megfordultam. Molly állt mögöttem.
-Mit művelsz a telefonommal?-kérdezte ártatlanul.
-Se... se... semmit,csak rezgett és nem...nem akartam,hogy fe...felébredj..-dadogtam a félelemtől.
-Tudod,nem örülök neki,mert vannak benne olyan dolgok,amik rád nem tartoznak.-mondta,majd odasétált a falhoz és kihúzta a kést belőle,majd újra célba vette. De szerencsére gyors voltam és elhajoltam.
-Mit csinálsz???-néztem értetlenül rá,miközben próbáltam kitérni minden dobás elől.
-Nem fogsz többet azzal a kis ************-tal találkozni!-dobott felém újra egy kést.
Az ablakhoz rohantam. Tudtam,hogy a 3.emeleten vagyunk,de meg kell próbálnom! Kinyitottam és kiugrottam az ablakon,miközben egy találat érte a lábamat...
-Kérem kössék be az öveket. Nem sokára landolunk Stockholmban...-mondta be a pilóta.
Végre! Már nem bírom,hogy tovább néznek az emberek,hiába vagyok beöltözve,akkor is valamiért rám ismernek... Mindegy, a lényeg,hogy mindjárt ott vagyok és Molly rám vár a reptéren. És benne a gyerekem... Nem hiszem el! Saját gyerekem lesz. Remélem kislány lesz,és akkor Melodynak fogják hívni...
Kiléptem a termálból és Molly boldogan a nyakamba ugrott.
-Annyira jó,hogy itt vagy!-mondta és szorosan megölelt.
-Én is örülök,hogy újra látlak...-feleltem én is,bár nem gondoltam teljesen komolyan. Jó volt újra látni meg minden,de annyira mégse...
Molly eleresztett végre,úgyhogy elindultunk.
-És milyen Magyarország?-kérdezte Molly.
-Nagyon szép!-feleltem,de lélekben még mindig Magyarországon jártam,éppen egy kabrióban hajtottunk át Anival a Lánchídon. Éppen este volt, szóval megálltunk egy szimpatikus parkolóhelyen és onnan csodáltuk a csillagokat. Aztán meghallottam egy hangot. Nagyon távolról szólt. De mintha egyre közeledne.
-Eric itt vagy?-kiabált Molly a fülembe.
-Persze,hogy itt vagyok,de nem kell a fülembe ordítani!-mondtam a fülemet piszkálva.
-Szóval ott tartottam,hogy anyáék már lefoglaltak egy dísztermet és a városházán lesz az esküvő-folytatta Molly.
-Kinek az esküvőjére megyünk?-kérdeztem,miközben belekotyoltam a kólámba.
-Hát a miénkre,te butus!-felelt Molly.
A válasza annyira meglepett,hogy kiköptem az összes kólát,ami a számban volt.
-Hogy mi???
-Az esküvőnk a jövő héten! Tudod,hogy a baba már házasságba szülessen!-mosolygott a lány.
-Nem, nem, nem!-tiltakoztam.-Arról szó sem lehet! Álljon meg, ki akarok szállni!-kiabáltam előre a sofőrnek. Az autó lassan megállt. Éppen ki akartam nyitni az ajtót,mikor kattant a zár.
-Nem mész te sehova!-mondta Molly dühösen.
Döbbenten néztem rá,még akkor is mikor a sofőr újra gázt adott és egyenesen a lakásunk felé mentünk.
Mikor odaértünk,Molly végig a kezemet fogta,hogy nem tudjak meglógni. Hurrá...
-Én lefekszem aludni,fáradt vagyok,jó?-kérdezte Molly.
-Rendben,aludj jól-adtam egy puszit az arcára,majd bement a szobánkba.
Rögtön az ajtóhoz szaladtam,de... lakat,lakat és lakat! Ez nem lehet igaz! Eszembe jutott,hogy felhívom Anit. De nem vette fel... Vajon miért nem?
Akkor Molly telefonja elkezdett rezegni az asztalon. Gyorsan felkaptam,nehogy meghallja. Érdeklődve figyeltem a képernyőt,hiszen Ani írt:
"Molly,kérlek! Hagyd Ericet nem tehet semmiről! Én vagyok a hibás,inkább engem ölj meg!"
Nem, ez nem lehet igaz! Mi az,hogy inkább engem??? Molly meg akar ölni??????? Tudom,hogy ezt nem szabad,de belenéztem az üzeneteibe. De igaz... Úristen,mikor és hol? Aztán éreztem,hogy valami elsuhan mellettem. Felnéztem és egy KÉS állt bele a falba... Gyorsan megfordultam. Molly állt mögöttem.
-Mit művelsz a telefonommal?-kérdezte ártatlanul.
-Se... se... semmit,csak rezgett és nem...nem akartam,hogy fe...felébredj..-dadogtam a félelemtől.
-Tudod,nem örülök neki,mert vannak benne olyan dolgok,amik rád nem tartoznak.-mondta,majd odasétált a falhoz és kihúzta a kést belőle,majd újra célba vette. De szerencsére gyors voltam és elhajoltam.
-Mit csinálsz???-néztem értetlenül rá,miközben próbáltam kitérni minden dobás elől.
-Nem fogsz többet azzal a kis ************-tal találkozni!-dobott felém újra egy kést.
Az ablakhoz rohantam. Tudtam,hogy a 3.emeleten vagyunk,de meg kell próbálnom! Kinyitottam és kiugrottam az ablakon,miközben egy találat érte a lábamat...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)