17.fejezet

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Kérlek,vigyél Stockholmba...-mondtam a pilótának.
Még utoljára kinéztem az ablakon,ahol Ani és az az idióta srác állt. Annyira mérges voltam...
Nem érdekel,ott hagytam... Legyen boldog Dominikkal vagy hogy hívják. Én visszamegyek Stockholmba és bocsánatot kérek Mollytól. Ha egyáltalán visszafogad. Ez is az ő hibája,annyira tökéletes az a lány,annyira csinos és kedves,hogy...hogy szeretem....

Furcsa,hogy ezt mondom,tudom,hogy még csak 14 éves,de nem birok nélküle lenni. Bosszút fogok állni ezen a Dominikon....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Csak álltam és álltam ott,ahol Eric otthagyott... Nem hiszem el,hogy ez történt. Eric... itthagyott. Majdnem elsírtam magam. Dominikot éppen riporterek vették körül és magyarázott nekik a "kapcsolatunkról". Félrelöktem mindenkit és odaálltam elé.
-Mit műveltél?????-kiabáltam rá.
-Hát mégis mit,megvédtelek drágám a gonosz emberektől!-mondta ártatlanul.
-Mindent elrontottál! UTÁLLAK!!!!!!!!-ordítottam rá és ott hagytam.

-Egy jegyet kérek a következő stockholmi járatra!-csaptam le a pénzt a pénztáros pultjára.
-5 perc múlva indul-nézett fel a gépéből.-Még elérheti-adta át a jegyet,én pedig már rohantam is...
Pont,mikor zárták volna a kaput értem oda,szóval épphogy elértem. Amikor beléptem a gépre,rájöttem,hogy Eric miért a saját gépét használja... Mindenki rám nézett,3-an felkínálták,hogy ülhetek mellettük. Leültem a helyemre,ahol egy kb. korombeli srác ült. Levágódtam mellé és elkezdtem nyomkodni azt a fehér iPhone-t,amit Eric még mikor jöttünk oda adott. Próbáltam kiigazodni rajta,de svédül volt és nem nagyon értettem. A fiú,aki mellettem ült,odafordult hozzám és azt mondta:
-Felakarsz hívni valakit? Mert éppen a internetet nyitod meg-mutatott a képernyőre.
-Te tudsz svédül?-kérdeztem.
-8 éve tanulok és most megyek Stockholmba,hogy kipróbáljam,hogy megy....-vont vállát.-Amúgy szia! Bálint vagyok.-nyújtott kezet.
-Szia-köszöntem és kezet ráztunk.
-Be sem mutatkozol?-érdeklődött.
Furán néztem rá.
-Bocsi,nem tudtam,hogy nem ismersz... Anikó Szabó vagyok.
-És miért nem Szabó Anikó?
-Ajjj,bocsi tényleg nem vagyok hozzászokva...-nevettem.-Szóval tényleg még csak nem is hallottál rólam?
-Nem,ki vagy? Híres vagy vagy mi?
-Hát igen! Már bocs,de ha megnyerem az X-faktort és az Eurovíziós Dalfesztivált 1 éven belül,akkor nevezhetem magam híresnek.-magyaráztam.
A srác elnevette magát.
-Már rémlik valami...-méregetett.-Mrs.Saxobeat ugye?
-Igen,az vagyok az,Mr.Saxobeat uraság...-erre mind a ketten elnevettük magunkat.
Tök jól elbeszélgettük az egész utat,én meséltem neki az ESC-ről,ő meg megtanított egy kicsit svédül. Mostmár tudom,hogy az,hogy Anikó vagyok,az úgy van, hogy Jag är Anikó.  Ezzel mondjuk nem jutok sokra,de hát legalább tudok valamit.
Mikor leszálltunk a gépről,félreálltunk.
-Köszi,hogy nem kellett végig unatkoznom az utat...-mondta Bálint.
-Nincs mit,sok sikert Svédországban!-öleltem meg.
-Neked is!-intett,majd eltűnt a hatalmas tömegben.
Akkor most koncentráljunk arra,amiért jöttünk. Gyorsan stoppoltam egy taxit és elvitettem magam egy hotelba,mert már nagyon késő volt. Aludnom kell....