39.fejezet

2012.június 15.... Életem egyik legfontosabb dátuma,hiszen ma fejezem be az általánost... Hihetetlen!!! Ma nem kellett suliba menni,csak délután,szóval a csajokkal megbeszéltük,hogy tartunk egy utolsó csajos délelőttöt,amíg általános iskolások vagyunk... Mindannyian külön suliba megyünk. Gréta csömörre, Blanka a 10.kerületbe, Emily Szentendrére,mert neki az van közel és én pedig Erickel egy nagyon jó gimibe megyünk... (Hát nem a Szent Johannába,de mindegy... :D)
Ez ilyen tipikus lányos izé volt... Már mint asszem én kimaradtam az ilyen köröm festős meg haj csinálós dolgokból,de azért jó volt. Felelevenítettünk mindenféle hülyeségeket az osztályból meg amúgy is,mikor Eric kopogott be.
-Csajok,mennünk kell...-mutatott az órájára. Fél 4 van,még gyorsan felkaptuk az ünneplőnket és a nyakkendőket,aztán bepattantunk Eric kocsijába és a suli felé robogtunk...

Az az igazság,hogy számítottam erre... Ezek a mostani hetedikesek! Konkrétan a díszek a földön,minden ugyanúgy,mintha ez egy rendes nap lenne. De nem az!
Mia tapsolt kettőt és megköszörülte a torkát.
-Jól van 8.a!!! Csajok,kapu és a termek, fiúk székek az udvarra és a lufik rákötés,aztán a lányoknak segíteni... Nyomás!!!!-kiabálta és minden 8.a-s eltűnt. És így,hogy 13 perccel 4 előtt érkeztünk, mi 11 perc alatt lettünk kész,nem úgy,mint a 7.-esek,akiknek 3 órájuk volt rá...
És aztán kezdődött a ballagás. Körbejárva a sulit egyszer én is elsírtam magam... Aztán az udvaron leültünk és kezdődhetett a lényeg. Mármint elkezdődött,de aztán gyorsan be is fejeződött... Ugyanis éppen én voltam soron,hogy elmondjam a ballagási búcsúbeszédet. Nagyon izgultam,de annyira jól megírtam (vagyis írtuk a csajokkal),hogy nem ronthatom el.
Odaálltam a mikrofonhoz és elkezdtem beszélni:
-Kedves tanárok,szülők,hozzátartózoink és persze a két 8. évfolyam! Nyolc éve még nem is gondoltunk arra,hogy ma 2012.június 15-én itt állunk majd...-kezdtem,mikor nagyon érdekes dolog történt...
Eric ott állt,ahol eddig ültem és engem nézett. Aztán mindenki felnézett,mert a bejáratnál fellőttek valamit. A lépcsőnél mindenki lehajolt,szóval jól láttam a beöltözött pasasokat,akiknél fegyver volt. (Ajj,már! Megint fegyverek...)
-Ott van!-mutatott az egyik Eric felé???? Jól látom?
De erről megbizonyosodtam,miután leteperték a földre. Annyira megijedtem,hogy eldobtam a papírtartót és hatalmasat sikítottam. Pech,hogy a mikrofon előtt álltam,így mindenki jól hallotta. Talán még a süket néni is két utcával arrébb. Rögtön odarohantam Erichez és láttam,hogy a rendőr megbilincseli.
-Mit művel?-próbáltam leszedni a srácról a bilincset.
-El kell vinnem ezt az embert az örsre!-mondta.
-De mégis miért?-kérdezte Eric.-Nem csináltam semmi!
-Ezt majd bent megbeszéljük...-súgta a fülébe az ember,majd elvitte a suliból.
Automatikusan utánuk szaladtam,de az igazgató beleszólt a mikrofonba.
-Kérek mindenkit,hogy maradjon a helyén,fejezzük be!
Én csak szomorúan levágódtam a helyemre,szóval valaki más mondta helyettem a beszédet. Életem legrosszabb ballagása.... Kb 15 perc múlva véget is ért. Elbúcsúztam mindenkitől,aztán bepattantam Eric kocsijába és a gázba tapostam...