42.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Hihetetlen,hogy nem jött össze a tervem! Eric börtönben van... De nem értem: hogy lehet az,hogy bebizonyítottuk azt,hogy ártatlan és mégis börtönbe került! Molly tuti lefizette...
De hát 2 hónap és minden nap meglátogathatom... Addig megpróbálom élvezni az életet!!!
Micsoda hülyeség... Így nem teljes az egész.

Már nem jártunk egy suliba és tegnap is gyorsan eltűntem,de úgy éreztem fel kell hívnom.... Emilyt.
-Halló?-szólt a telefonba.
-Szia,itt Ani!-köszöntem.
-Jaj,szia! Mizu?-kérdezte vidáman.-Mi történt tegnap?
-Hát... Eric 2 hónapig börtönben van-közöltem szomorúan.
Aztán csend.
-Emily,ott vagy?-kérdeztem.
-Óra és ott vagyok!-mondta,majd letette a kagylót.

---------------------------------------------------Emily---------------------------------------------------

Miután letettem a telefont,rájöttem,hogy hülyeséget mondtam,mert már sötétedik és Ani is messze lakik... A szüleim tuti nem engednek el! Anyu kopogott be.
-Ki volt az?-kérdezte.
-Barátnőm,Ani volt! Azt kérdezte,hogy át megyek-e segíteni neki valamiben....
-Menj csak nyugodtan! Mindig a lecke a legfontosabb!-mosolygott anyu és kiengedett.
Mikor elindultam,rájöttem,hogy ez is hülyeség volt,mert már vége van a sulinak. De mindegy,mire rájön,már kb a kompon ülök és megyek Pest felé.

Kicsit több idő volt odaérni,mint ahogy mondtam,de már csak pár utca és ott vagyok!
Csak mentem az utcán,mit sem sejtve,mikor valami illetve valaki behúzott egy sötét sikátorba és befogta a számat. Próbáltam sikítani,de nem tudtam. És akkor megszólalt az a valaki:
-Ne sikíts!!! Én vagyok Eric....
--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Ajjj! Hol van már Emily? Már 2 órája mondta,hogy itt lesz... Mindegy,majd csenget,ha ideér,muszáj aludnom.
Befeküdtem a nagy franciaágyba és Danny-t magam mellé vettem.
-Hát...ma csak ketten leszünk-simogattam meg a kutyust,ami pár perc múlva már aludt is.
Velem ellentétben! Én csak fetrengtem az ágyban és gondolkodtam.
1. Hol van Emily? - talán nem engedték el....
2. Vajon mi lehet Erickel? - mit csinálhatnak ott vele...
Ezek nem hagytak nyugodni,ezért olyan éjfél körül kimentem a konyhába,hogy igyak egy pohár vízet.
Aztán hangokat hallottam a szobából. Halkan visszamentem és belestem. Danny éppen az ágyneműmet szaggatta darabokra. Nem tudtam,mi volt ez a hirtelen felindulás,talán rosszat álmodott vagy nem tudom és aztán mikor meglátott olyat csinált,mint a filmekben szoktak a gonosz imposztorok... Vörösen világított a szeme és fül süketítően ugatni kezdett,majd rám vetette volna magát,ha nem csukom be az ajtót. Még jó,hogy hátráltam két lépést,mert a kutya áttört az ajtón. És ekkor hatalmasat sikítottam...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Még mindig befogva tartottam a lány száját.
-Emily,tudot,hogy ki vagyok,nem fogsz sikítani ugye?-kérdeztem.
Emily bólintott és elengedtem. Mikor rám nézett,eléggé kiült a döbbenet az arcára.
-Ööööö... miért vagy ilyen ruhában?-kérdezte.
-Jaaa,hát nem tudsz róla?
-Nem... Gondolom Ani ezért hívott.-mondta.
-Megszöktem a börtönből...-feleltem.
-Hogy mi????-nézett furán.-De miért és hogy?
-Ne is mondd... Molly miatt van az egész!-meséltem,mikor egy sikítást hallottam a házunk felől.
Egyből felismertem Ani sikítását. Emilyvel egymásra néztünk,aztán mindketten rohanni kezdtünk...