37.fejezet

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Ani már 3 napja kórházban van és minden nap meglátogatom. Nélküle annyira egyedül vagyok... Ezért inkább a kórházban ülök mellette és várom,hogy kinyitja a kis szemeit és újra megölel... De hiába várok,Ani nem kel fel.
Ma is ott ültem mellette,mikor az orvos nyitott be.
-Elnézést... Beszélhetnék önnel?-kérdezte.
-Persze-álltam fel és megsimogattam Anit,aztán kimentem a doki után.
-Tudja,ez nem könnyű-kezdte a doktor.-De meg kell mondanom...
Éreztem,hogy valami rosszat fog mondani.
-Lekapcsoljuk a lány gépeit. Még ma...
Gondoltam,hogy erről lehet szó. Anikó állapota csak romlott és nem is fog javulni...
-Még elbúcsúzhatok tőle?-hajtottam le a fejem,hogy ne lássa a könnyeim.
-Természetesen. Kap 30 percet-veregette meg a vállam és ott hagyott.
Bementem és bekulcsoltam az ajtót,majd odamentem Anihoz.
-Tudod..-hajoltam le hozzá.-Van kb 20 percem kitalálni,hogy gépestül hogy viszlek el,szóval kérlek,segíts nekem...
Kivettem a ruháit és ráadtam az egyik kedvencét. Aztán kinyitottam az ablakot és egy ágyon odatoltam. Már tudtam,hogy mire készülök,ezért direkt ide parkoltam az ablakhoz. A gépeket és aztán Anit beültettem,majd gázt nyomtam. Tudtam,hogy sietnem kell,ezért beletapostam...

Otthon bevittem a szobájába és ott hagytam. Egyedül...
Aztán este rájöttem,hogy miért nem tudnak aludni a kórházban. Ez a rohadt csipogás...

Reggel beültem Anikó mellé és gépeztem,meg TVztem,szóval elvoltam. Mivel nagyon meleg volt,ezért egész nap nyitva van az ablak és olyan 11 körül,valaki átszakított a szúnyoghálót.
-Álljon fel Eric Saade!-mutatott rám.-Ön kórházi tulajdont lopott! Jöjjön velem,a kollegáim kint várják!-jött oda és megbilincselt.
-De várjon,mi?-néztem körül,miközben kifelé vitt a házból.
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Csak sírtam és sírtam... Éreztem,hogy meghalok! Teljesen el voltam keseredve,mikor a távolból meghallottam egy hangot.
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Aztán egyre közelebbről és közelebbről hallottam. És aztán a szobámban találtam magam. Felültem az ágyban. Láttam,hogy a laptop megy,mellettem a kórházi gépek és a szúnyogháló meg kiszakadva???
-ANIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottam kintről.
Felpattantam és kirohantam a ház elé.
-ERIIIIIC!!!!!!-kiabáltam.
Erre mindenki megfordult,gondolom nem számítottak rám.
-Úristen! Ani!!!!!!!!-tört ki Eric két rendőr keze közül. (Bár nem tudtam,mit kerestek ott,de majd megmagyarázza...)
Odarohant hozzám és megcsókolt. Megint együtt voltunk... Megöleltem a fiút és megint nagyon boldog voltam...
A háta mögé néztem és láttam,hogy a rendőrök elejtenek pár könnycseppet.
-Kérem,vegyék le a bilincset,hogy teljes legyen a kép!-mondta Eric. A rendőr szó nélkül ugrott és levette Ericről a bilincset.
Végre átölelhettük egymást és újra boldogok voltunk... Együtt!