52.fejezet

Még jó, hogy Ani alsós korában felírta, hogy ki hol lakik. Így tudtam, hogy hova kell mennem...
Megálltam egy hatalmas, inkább palotának nevezném, mint háznak, szóval megálltam előtte és becsöngettem. Mondjuk fél 1 van és ez hülyeség volt.
-Ki az?-szólt bele egy álmos hang a kaputelefonba.
-Ádámmal akarok beszélni!-mondtam és kinyílt a kapu. Egy álmos kislány állt az ajtóban, de amint meglátott, felcsillant a szeme.
-Te, te, te, te....-dadogta, mire odafutottam és befogtam a száját.
-Kérlek ne!-súgtam.-Ádámot keresem!
A lány bólintott, aztán követtem a házba. Felmentünk a... nem tudom hányadik emeletre, talán az 5.-re? Túl nagy ez a ház! Megálltunk egy ajtó előtt és a lányka benyitott:
-Menj csak be! Nem alszik...-mondta, úgyhogy beléptem. Ádám éppen a laptopját nyomogatta, és az ajtó csukódásra hirtelen megfordult és felugrott.
-Te mit keresel itt?-nézett rám riadtan.-Tűnj el a házamból!
-El is tűnök, csak válaszolj nekem!-kértem.-Mit mondtál Aninak, mikor utánad szaladt?
Láttam, hogy a srác gondolkozik egy ideig, aztán végre kinyögte... amire nem vártam:
-Semmit, semmit nem mondtam neki!
-Csak mert azóta mintha nem is lenne köztünk! Mint egy szellem!-magyaráztam.-Kérlek, fontos lenne!
-Szerinted elmondom annak, aki lecsapta a kezemről Anikót?
-Mi az, hogy lecsaptam???-emeltem fel a hangom.
-Hát én sokkal előbb voltam neki, mint te!
Erre nem tudtam felelni. Tudom, hogy Ani szerette Ádámot... Vagy most is??? Te jó ég, mit csináltam?
-Na, mi van okoska? Erre nem tudsz mit mondani?-mosolygott. Annyira idegesít ez a mosoly! áááá...
Szomorúan megráztam a fejem.
-Akkor tűnj el a házamból!-mutatott az ajtó felé, én pedig kimentem. Még adtam egy autogrammot a húgának, aztán hazamentem...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Reggel kicsit jobb volt a kedvem, de még mindig nem voltam a toppon. És valamiért Eric sem. Délelőtt, mikor kint ült a teraszon, betakarózva és szomorúan, vittem neki egy kakaót és kiültem mellé.
-Köszi-keverte meg.
-Mi a baj?-kérdeztem.
A srác nagyot sóhajtott és olyat kérdezett, amin nagyon meglepődtem:
-Jobban szereted Ádámot, ugye?
-Mi??? Dehogyis! Ezt, ezt meg hogy gondold!-néztem rá döbbenten.-Tudod, Ádám volt az első szerelmem, ez tök igaz... De mikor tavaly még nyár elején. Emlékszem: beírtam a youtube-ra, hogy Eurovision 2011 - Sweden és kihozta azt a videót, amit kb 500x csak és kizárólag én néztem meg, csak hogy lássam Mr.Popular-t. És aztán a Masquerade, a Manboy, aztán így tovább... És mikor Mia elmondta, hogy megyünk Malmöbe, amit éreztem... Ránéztem arra a 100 poszterre, ami a szobámban van még most is! El se tudom mondani, mit éreztem.-mondtam és aztán Ericre néztem.-Ez túl nyálas volt?
-Kicsit, de nem baj-mosolygott rám és most már emlékszem mi volt az első, ami meg tetszett benne: azok a gyönyörű vadgesztenye barna szemek... és még mindig imádom őket! Ott ültünk még órákig, aztán hirtelen besötétedett és elmentünk aludni, mert kihagytam az X-faktor tábort és holnap lesz a mentorok-házának felvétele és én kaptam a fiúkat... Hurrá, és Eric segít, szóval korán kelünk, jó éjt! ;)