Pár perc múlva kopogtak... Letörtöltem a könnyeimet és Eric dugta be a fejét az ajtón. De nem birtam. Megint sírva fakadtam.
-Mi a baj?-ült le mellém.-Annyira rossz a helyzet?
-Eric...-zokogtam.-Az orvos szerint valami megváltoztatta az életemet,és amiatt vannak az ájulások... És az,az...-hajtottam le a fejem.-Te vagy!-sírtam el megint magam.
Eric teljes csendben ült és szomorúan maga elénézett. Még akkor sem szólt,mikor a nővér bejött és a kezembe nyomta a cuccom,hogy hazamehetünk.
A hazaút is csendesen telt. Eric meg sem szólalt,de még csak a legyet se hajtotta el maga mellől,ami a végén már engem annyira idegesített,hogy megfogtam és kiengedtem az ablakon.
Mikor a taxi megállt a házunk előtt,Eric odaadta a pénzt és bevitte cuccaim. Én még kint maradtam,hogy megnézzem a postát,bevigyem a kukát meg minden egyéb,aztán mikor bementem rámolást hallottam a szobák felől. Odamentem és láttam,hogy Eric a bőröndjébe pakol.
-Eric,mit csinálsz???-kérdeztem kissé ijedten,mert nem értettem teljesen mit csinál.
De a srác szó nélkül tovább pakolt.
-Eric?!!!!-állt mellé,de mintha ott sem lettem volna. Aztán bezárta a bőröndöt és elindult kifelé. Annyira dühös lettem,hogy elé álltam és hatalmasat vágtam az arcára... Még nekem is fájt!
-Áu...-fogta az arcát.
-Sajnálom!!!!-mondtam.-De nem figyelsz rám! Miért?
-Ani!-szólalt meg végre.-Ha az egészséged függ TŐLEM,akkor elmegyek! Molly úgy is börtönben van,ott van az apám is neki is el kell mondanom mindent,hidd el,így mindkettőnknek jobb lesz!-simította meg a vállam és elindult.
-De várj!-értem utol az erkély ajtónál,mert még volt kint pár cucca,gondolom azért ment.
Eric megfordult és mélyen a szemembe nézett. Úristen,annyira gyönyörűek a szemei....
-Az orvos azt is mondta,ha megtanulok együtt élni ezekkel,egyidő után biztos hozzászokok,szóval nem kell,hogy elmenj! Ez csak akkor gáz,ha még nagyobb a stressz! De most nem,ketten vagyunk,teljes nyugiban! Ilyenkor mindig nagyon-nagyon jól érzem magam veled! És én...én...annyira szeretlek!!!-öleltem át sírva.
A fiú viszonozta az ölelésem és egy puszit nyomott a fejemre. Így álltunk percekig,talán órákig...
-Én is nagyon szeretlek!-suttogta,majd eltolt magától és megcsókolt. Annyira boldog voltam... Annyira imádom ezt a srácot! Remélem nem hagy itt soha....
Sötét volt és a szemünk is csukva volt,de aztán hirtelen elengedtem Ericet,mert felkapcsolt a mozgás-érzékelő lámpa. Ki van oda kint??? Próbáltam kilesni az ablakon,mikor felkapcsolódott a teraszon a lámpa és.... hatalmasat sikítva estem Eric karjaiban. Oda kint Molly állt,egy hatalmas késsel a kezében és ezt mondta:
-Most mindketten meghaltok!!!
Erickel akkorát sikítottunk,hogy szerintem még Svédországban is hallották....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése