36.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Megint abban a hatalmas fehérségben találtam magam. De hol vagyok? Most se Eric,se Molly nincs itt. Teljesen egyedül vagyok...
Egyszercsak csipogást hallottam. De mindenhonnan...
-Eléééég!!!-kiabáltam,de nem hagyta abba. Megőrjített ez a hang. Aztán valaki közeledett. Ez,ez.... Eric????  Közelebb szaladtam,mire felismertem.
-Eric!!!-rohantam oda és megöleltem.-Jól vagy?
-Én jól vagyok...-felelt.
Ez nem stimmelt! Mi az,hogy ő jól van???
-Meghaltam?-néztem körül.
-Nem haltál meg,csak kómában vagy...
-De hát miért?
-Mi történt,mikor Mollyval verekedtél?-kérdezte.
-Hát,mikor láttam,hogy képes lenne lelőni téged,felpattantam és kirúgtam a kezéből a fegyvert,aztán...azt hiszem sikerült párszor megütnöm,de nem esett semmi komolyabb baj,aztán összeestem,mert kirántott egy bicskát és a mellkasomba vágott... És aztán már csak arra emlékszem,hogy odajöttél mellém és minden elsötétült...-mondtam,aztán megint rávetettem magam és szorosan megöleltem...-Kérlek! Szabadíts meg ettől a hangtól,nagyon idegesít!!!-fogtam be a fülem.
-Csak te tudsz tőle megszabadulni... Erősnek kell lenned és felébredne....-már nem tudta befejezni,már elhomályosodott és aztán eltűnt.
-Neeeeee!!!!-kiabáltam és kerestem a fiút. De nem bírtam tovább és a földre estem. Sírva fakadtam... Nem lehet igaz! Máris vége? És ez mind nem történik meg,ha.... Nem küldöm el azt az SMS-t..... Még most is pontosan emlékszem rá.

2011.március 25. péntek

-Jelentkezzen!-olvastam a neten. Aztán előkaptam a telefonom. Éppen el akartam küldeni az SMS-t,mikor csengettek. Letettem a telóm és kirohantam. A kapunkban Mia állt és nagyon boldognak tűnt.
-Szia! Mizu?-kérdeztem,de Mia csak mosolygott.-Mi az,mi történt?
-Megyünk Malmöbe augusztusban!!! Eric turnéjára...-ugrott a nyakamba.
Nem hittem el! Ez komoly???
-Úristen Mia!!!-ugráltunk a kapuban,mint két hülye gyerek...-Gyere be,éppen most jelentkezek az X-faktorba...-mondtam.
-Ajj,de jó neked...-mondta.-Én is szivesen jelentkeznék,de hát nem,nem....-ekkor abbahagyta a mondatot. Megértettem miért. Nem akarta emlegetni..... AZT a napot. 

[Talán még 4 éves voltam,mikor egy napon az egész nagycsalád, anyu, apu, bátyám, mama, papa, nagyi, másik papa, az összes nagynénim, nagybácsim, szóval az egész nagycsalád, gyerekestül, mindenesült kimentünk Amerikába. Ősz volt... És éppen New Yorkban sétálgattunk. Akkor történt a baj....
Tudjátok,ez nem egy átlagos nap volt. Mindenkinek rémlik 2001.szeptember 11-e ugye? Hát mi pont akkor voltunk ott... Pontosan emlékszem,hogy megláttam egy hatalmas szerintem lufit,de inkább egy léghajóra hasonlított és utána futottam,de senki nem vette észre,hogy eltűntem. Miután megnéztem (uncsi volt...) vissza akartam menni a családomhoz,de már nem voltak ott. Aztán felnéztem egy hatalmas épületre és láttam,hogy belehajt egy repülőgép. Minden ember elkezdett szaladni és az egyik felkapott és elvitt jó messzire az épülettől (később megtudtam,hogy az a WTC volt). És még odaláttam,ahol volt az épület,szóval mikor a második gép is belecsapódott már sírva fakadtam. Nem tudtam,hogy hol a családom... Aztán megláttam valahol a sok ember fej között,az én nagyon magas nagybátyámat... és elkezdtem feléjük rohanni. De megtorpantam,mert a World Trace Center összedőlt és a családom a romok alá került. Ott helyben sírva fakadtam és csak bőgtem,míg néhány ember el nem vitt magával és bevittek egy kórházba. És azóta élek egyedül... A repülőtérre mentem és a következő gépre felszálltam. (Milyen jó,hogy már 4 évesen anyanyelv szinten beszéltem angolul...) És onnantól kezdve egyedül éltem a házunkban...]

Szóval Mia nem akart ezt felemlegteni,de én tudtam,hogy erre gondol... És után elküldtem az SMS-t. Akkor is megvalósítom az álmaim!
És most itt vagyok... Majdnem a halál szélén. És most... találkozok anyuékkal....