2011. szeptember 10., szombat

21.fejezet

Körülnéztem és nem láttam semmit... Csak hatalmas fehérséget.
-Hahó!!!-kiabáltam,de senki nem válaszolt,csak a saját visszhangomat hallottam.
Hol vagyok? Elkezdtem futni,de semmi. Aztán hirtelen megtorpantam. Láttam két alakot közeledni. Az egyik Eric! És mellette pedig... Molly??? Biztos csak rosszullátom. Közelebb szaladtam és rájöttem,hogy nem,azok ők. Eric öltönyben és Molly gyönyörű fehér ruhában. És éppen egymást csókolták.
-Hé Eric!-kiáltottam,de nem hallottak. Mikor pont mellettük álltam,akkor sem láttak.
-Itt vagyok! Hahó!!!
-Annyira szeretlek!-mondta Eric a lánynak.
-Én is...-felelte Molly.
Nem tudom miért,de ez fájt... De nem úgy volt,hogy szakítottak? És miért néznek ki úgy,mintha az esküvőjükről jöttek volna? Erre akkor kaptam meg a választ,mikor egy hosszú limuzin állt meg mellettünk. A sofőr Eric papája volt. A két fiatal beült az autóba és elhajtottak. A limo hátulján ez a felirat állt:

                Friss házasok!

Nem kaptam levegőt. Újra összejöttek... Ez nem igaz,de hát Eric és én.......  Nagyon elszomorodtam,olyan távol éreztem magam tőlük,pontosabban Erictől. Eddig úgy tekintettem rá,mint legjobb barátomra,de most valahogy olyan idegen lett. Amikor éreztem, hogy szó szerint elsüllyedek, felébredtem.

Mikor körülnéztem egy sötétített ablakú kocsiban ültem. Jó nagy volt,még nem ültem ekkora kocsiban. Próbáltam kilesni az ablakon, de nem láttam semmit. Hogy kerültem ide? És hol vagyok egyáltalán? Egy kicsit lehúztam az ablakot. Nem hittem a szememnek! Éppen az Erzsébet hídon hajotottunk át. Hirtelen lehúzodótt egy ablak a kocsiban. A volánnál Eric ült.
-Látom felébredtél!-mondta.
-Mit keresünk itt?-kérdeztem álmosan.
-Haza hoztalak!-felelt.-Fel kéne már venni a dalokat az albumodra és ha még nincsenek kész,szívesen segítek!
Annyira boldog lettem,hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. És mikor kiszálltunk,meg is tettem. Eric majdnem hanyatt esett, de láttam, hogy elmosolyodott....
Bementünk a studióba,ahol Geszti Péter várt minket.
-Úristen!!!-borultam mentorom nyakába. Olyan régen láttam és annyira hiányzott!!!-Annyira jó újra látni!!!
-Én is örülök...-mondta.-Gyere, Eric felajánlotta, hogy segít számokat írni és lesznek angol számok is a lemezen.
Csak mosolyogni tudtam.
-Egy kis ízelítő a közös számból...-mondta Eric és leült a géphez...
Egyből felismertem a számot. A Big Love volt...
-De ez a te számod!-néztem döbbenten. Eric mellém állt, megölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Most már a miénk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése