18.fejezet

Egész jól kipihentem magam,szóval úgy döntöttem elindulok és megkeresem Eric-et. Ami kicsit nehéz lesz,de megpróbálom. Úgyhogy elindultam be a városba.

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Mivel Molly-hoz nem mentem vissza,aki vettem egy kis szobát valahol Nagy-Stockholmban. Éppen kész lettem a kávémmal,mikor bedobták a napi újságot. Odamentem,mert kiváncsi voltam,mi történt,mióta nem vagyok itthon... Lapozgattam az újságot,mikor megakadt a szemem az egyik cikken:

Összegyűrtem az újságot és kidobtam az ablakon...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Stockholm nagyon szép és nagyon nagy! város.... Fogalmam sincs hol keressem Ericet...
Éppen az egyik Nagy-stockholmi utcán sétálgattam,mikor rám esett valami. Egy összegyűrt újságpapír. AMIN ÉN VAGYOK?????????  Mi a fene? Úristen! De utálom ezeket a ******* riporterket..... Felnéztem,hogy honnan dobhatták ki, mikor meghallottam a világ legszebb hangját,amint svédül káromkodik..... (Bálinttól tanultam! :D) Tudtam,hogy jó helyen vagyok! 3.emelet talán 2-es ajtó. A csengőhöz futottam. Mivel együdül ott nem volt név,ezért tudtam,hogy az Eric szobája... Megnyomtam a csnegőt,mikor Eric beleszólt:
-Vem är det? (Ki az?)
-Låt in! (Kérlek,engedj be!)-mondtam elváltoztatott hangon,hogy ne tudja ki vagyok. A kapu kinyílt és én rohantam a 3.-ra. Mikor láttam,hogy Eric a lift előtt áll és várja,hogy jöjjön,a nyakába ugrottam.
-Szia!-köszöntem.
Meglepődve fordult meg.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte.
-Jöttem bocsánatot kérni-mosolyogtam.
-Már késő....-mondta és bement a szobájába és bezárta az ajtót. Elkezdtem dörömbölni,de nem nyitotta ki.
-Eric kérlek,hallgass meg!-zokogtam az ajtó előtt.-Kérlek szépen,mindennek van értelmes magyarázata!-de nem nyílt ki az ajtó. Elültem, nekitámasztottam a hátam a falnak és tovább sírtam. Hosszú percekig csak sírtam,mikor kinyílt a szomszéd ajtó. Egy idős ember lépett ki a szobából. Odalépett mellém és megsimogatta a vállam.
-Vad är fel älskling? (Mi a baj drágám?)-kérdezte.
-Nem beszélek svédül-feleltem angolul.
-Bocsánat! Nem tudtam... Mi a gond kislány?
-Ismeri ezt a fiút itt a szomszédban?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Persze,hogy ismerem,ő Eric, a fiam.....