24.fejezet

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Kérem kössék be az öveket. Nem sokára landolunk Stockholmban...-mondta be a pilóta.
Végre! Már nem bírom,hogy tovább néznek az emberek,hiába vagyok beöltözve,akkor is valamiért rám ismernek... Mindegy, a lényeg,hogy mindjárt ott vagyok és Molly rám vár a reptéren. És benne a gyerekem... Nem hiszem el! Saját gyerekem lesz. Remélem kislány lesz,és akkor Melodynak fogják hívni...

Kiléptem a termálból és Molly boldogan a nyakamba ugrott.
-Annyira jó,hogy itt vagy!-mondta és szorosan megölelt.
-Én is örülök,hogy újra látlak...-feleltem én is,bár nem gondoltam teljesen komolyan. Jó volt újra látni meg minden,de annyira mégse...
Molly eleresztett végre,úgyhogy elindultunk.
-És milyen Magyarország?-kérdezte Molly.
-Nagyon szép!-feleltem,de lélekben még mindig Magyarországon jártam,éppen egy kabrióban hajtottunk át Anival a Lánchídon. Éppen este volt, szóval megálltunk egy szimpatikus parkolóhelyen és onnan csodáltuk a csillagokat. Aztán meghallottam egy hangot. Nagyon távolról szólt. De mintha egyre közeledne.
-Eric itt vagy?-kiabált Molly a fülembe.
-Persze,hogy itt vagyok,de nem kell a fülembe ordítani!-mondtam a fülemet piszkálva.
-Szóval ott tartottam,hogy anyáék már lefoglaltak egy dísztermet és a városházán lesz az esküvő-folytatta Molly.
-Kinek az esküvőjére megyünk?-kérdeztem,miközben belekotyoltam a kólámba.
-Hát a miénkre,te butus!-felelt Molly.
A válasza annyira meglepett,hogy kiköptem az összes kólát,ami a számban volt.
-Hogy mi???
-Az esküvőnk a jövő héten! Tudod,hogy a baba már házasságba szülessen!-mosolygott a lány.
-Nem, nem, nem!-tiltakoztam.-Arról szó sem lehet! Álljon meg, ki akarok szállni!-kiabáltam előre a sofőrnek. Az autó lassan megállt. Éppen ki akartam nyitni az ajtót,mikor kattant a zár.
-Nem mész te sehova!-mondta Molly dühösen.
Döbbenten néztem rá,még akkor is mikor a sofőr újra gázt adott és egyenesen a lakásunk felé mentünk.
Mikor odaértünk,Molly végig a kezemet fogta,hogy nem tudjak meglógni. Hurrá...
-Én lefekszem aludni,fáradt vagyok,jó?-kérdezte Molly.
-Rendben,aludj jól-adtam egy puszit az arcára,majd bement a szobánkba.
Rögtön az ajtóhoz szaladtam,de... lakat,lakat és lakat! Ez nem lehet igaz! Eszembe jutott,hogy felhívom Anit. De nem vette fel... Vajon miért nem?
Akkor Molly telefonja elkezdett rezegni az asztalon. Gyorsan felkaptam,nehogy meghallja. Érdeklődve figyeltem a képernyőt,hiszen Ani írt:
"Molly,kérlek! Hagyd Ericet nem tehet semmiről! Én vagyok a hibás,inkább engem ölj meg!"
Nem, ez nem lehet igaz! Mi az,hogy inkább engem??? Molly meg akar ölni??????? Tudom,hogy ezt nem szabad,de belenéztem az üzeneteibe. De igaz... Úristen,mikor és hol? Aztán éreztem,hogy valami elsuhan mellettem. Felnéztem és egy KÉS állt bele a falba... Gyorsan megfordultam. Molly állt mögöttem.
-Mit művelsz a telefonommal?-kérdezte ártatlanul.
-Se... se... semmit,csak rezgett és nem...nem akartam,hogy fe...felébredj..-dadogtam a félelemtől.
-Tudod,nem örülök neki,mert vannak benne olyan dolgok,amik rád nem tartoznak.-mondta,majd odasétált a falhoz és kihúzta a kést belőle,majd újra célba vette. De szerencsére gyors voltam és elhajoltam.
-Mit csinálsz???-néztem értetlenül rá,miközben próbáltam kitérni minden dobás elől.
-Nem fogsz többet azzal a kis ************-tal találkozni!-dobott felém újra egy kést.
Az ablakhoz rohantam. Tudtam,hogy a 3.emeleten vagyunk,de meg kell próbálnom! Kinyitottam és kiugrottam az ablakon,miközben egy találat érte a lábamat...