2011. szeptember 22., csütörtök

45.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Nem hiszem el!!!! Nem tette meg.... Molly nem ölt meg! Pedig egy pillanatra azt hittem,hogy képes megölni. És nem én voltam az egyetlen! Kivülről tényleg szörnyű lehetett. Főleg Ericnek... Hallottam,ahogy kiabál és úristen,nem is tudom,mit hihet!
Molly elment mellőlem és akkor felnéztem,mert egy nagy szikla volt előttem,így a többiek nem láttak. Láttam,hogy Molly feltartott kézzel megy a rendőrök felé, Eric és Emily pedig a földön sírnak... Danny és Molly elmentek a rendőrökkel és az egyik még vállon veregette Ericet. Olyan hangosan beszéltek,hogy odáig elhallottam:
-Nem hiszem eeeeeellllllllllllll!!!!!!!!!!!!!-ordított Eric és sírva a földre borult.
-Eric,ne sírj!-próbálta vidítani Emily a fiút,de nem sikerült neki. Aztán felpattantam és odasiettem hozzájuk.
-Eric! Itt vagyok!-mosolyogtam,de semelyikük nem figyelt rám.-Hahhhhóóó!!!!!-kiabáltam.
Nem,nem ez nem lehet! Visszasiettem a sziklához,ami mögött eddig voltam és láttam magamat... meghalva... És hatalmasat ordítottam...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Ilyen komolyan nincs.... Ani meghalt! Hihetetlen! Már egyszer sikerült megmentenem,de most nem tudom. Örökre vége! Csak sírtam és sírtam... Emily hiába próbált vigasztalni,nem tudott. Vége az életemnek!
-Gyere Eric... Menjünk haza!-húzott fel Emily és átkarolva próbált támogatni. Mikor már majdnem kint voltunk az erdőből,eszembe jutott valami! Anit nem hagyhatjuk ott,mentőket kell hívni vagy rendőröket vagy bárkit,nem maradhat ott egyedül!
Már tárcsáztam is,mikor Emilyvel hirtelen megfordultunk. Egy hatalmas kiáltást hallottunk... És nem akármilyen sikoltás volt... Anié....
Eldobtam a telefonom és rohantam vissza az erdőbe.
-ANIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

-ANIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hallottam az erdő másik feléből a hangot... Ez Eric!!!
-ERIIIIIC!!!!-kiabáltam vissza és el kezdtem rohanni.
Csak rohantam és rohantam kifelé,mikor a tüskebokor túloldalán megláttam Ericet...
-Ani!!!-rohant át a bokron. (Nem tudom,hogy csinálta,mert nekem nagyon fáj volna...)
És megölelt. Kicsit szúrt a tüskék miatt,de nem érdekelt. Már kétszer majdnem meghaltam,de mindig visszajöttem,mert nem volt igaza az orvosnak... Ami miatt elájulok,az visszahoz az életbe...
És ez Eric.... :')

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése