31.fejezet

Reggel,mikor felkeltem (végre örültem,hogy nem kell hajnalban kelni) bevágódtam a gép elé,mert már vagy 1 hónapja nem volt a kezemben. Pár percig furán néztem,mire rájöttem,hogy hol kell bekapcsolni. Akkor készüljünk fel! facebook.com - írtam be...  Úristen!!!  2752 jelölés,7593 üzenet,2.527.926 értesítés... huh ez elég sok idő lesz...

Ez nem igaz! Most végeztem... Reggel fél 10 óta csinálom és most... az órámra néztem,azt hittem rosszul leszek... délután 5???? jaj! Sezgény Eric! Vagy százszor jött be,hogy mit csinálok és mikor megyek ki végre és mindig mondtam,hogy pár perc... Vagy óra... Aztán még ráléptem a starity-ra,de majdnem eldobtam a gépet.
-ERIC!!!!!!!!-kiabáltam ki. A srác kb 15 mp múlva az ajtómban állt.
-Mi történt?-jött be és leült mellém. Megmutattam neki,hogy min döbbentem le...
Ki az és ezt honnan tudja? Csak Miának mondtam el,de ő nem fiú! Eric sem mondott senkinek semmit,akkor vajon ki volt az? De azért kicsit megnyugodtam,mert Molly ugye börtönben van és reméljük nem is engedik ki egy ideig...
Valaki csengetett. Mostanában félek egyből ajtót nyitni,szóval felszaladok az emeletre és kilesek az ablakon. Te jó ég!!! Riporterek,tévések mindenhol! Megint csöngettek. Mikor leszaladtam,láttam,hogy Eric már nyitná az ajtót,de megállítottam.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Figyelj,tisztáznunk kell mindent!-felelte.-Az egész ESC-s történettől kezdve! Hogy mi van,miért vagyok itt veled,miért hagytam ott Mollyt,még nem érted,de után jobb lesz minden!
Elengedtem a kezét és hagytam,hogy kimenjen,én meg bezárkóztam a szobámba. Lehet,hogy neki jobb lesz,de nekem nem... Eric egy híres sztár! Én meg csak egy magyar vagyok... EGY MAGYAR!!! Akiket mindig is lenéztek és mindig is azért szavaztak le,mert nem ismernek minket! Akkor is kimegyek és megmutatom,hogy ki vagyok! Felpattantam és kimentem a ház elé.
Mikor megtorpantam az ajtóban,Eric éppen háttal volt és az egyik riporterhez beszélt.
-Igen,Ani és én nagyon jó barátok lettünk,akármi is volt az a félreértés az ESC-n,én itt maradok örökre vele...
Kis híján elájultam. Mikor az egyik tévés meglátta,hogy falfehéren állok az ajtóban,odajött hozzám.
-Eric tényleg örökre nálad marad? Mi van köztetek?
Nem tudtam válaszolni. Mit mondjak? Úristen! Most ments meg! Minden szem rám szegeződött. De nem is láttam olyan sokáig őket,mert a következő pillanatban a plafont és aztán csak sötétséget láttam... (Éljen az elájulás!)