Tudjátok, már nagyon régen volt olyan, mikor letámadtak a rajongók... Minket, inkább így mondom. Ugyanis ma gólyatáborba megyünk! Tök jó! -nak gondoltam, Eric is tök lelkes volt és én is. Mindent elcsomagoltunk és elindultunk, hogy a nyár hetét az új iskolatársainkkal tölthessük. Csak egy apró pici probléma adódott...
Kiszálltam a taxiból és a busz felé néztem, ami majd Soltvadkertre visz minket. Egy csomó gólya és asszem pár végzős ácsorgott ott. Amikor Eric is kiszállt egy hangot hallottunk magunk mögül.
-ÚRISTEN!!!! ERIC SAADE ÉS SZABÓ ANIKÓ!!!-kiabált mögülünk egy srác, és pechünkre mindenki felénk fordult. Volt egy kb 2 másodperces szünet és mindenki nekünk rontott.
-Lécci Ani, egy aláírást, egy fotót kérlek!!!-hallottam mindenhonnan. Egy idő után kezdett idegesítő lenni... Láttam, hogy Eric szépen nyugodtan osztogatja az autogrammokat, ja! Mert ő hozzá van szokva. Hirtelen felugrottam a kocsi tetejére és nagyot füttyentettem. Mindenki befogta a fülét és elhallgatott.
-Figyeljetek, kérlek titeket!-kezdtem.-Igen, tudjátok kik vagyunk! Híres emberek vagyunk, de teljesen olyanok, mint ti! Megígérem, hogy ezalatt az 1 hét alatt mindenki megkap mindent, amit akar, de lécci! Normálisan!-mondtam, aztán leugrottam a kocsiról és a tömeg oszlani kezdett, szóval végre kiszedtük a cuccainkat és odavittük a buszhoz.
-Figyelem! 5 perc és indulunk!!!-kiabálták.
Gyorsan meg akartam kereseni Ericet, de láttam, hogy éppen fotózkodik, szóval felmentem a buszra. Már alig volt hely és nem találtam olyat, ahol 2 hely lett volna egymás mellett. Aztán megláttam egy lányt, aki mellett volt még egy hely és egymagában üldögélt. Így odamentem hozzá.
-Szia! Ez a hely foglalt?-kérdeztem.
-Szia! Dehogyis! Ülj csak le nyugodtan...-tette arrébb a táskáját, én meg lehuppantam mellé.
-Rebeca vagyok!-nyújtott kezet.
-Szabó Anikó!-ráztunk kezet.-De biztos tudod...
-Persze!-mosolygott.-Hatalmas rajongód vagyok, és persze Ericnek is! Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek!
Nagyon szimpi lett nekem a csaj... És szinte az egész utat végig beszéltük. Igazából nekem nem volt mit beszélnem, mert egy csomó mindent tudott rólam és én csak hallgattam. És valamire felkaptam a fejem:
-És már táncolok pár éve...-mondta.
-Komolyan táncolsz?-kérdeztem.
-Aha-bólogatott.
-Lenne kedved egyszer eljönni az egyik táncórámra? Mert tudod, idén én vagyok az X-faktor egyik mentora és a srácoknak én tanítom be a táncokat! És ha akarod te is szerepelhetsz benne!-lelkesedtem.
-Na ne! Ez komoly???-hülledezett.-Úristen! Köszi!-ugrott a nyakamba.
-Látom itt már barátságok szövődnek...-ült le mögénk Eric.
-Szia! Rebeca vagyok-mosolygott Rebeca.
-Saade... Eric Saade...-nevetett a barátom.
-Hát itt már igen-célozgattam, mivel érdekelt ő, hogy áll.
-Van pár jó fej srác...-nézett hátra.
-Várj, kik? Mert őket ismerem!-lesett hátra Rebeca.
-Na jó, inkább hagyjuk! Oké? Majd később elmondom...-vágta rá gyorsan Eric.
Nem értem mi baja, de mindegy, majd elmondja, az a lényeg.
A busz fékezett és kinéztem az ablakon. Láttam a Vadkerti-tavat és a tábort, ami már rögtön megtetszett. Remélem jól fog telni ez a hét... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése