22.fejezet

Annyira elfoglalt voltam mostanában,de megérte! Elkészült az albumom..... A címe: Nem adom a szívem...
Csupa pop szám és a kedvencem a Big Love,amit Erickel énekeltünk fel. 10+1 szám van a lemezen, itt az album borítója:

Itt a dallista:

1. Don't Give My Heart (Nem adom a szívem - angol változat)
2. Never Dance Alone
3. Big Love ft Eric Saade
4. Mr.Saxobeat
5. Senki
6. Tale Of Tomorrow
7. Lonely Angel
8. Wanna Be My Boyfriend?
9. Ez+Az ft. Geszti Péter
10. Lover Enemy
10+1. Jag ger inte mitt hjärta (Nem adom a szívem - svéd változat)

És igen, megtanultam svédül! Annyira fura nyelv... De mindegy, eggyel több nyelven beszélek. Próbáltam rávenni Ericet, hogy tanuljon meg magyarul, de valamiért nem akar. Mindegy, legyen, ahogy ő akarja.
Tudjátok ez a nagyon sok minden, ami velem történt, mind nem volt egy hónap! Sajnos.... Holnap vissza kell mennem a suliba. Nem mondom, hogy nem akarok, annyira jó lesz mindenkit újra látni, csak... korán kelés, korán fekvés... Szóval értitek. Mondjuk tanulni már nem kell, mert 8. második féléve elég laza. Csak azzal vagyok bajban, hogy Eric addig mit csinál? Már hetek óta Magyarországon van és mindig velem volt, de a suliba nem jöhet velem. Majd ki találok valami. Még este írtam 3 legjobb barátnőmnek, Blankának, Emilynek, Grétának és Miának. (Nem barátság szerint vannak sorban... ABC szerint) És majdnem egyszerre érkezett 5 SMS. Válaszoltam a 4 barátnőmnek és furán néztem az utolsó SMS-t. Svédül volt, de nem Eric küldte. Próbáltam lefordítani, de nem értettem minden szót. Megkerestem Ericet, aki éppen a PS2-n játszott.
-Eric, lécci fordítsd már le nekem ezt az üzenetet. A srác kikapta a kezemből a telefont. Aztán döbbenten néztem rá, mert azt mondta, hogy Basszus!... MAGYARUL!!!!!!  Láttam rajta, hogy ő is meglepődött azon, hogy magyarul káromodott.
-Sokat hallottam már ezt a szót...-magyarázkodott, de utána elterelte a témát.-Ez egy svéd SMS.........
-Molly!-mondtam kissé dühösen.
-Igen-bólintott Eric szomorúan.
-Várj, honnan tudja a számom?-kérdeztem.
-Amikor a múlt héten hazamentem pár cuccomért, találkoztam Mollyval az utcán.Nem is köszönt, csak kitépte a kezemből az telómat és elrohant vele.-mondta.-Aztán útol értem, eldobta a telefonom és elszaladt... Nézd, berepedt a képernyő-kapta elő az iPhoneját. És tényleg! A szép, fehér iPhone képernyője bal oldalt meg volt repedve.
-És mit írt?-kérdeztem.
-Miért nem nekem írta?-hajtotta le a fejét Eric.
-Mi a baj?-guggoltam le mellé.
Eric felnézett rám és láttam, hogy egy-két könnycsepp legördül az arcán.
-Ugye, nem leszel mérges?
-Annyira gáz?
-Aha-felelte.
-Megígérem, hogy nem.-mosolyodtam el, de aztán az a mosoly gyorsan lehervadt az arcomról....
-Molly terhes.....

Részletek...

Tudjátok,hogy csak jövő héten lesznek új részek,de már 4 fejezet kész van. Most hoztam egy részleteket a 24.fejezetből,ami szerintem a legizgalmasabb lett mindközül! (Eric szemszögéből vannak...)

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

"-Kérem kössék be az öveket. Nem sokára landolunk Stockholmban..."

"Molly boldogan a nyakamba ugrott."

"-Kinek az esküvőjére megyünk?-kérdeztem,miközben belekotyoltam a kólámba.
-Hát a miénkre,te butus!-felelt Molly."

"-Nem mész te sehova!-mondta Molly dühösen."

"Érdeklődve figyeltem a képernyőt,hiszen Ani írt:
'Molly,kérlek! Hagyd Ericet nem tehet semmiről! Én vagyok a hibás,inkább engem ölj meg!' "

"-Nem fogsz többet azzal a kis ************-tal találkozni!-dobott felém újra egy kést.
Az ablakhoz rohantam. Tudtam,hogy a 3.emeleten vagyunk,de meg kell próbálnom! Kinyitottam és kiugrottam az ablakon,miközben egy találat érte a lábamat..."

Ugye jól hangzik... :D  De minden kiderül a jövő héten..... :)

Folytatás...

A megjegyzéseknél találgathattok.... :) Sok sikert!

21.fejezet

Körülnéztem és nem láttam semmit... Csak hatalmas fehérséget.
-Hahó!!!-kiabáltam,de senki nem válaszolt,csak a saját visszhangomat hallottam.
Hol vagyok? Elkezdtem futni,de semmi. Aztán hirtelen megtorpantam. Láttam két alakot közeledni. Az egyik Eric! És mellette pedig... Molly??? Biztos csak rosszullátom. Közelebb szaladtam és rájöttem,hogy nem,azok ők. Eric öltönyben és Molly gyönyörű fehér ruhában. És éppen egymást csókolták.
-Hé Eric!-kiáltottam,de nem hallottak. Mikor pont mellettük álltam,akkor sem láttak.
-Itt vagyok! Hahó!!!
-Annyira szeretlek!-mondta Eric a lánynak.
-Én is...-felelte Molly.
Nem tudom miért,de ez fájt... De nem úgy volt,hogy szakítottak? És miért néznek ki úgy,mintha az esküvőjükről jöttek volna? Erre akkor kaptam meg a választ,mikor egy hosszú limuzin állt meg mellettünk. A sofőr Eric papája volt. A két fiatal beült az autóba és elhajtottak. A limo hátulján ez a felirat állt:

                Friss házasok!

Nem kaptam levegőt. Újra összejöttek... Ez nem igaz,de hát Eric és én.......  Nagyon elszomorodtam,olyan távol éreztem magam tőlük,pontosabban Erictől. Eddig úgy tekintettem rá,mint legjobb barátomra,de most valahogy olyan idegen lett. Amikor éreztem, hogy szó szerint elsüllyedek, felébredtem.

Mikor körülnéztem egy sötétített ablakú kocsiban ültem. Jó nagy volt,még nem ültem ekkora kocsiban. Próbáltam kilesni az ablakon, de nem láttam semmit. Hogy kerültem ide? És hol vagyok egyáltalán? Egy kicsit lehúztam az ablakot. Nem hittem a szememnek! Éppen az Erzsébet hídon hajotottunk át. Hirtelen lehúzodótt egy ablak a kocsiban. A volánnál Eric ült.
-Látom felébredtél!-mondta.
-Mit keresünk itt?-kérdeztem álmosan.
-Haza hoztalak!-felelt.-Fel kéne már venni a dalokat az albumodra és ha még nincsenek kész,szívesen segítek!
Annyira boldog lettem,hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. És mikor kiszálltunk,meg is tettem. Eric majdnem hanyatt esett, de láttam, hogy elmosolyodott....
Bementünk a studióba,ahol Geszti Péter várt minket.
-Úristen!!!-borultam mentorom nyakába. Olyan régen láttam és annyira hiányzott!!!-Annyira jó újra látni!!!
-Én is örülök...-mondta.-Gyere, Eric felajánlotta, hogy segít számokat írni és lesznek angol számok is a lemezen.
Csak mosolyogni tudtam.
-Egy kis ízelítő a közös számból...-mondta Eric és leült a géphez...
Egyből felismertem a számot. A Big Love volt...
-De ez a te számod!-néztem döbbenten. Eric mellém állt, megölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Most már a miénk...

20.fejezet

Nem tudom mennyit aludtam,amikor kopogásra ébredtem. Eric papája nyitott be.
-Elkészült a vacsora,gyere és egyél valamit,nehogy éhen halj nekem!-mosolygott.
Felkeltem és kimentem,ahol már megterített asztal várt. Leültem az egyikhez és azt vettem észre,hogy 3 teríték van. Gondolom biztos a feleségének terített meg. Aztán hallottam,hogy kinyílik az ajtó és bejött rajta Ő.... Rögtön levágta magát velem szembe. Az iPhoneját hallgatta,szóval csak egy kicsit később nézett fel. Megakadt rajtam az a gyönyörű barna szeme.
-Te mit keresel itt?-kérdezte,miközben eltette a telóját.
-Kizártál!-mondtam.
-De mit keresel itt?-kérdezte újra.-Minek jöttél ide? Már kétszer is átvertél,most jössz elmondani,hogy felszedtél valaki útközben? Különben is hogy találtál meg?
-Nincs igazad! Kérlek,ha meghallgatnál végre valahára elmondanám,hogy mi van!-fojtogatott a sírás.
-Nem-felelte egyszerúen. Már nem bírtam tovább,felálltam és berohantam a szobába és elsírtam magam. Nem lehet igaz,miért ilyen szemét velem? Miért nem hallgat meg? Csak sírtam tovább és tovább... Nem tudom mióta sírtam,mikor Eric papája bejött és leült mellém.
-Te vagy az?-kérdezte le hajotott fejjel. Szóval Eric elmondta.
-Igen,én de Eric nem hallgat meg!-vágtam rá gyorsan.-Kérem,ha beszélhetnék vele,mindent megértene!Kérem!!!
Eric papája felállt és kiment. Pár perc múlva Eric esett be az ajtón és hallottam,hogy kattan a zár.
-Ne már apa!-dörömbölt az ajtón.-Engedj ki!
-Nem,amíg meg nem hallgatod ezt a kislányt!-felelte szigorúan,de Eric tovább dörömbölt,de hiába.
-Na jó,bökd ki mi van!-fordult meg hirtelen.
-Mi az,hogy bökd ki???? -emeltem fel a hangom.-Mindenre van értelmes magyarázatom!
Láttam,hogy Eric kicsit meglepődött,de végül leült az ágyára.
-Hallgatlak!-vont vállat.
-Szóval....-kezdtem.-Először is én utálom, ki nem állhatom Dominikot! Érted, legszívesebben a pokolba küldeném. Ha kapok egy gép,meg is mutatom!-nem kellett kétszer mondanom, Eric papája beadott egy laptopot. Na végre valami 21.századi dolog. Eric eligazított és felmentem facebookra. Mutattam neki egy bejegyzést,amit még akkor írt,amikor még nem voltam híres:

-Érted már?-kérdeztem. -Csak próbál híres lenni azzal,hogy a barátomnak adja ki magát!
-Jó,ezt értem.-mondta Eric.-De mi volt az a másik srác,akivel a reptéren kaptak el?
-A neve Bálint. A repülőn ismerkedtünk meg.-feleltem.-Mellette volt a helyem és kerestem egy elérhetőséget a mobilodon,amit látom megtaláltál-mosolyogtam és a kezében tartott iPhone-ra néztem.-Szóval,megmutatta,hogy hol találom,mert nem igazodtam ki rajta. Azért jött Stockholmba,mert 8 évig tanult svédül és most kijött. Beszélgettünk és a végén csak megölelt és elment. Ennyi.
-Tudod...-mondta Eric.-Most elég hülyén érzem magam...
-Semmi baj-mondtam.
-Rendben-simogatta meg a vállam. Aztán megállt a keze és érzetem valamit,majd minden elsötétült.........

19.fejezet

Megdöbbentve néztem az öreg embert... Tényleg ő Eric apja???
-Komolyan?-kérdeztem.
-Persze,gyere csak be! Mutatok pár képet a családról.-nyitotta az ajtót,én pedig bementem.
A szoba elég réginek nézett ki. Még TV sem volt!
-Ülj csak le,hozzat neked egy teát?-indult el a konyha felé.
-Köszönöm,az most jól esne.-feleltem. Pár perc múlva visszajött és egy nagy albumot hozott magával.
Leült mellém és elkezdte mutogatni.

-Ezen a képen én vagyok,mikor 21 éves voltam és nyaralni mentünk.-megdöbbenve néztem a képet.

Tiszta Eric! Mutatott még pár képet,hogy hogy nézett ki fiatalon:

Mikor látta,hogy meggyőzött,Eric-ről mutatott képeket.
-Így nézett ki kiskorában:

-Ez meg valamikor a gimiben készült róla:

-És után már csak színpados,vagy fotózáson készült képeink vannak,meg mikor Molly-val van.-nézett maga elé.-Már tervezték az esküvő és akkor jött az a lány és csábította Ericet.
Hoppá! Ezek szerint nem ismert fel... Inkább nem is mondok semmi!
-Nem baj,ha egy kicsit lefekszem?-kérdeztem a fejemet fogva.
-Dehogyis! Csak nyugodtan,jobbra az első ajtó.Oda befekhetsz!-mondta.
-Köszönöm-és már mentem is be. Bezártam az ajtót és végigfeküdtem az ágyon. Két pillanat múlva pedig már aludtam...

18.fejezet

Egész jól kipihentem magam,szóval úgy döntöttem elindulok és megkeresem Eric-et. Ami kicsit nehéz lesz,de megpróbálom. Úgyhogy elindultam be a városba.

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Mivel Molly-hoz nem mentem vissza,aki vettem egy kis szobát valahol Nagy-Stockholmban. Éppen kész lettem a kávémmal,mikor bedobták a napi újságot. Odamentem,mert kiváncsi voltam,mi történt,mióta nem vagyok itthon... Lapozgattam az újságot,mikor megakadt a szemem az egyik cikken:

Összegyűrtem az újságot és kidobtam az ablakon...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
Stockholm nagyon szép és nagyon nagy! város.... Fogalmam sincs hol keressem Ericet...
Éppen az egyik Nagy-stockholmi utcán sétálgattam,mikor rám esett valami. Egy összegyűrt újságpapír. AMIN ÉN VAGYOK?????????  Mi a fene? Úristen! De utálom ezeket a ******* riporterket..... Felnéztem,hogy honnan dobhatták ki, mikor meghallottam a világ legszebb hangját,amint svédül káromkodik..... (Bálinttól tanultam! :D) Tudtam,hogy jó helyen vagyok! 3.emelet talán 2-es ajtó. A csengőhöz futottam. Mivel együdül ott nem volt név,ezért tudtam,hogy az Eric szobája... Megnyomtam a csnegőt,mikor Eric beleszólt:
-Vem är det? (Ki az?)
-Låt in! (Kérlek,engedj be!)-mondtam elváltoztatott hangon,hogy ne tudja ki vagyok. A kapu kinyílt és én rohantam a 3.-ra. Mikor láttam,hogy Eric a lift előtt áll és várja,hogy jöjjön,a nyakába ugrottam.
-Szia!-köszöntem.
Meglepődve fordult meg.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte.
-Jöttem bocsánatot kérni-mosolyogtam.
-Már késő....-mondta és bement a szobájába és bezárta az ajtót. Elkezdtem dörömbölni,de nem nyitotta ki.
-Eric kérlek,hallgass meg!-zokogtam az ajtó előtt.-Kérlek szépen,mindennek van értelmes magyarázata!-de nem nyílt ki az ajtó. Elültem, nekitámasztottam a hátam a falnak és tovább sírtam. Hosszú percekig csak sírtam,mikor kinyílt a szomszéd ajtó. Egy idős ember lépett ki a szobából. Odalépett mellém és megsimogatta a vállam.
-Vad är fel älskling? (Mi a baj drágám?)-kérdezte.
-Nem beszélek svédül-feleltem angolul.
-Bocsánat! Nem tudtam... Mi a gond kislány?
-Ismeri ezt a fiút itt a szomszédban?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Persze,hogy ismerem,ő Eric, a fiam.....