A legszebb ajándék...

Sziasztok! :)

Azt hiszem mondhatom azt, hogy én vagyok a legboldogabb kezdő író a világon...
Karácsonykor érdeklődve forgattam az egyik ajándékot. Könyv alakja volt, örültem, hogy kapok egy könyvet, amit olvashatok! (Mostanában kifogytam a jó regényekből, már mindent kiolvastam)
Aztán letéptem a csomagolást és a boldogságtól elsírtam magam. Valóban egy könyvet tartottam a kezembe, de nem ám akármilyen könyv volt! Mosolyogva simítottam végig a bőr borítást és olvastam el a címét: Magyar lesz a svéd világsztár...
Ez a legszebb ajándék, amit csak kaphattam! Kinyitottam a 65 fejezetes, 131 oldalas könyvet, amit ÉN írtam! Képekkel, mindenki szemszögéből gyönyörűen megszerkesztve... Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kedves Télapómnak! :')
Íme a könyvem:



És most, ha már ennyire boldog vagyok, megosztom veletek legújabb történetemet, amit már november óta írok, azt hiszem, hogy most hogy elértem a 8,000 látogatót, mondhatom, hogy megérte elkezdeni ezt illetve azt a blogot! Összesítve gyakorlatilag több, mint 15,000 látogatóm volt! :)

Köszönöm szépen... :')

Puszi: Panka

madcapgirllove.blogspot.com

Vége

Hát ez is elérkezett....

A blogot 3 hónap alatt több, mint 6000-en látogatták, amit nagyon köszönök! :')
65 fejezettel büszkélkedek és sok rendszeres olvasóval. Nekik külön tekintettel köszönöm!

Ha nem értenétek, elmondom, miért van vége: Ez a történet csak egy ilyen kis elkezdés volt... Nem mondhatni, hogy igazán jó történetet gépeltem le, de azért remélem szerettétek valamennyire.
Az írásról... nem hagyom abba, csak még fiatal vagyok hozzá, de megígérem, hogy megoszok majd veletek valamit, amit még csak kevesen tudnak, de azt majd csak ha úgy gondolom!
Köszönöm szépen, sziasztok!
by: Panka

65.fejezet

"A lényeg, hogy vége van!"

Ezt én Szabó Anikó még valamikor gólyatáborban mondhattam. Ennek már 23 éve...

Nagyon sok minden történt ezalatt az idő alatt. Először is újra be kell mutatkoznom: Szabó Anikó Saade vagyok, Eric Saade, híres svéd popsztár felesége, már 8 éve.

Ez a két tündér itt Szabó Melody Saade és Szabó Vanda Saade. A két lányunk. Ez a kép valamikor 12 éve készülhetett... Ekkor még csak 1 évesek voltak. Most pedig Melody az én karrieremet futja, a 2035-ös X-faktor legfiatalabb versenyzőjeként van a legjobb 4 között. Vanda még csak 13 éves, de már híres írónő lett belőle. Karrierét egy bloggal kezdte, majd miután egy kiadó rátalált, kiadta az első könyvét: Ilyen az élet... címmel. Eric és én nagyon boldogak és büszkék vagyunk a lányokra.

Ami ezen kívül még érdekes: Eric azóta is énekesi pályát folytat, 2015-ben együtt képviseltük Magyarországot az ESC-n, ahol holtversenyben lettünk elsők, két nagyon jó ismerősünkkel, Molly Sandénnel és Danny Saucedo-val, aki végül eljutott az Eurovízióra. Folyamatosan turnézik, de mindig van ideje a gyerekeire, és persze rám...
Én nem csak befutott énekesnő, de híres színésznő is lettem. Első nagy szerepem még 2016-ban a Tvájlájt című filmsorozatban volt. Ez a paródiája a híres Twilight Saga könyveknek. Én játszottam Hattyú Bella szerepét. Ezzel a filmmel futottam be és ezek után újabb híres filmekben játszottam, mint: A megtörhetetlen átok, Soha jobban, Kinyír a kanyar...
Szóval boldogan élünk, amíg meg nem halunk!

64.fejezet

Ismeritek a déjà vu kifejezést? Mikor teljesen olyan érzésed van, hogy ez a dolog már egyszer megtörtént veled? Na, most mikor Molly megjelent, bevillant egy kép: mikor Erickel ott álltunk a teraszajtóban és kigyulladt a mozgásérzékelő lámpa, és hirtelen ott volt Eric exbarátnője...

Most már ketten rohantunk, de már nem voltam benne biztos, hogy mi történik. Csak futottunk és futottunk vissza a tábor felé. Senki nem volt ott, senki nem tudott segíteni.... Eric berántott a faházába és felrohantunk a lépcsőn. Van egy nagy szekrény az emeleten, ahova el tudtunk bújni. Behúztam az ajtót és vártunk. Molly nem követett minket. Küldtem egy gyors SMS-t Tominak, hogy a feladat lefújva, nem tudom megcsinálni, mert életveszélyben vagyok! Egy perc múlva meg is kaptam a választ, ami nem nyugtatott meg...

"Ha megtaláltad a golyót, írj és vége... T."

-Ez nem lehet igaz!-vágtam a fejem a falba. Eric kivette a kezemből a telot és írni kezdett valamit. Aztán visszaadta a mobilt és az újabb üzenetet már én néztem meg:

"Ezt nem veszem be! Ha tényleg megvan, akkor írjatok! :P"

Érdeklődve néztem Ericre.

-Mi van? Gondoltam beveszi!

Elkezdtem gondolkodni.... Tomi azt mondta, ha okos vagyok, akkor hamar végzek. Lássuk mennyire vagyok okos. Egy kis fém golyót bárhol elejthet az ember, mondjuk nem valószínű, hogy a tóba dobta. A kukoricásban, se a táborban nem volt... De mi van, ha nem rejtette el és nála van! Vagy, vagy....

És leesett! Nem volt sok hely a gardróbban, de azért felálltam és őrült módon el kezdtem a zsebemben kotorászni. Fogalmam sincs Eric mit gondolhatott. Mikor rájöttem, hogy semmi nincs a zsebemben, belenyúltam Ericébe és kihúztam belőle a golyót...

-Te tényleg okos vagy!-mondta Eric.

-Megvan! Ezt nem hiszem el!-borultam a nyakába.

A következő pillanatban kinyílt az ajtó és kiestünk a szekrényből. Molly gúnyosan mosolyogva állt felettünk. Eric gyorsabb volt, felpattant és lerángatott a lépcsőn, igaz, hogy fel sem álltam, de mindegy!

Kirohantunk a házból.

-Tomiiii!!!-ordítottam.-Megvan a golyó!-de senki nem felelt.-Hahó!!!

Hiába kiabált semmi... Idő közben Molly is megjelent az ajtóban, úgy hogy megint szaladhattunk. Az ebédlőbe siettünk, beestünk az ajtón, de senki sem volt ott.

-Váljunk szét!-tanácsolta Eric.-És nálad legyen a golyó!

Bólintottam, majd ketten kétfelé szaladtunk, így Molly csak az egyikünket tudta követni.... Aki megint én voltam! Éppen kifelé mentem a táborból, mikor elbotlottam egy gyökérben és Molly utolért.

-Ne, ne, neeee!!!-kiabáltam, mert már egyszer volt ilyenben részem.

Aztán megláttam Ericet a távolban... De nem volt egyedül két végzős fogta le. Odajöttek hozzánk és Molly csak ennyit mondott:

-Köszönj el Erictől!

Lehunytam a szemem, tudtam, hogy most tényleg vége van, már semmi nem segít!...

-Szép volt Molly!-hallottam Tomi hangját és felnéztem. Aztán mindenki megjelent és csak nevettek és nevettek... Hogy min? Erre a választ én is csak akkor tudtam meg, mikor meghallottam azt a hangot, ami soha nem akartam hallani...

-És köszönjük kedves nézőink, Önök a Kész Átverés című show-t látták, ahol a hetén Szabó Anikó és Eric Saade volt a célpont... Tartsanak velünk a jövő héten is! Viszlát!-mondta Benkő Dániel.

Elképedve ültem fel.

-Gyere!-nyújtotta a kezét Molly és felhúzott a földről.

Ericet elengedték a fiúk és odaállt mellém.

-Ez egyáltalán nem volt vicces!-mondta, mire mindenkiből kitört a nevetség, még belőlem is...

Komolyan ezt nem hiszem el! Egész héten azért szívtunk, hogy a nézők majd jót röhögjenek rajtunk. Ez tényleg marha vicces!

-Ugye jól vagytok?-jött oda Dániel, a műsorvezető.

-Kicsit sokkban vagyok, de egész jól...-mondtam.-Ez most tényleg csak vicc volt?

-Hát, miután le akartak csukni, kicsit átgondoltam mindent és úgy gondolom, hogy feleslegesen próbáltalak megölni titeket!-mosolygott Molly. Még soha nem láttam ilyen vidámnak, de tényleg és ez jó érzés volt...

-Eric?-fordult a barátom felé a lány.-Sajnálom! Mindent, legyetek boldogok Anival, ezek után aztán tényleg megérdemlitek!

És Eric olyat csinált, amit én még csak fényképen láttam... Megölelte a volt barátnőjét... Egyáltalán nem éreztem, hogy féltékeny lennék, ami kicsit fura, de mindegy! A lényeg, hogy vége van!!!!

63.fejezet

Alig aludtunk valamit az éjszaka, mert igaz, hogy minden este találkoztunk, de akkor is! Beszélni nagyon rég beszéltünk! És Eric (psszt!) elmondta, hogy mi lenne a feladatom ma! Elvileg mindenki el fog bújni előlem és aztán megijesztenek! Huha.... De Tomi azt mondta Ericnek, hogy maradjon velem és vigyázzon rám!
Na mindegy! Az a lényeg, hogy ezen ma túl esek, aztán holnapután hazamegyek, alszok egy jó nagyot és fu... suli meg az X-faktor... Úristen, az X-faktor és ott van Ádám is... Inkább koncentráljunk a mára!

Tomi azt üzente, hogy fél 11kor menjünk ki a a tábor kapujához és várjuk meg. Pontosan érkeztünk, Tomi pedig már várt ránk.
-Rendben... A feladat nem egyszerű, de könnyen meg tudod csinálni! Elrejtettem egy pici vasgolyót a táborban vagy a 500 méteres körzetében. Találd meg!-magyarázta.
-De hát ez lehetetlen és korom sötét van! Ez órákba telhet!-mondtam.
-Ha okos vagy, hamar sikerül!-mosolygott a srác.-Bent leszek, ha megvan, keress meg!-intett, majd ott hagyott minket.
-Ez még csak nem is hasonlít arra, amit mondtál!-súgtam oda Ericnek, miközben elindultunk a kukoricásba.
-Nekem akkor is azt mondták!-védekezett Eric.
-Na jó! Így soha nem végzünk...-sóhajtottam.-Te menj a táborba, én meg itt keresem!
-Oké-felelt a barátom és elindult a másik irányba...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Micsoda idióta feladat! De tényleg nem ezt mondták nekem... Lehet, hogy rájöttek? Oh...
Ha tábor egész területén lehet az a golyó, akkor a házakban is lehet, meg várjunk! 500 méteres körzet, akkor a vízben is??? Na, ne! Inkább elkezdek keresgélni...
Faházak - semmi, ebédlő - semmi, stég és környéke - semmi... Túl nagy ez a hely! Mondjuk Aninak rosszabb, mert a kukoricásban nehezebb megtalálni!
Rohantam vissza Anikóhoz, amikor már majdnem ott voltam, valaki elkapott és utána minden elsötétült...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
-Ki van ott?-kérdeztem ijedten és a zseblámpámmal arra világítottam, ahonnan egy hangot hallottam. Mintha valaki szól volna...
-Eric?-indultam el. Aztán valaki hátulról hozzám ért, amitől úgy megijedtem, hogy eldobtam a lámpát és sikítottam egy nagyot. Ez kezd nagyon para lenni! Inkább megkeresem Ericet...
Felkaptam a zseblámpát és elindultam kifelé a kukoricásból. Legalábbis próbáltam, mert fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok! Elindultam valamerre, de olyan érzésem volt, mintha követkének... Na jó elég volt a képzelgésekből! El kezdtem rohanni bármerre, csak kifelé innen! Már legalább 10 perc rohangáltam körbe-körbe, de sehogy sem jutottam ki, muszáj volt megállnom.
-Ani...-hallottam a hátam mögül, de nem volt mögöttem senki. -Ani...
Ez kezd nagyon idegtépő lenni! Amilyen gyorsan csak tudtam el kezdtem rohanni (tesi 5-öst a gyorsaságomért!), de mikor végre kiértem az útra, egy kétségbeesett hangot hallottam a hátam mögül.
-Eric?-fordultam hátra ijedten.
-Aniiii!!!!!!!!!!-hallottam megint a kiáltást.
Megint el kezdtem rohanni... (Már lefutottam vagy 2x a Fórum futást... :/)
-Eric!!!!-kiabáltam.-Hahó!!!!
Már szinte sírtam, annyira féltem...
-Itt vagyok!-hallottam egy tompa hangot. Azonnal odarohantam és majdnem sokkot kaptam.
-Eric!-vettem le a sálat barátomról, aki hozzá volt kötözve az egyik kukoricához.-Mit történt? Ki csinálta ezt?
-Fogalmam sincs!-felelt a fiú.-Éppen hozzád akartam visszajönni, mikor valaki elkapott!
-Úristen!-öleltem meg.-Szerinted van köze a feladatomhoz?
-Biztos vagyok benne!-bólogatott Eric.
Szomorúan hajtottam le a fejem. Aztán valaki fejbe dobott.
-Auuu!-fogtam a fejem és felvettem a földről azt a valamit.
Egy kis kavics volt (kössz!), amire rá volt tekerve egy papíros.
-Elmúlt éjfél....-olvastam.
Eric felvonta a szemöldökét.
-Ez mit jelent?-kérdezte, a papírt tanulmányozva. A választ a hátunk mögül kaptuk.
-Azt, hogy megjöttem!-mondta egy ismerős hang. Egyszerre fordultunk meg.
Molly állt mögöttünk a kezében egy hatalmas konyhakéssel...

62.fejezet

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Gratulálok!-fogott kezet velem Tomi.-Ahhoz képest, hogy márcsak te nem szólhatsz Anihoz és a barátnőd, hát tök jól kibírtad!
Jah, persze....
-Köszi!-mosolyogtam.-De akkor ma már beszélhetünk?
-Az majd még eldől, ha Ani kiállja a mai próbát, akkor talán...
-Talán?-hülledeztem.-Mi az, hogy talán?
-Az majd kiderül!-nézett át valamiért a vállam felett Tomi, majd újra rám nézett és azt mondta:
-Menj a szobádba! És szerintem aludj egy kicsit, akkor gyorsabban telik az idő!-veregetett vállon és otthagyott.
Utánanéztem és azon gondolkodtam, hogy ennyire nem lehet béna... Ellenőrznie kellene Anit esténként, de hát ő baja...
Felmentem a szobámba.
-Mi a...????-néztem körül. Mindenem kirámolva a földre, a táskám feltúrva...
Valaki ezt nagyon megbánja! És akkor leesett valami... Mi van, ha elvittek valamit??? Egyetlen fontos dolgot hoztam magammal, ami ha eltűnik, akkor.... úristen!
Azonnal a táskámhoz kaptam. Percekig kerestem, a ruhák alatt a földön, a táskáimat áttúrva, de sehol nincs....  Ellopták!

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Hihetetlen, hogy ilyet tettem! El kellett lopnom Eric füzetét... Amit mások naplónak hívnak, csak Eric nem szereti, ha azt mondjuk, hogy naplót ír, nem! Ő füzetet ír!...
Nem tudom Tomi honnan tud róla, mert nekem is csak sok könyörgés után árulta el, de eszemben sem volt ellopni! De most muszáj volt! Úristen, mindjárt sírok... Tomi azt kérte, hogy a faházuk mögött várjam. Kb 2 perccel utánam érkezett meg.
-Sikerült?-kérdezte.
-Aha-bólintottam szomorúan és elővettem a füzetet. Nagyon szép a borítója, mert Eric egyszer megkért, hogy csináljak neki olyat, amilyet szeretnék... Hát ilyen lett:

És most megint itt van a kezemben.
-Nyitsd ki!-mondta Tomi, de alig hallottam, amit mond, mert belegondoltam, hogy most megszegem, amit megígértem Ericnek, nem is vagyok kíváncsi rá, hogy mit ír! Mert tudom... És tudom, hogy Tomi is csak azért akarja felhasználni, hogy valami jó kis titkost világgá kürtölhessen és aztán rám fogja!
-Ani, nyisd ki!-szólt rám Tomi.
-Nem tehetem!-borultam sírva a földre.-Ezt az egyet nem! Bármi mást, csak ezt ne!-szorítottam magamhoz a füzetet és csak sírtam.
-Add ide!-tépte ki a kezemből Tomi és belelapozott. És aztán mikor felnéztem, Tomi mellettem feküdt a földön és az orrát fogta. Eric állt mellettünk, kezében a füzettel és kicsit megdöbbenten.
-Te teljesen nem vagy normális!-kiabált rá Tomi.-Betörted az orrom!
De Eric nem figyelt rá, mert engem nézett. Megszegte a szabályt... Aztán levágódott mellém és megcsókolt. Mikor volt ilyen utoljára, te jó ég! Ott ültünk a földön percekig, mikor Tomi hirtelen szétválasztott minket.
-Tudod, Eric...-fordult a barátom felé.-Ez nagyon nem volt szép, de Ani megérdemli a jutalmát, mert megcsinálta, amit kértem tőle... De az orromat, azért nem kellett volna eltörtni! Ani...-fordult most felém.-Gratulálok! A mai feladatot teljesítetted! És holnap lesz az utolsó feladat, majd beszélünk, hogy mi lesz! Rendben?
Mosolyogva bólintottam, aztán Tomi otthagyott minket. Könnyes szemmel néztem Ericre, aztán szinte egyszerre álltunk fel és öleltük meg egymást... Csak folytak a könnyeim, Eric pólója már tiszta víz volt, de most a boldogságtól könnyeztem. Mert újra együtt voltunk...

61.fejezet

De gáz... csak 4 napja vagyunk itt, de úgy érzem, mintha már hónapok óta itt szívnék!
Erickel minden este kint beszélgetünk, úgyhogy senki nem tud róla... A feladatok egyre rosszabbak, mármint nem nehezek, csak rosszak! Még két feladatom van, mert 3 nap múlva megyünk haza. Már szinte mindenki hozzám szólhat, kivéve Ericet és... asszem ennyi! Csak Eric nem! Ez azt jelenti, hogy ma már biztos!


Tomi azt kérte, hogy délután 2kor várjam a stégnél, szóval pár perccel a beszélt idő előtt már ott ültem.
Kb 7 perc múlva már ketten ültünk és a lábunkat a vízbe lógatva beszélgettünk... Szavak nélkül. Tudtam, hogy ebből baj lehet, ha Tomi ideér, de Eric azt írta (újabban SMS-ezünk...), hogy nem érdekli. Hát, ráhagytam.
"Sok sikert!"-írta Eric.
"Köszi, tudod, hogy márcsak te nem szólhatsz hozzám?"-válaszoltam.
"Tudom, ezért ma én leszek a jutalmad! :)"
Ezen elmosolyodtam: "Tudom!"
Miután elküldtem az SMS-t, rögtön érkezett a válasz... De ez túl gyors volt ahhoz, hogy Eric legyen!
"Gyorsan lökd bele a vízbe, mielőtt odaérek vagy annak nem lesz jó vége!"
Megfordultam. A stég végén Tomi állt és biccentett a fejével. Szomorúan fordultam vissza, ezt nem akarom megtenni...
Újabb SMS:
"Ha nem teszed meg, a mai feladatsort elbukod!"
Nagy levegőt vettem, kikaptam a barátom kezéből a telefont és belöktem a vízbe.
-Mi a...?-nézett fel.
-Most rögtön tűnj el!-állt meg mellettem Tomi.
Eric szó nélkül kimászott a vízból és otthagyott minket.
-Micsoda bunkó!-ült le Tamás Eric helyére.-Ezzel kapcsolatosak a mai feladataid! Sok kicsi, de egybe túl nagy lenne...
Nem igazán értettem...
-Pihenj egy kicsit!-mondta.-Aztán még beszélünk!-hagyott egyedül...

Öt óra lehet... Kicsit kómásan fordultam a másik oldalamra, de rögtön felébredtem, mert valami majdnem kiszúrta a szemem. Egy papír volt összetekerve az ágyamra téve. Óvatosan szétnyitottam és aztán elállt a lélekzetem....

Azért állt el a lélegzetem, mert rájöttem... Tomi velem akarja megbüntetni Ericet, de Eric erről nem tud! Szóval azt hiszi, hogy direkt csinálom!
Na, nem, ebbe nem megyek bele! De muszáj...

Mikor kiléptem a faházból, elbújtam az egyik bokorba, ahonnan láttam, hogy Tomi éppen Erickel beszélget. Mivel Eric háttal állt, nem láthatott, de én láttam, hogy Tomi óvatosan a barátom faháza felé mutat a fejével. Értem, szóval ő legfoglalja Ericet, én meg bemegyek a szobájába.... Hát akkor hajrá!

60.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Hát ez a feladat a tegnapihoz képest semmi nem volt! Pff... Tomi nem tud jobbat kitalálni. Csak annyi volt, hogy énekelnem kellett.... Választhattam: SP, MM, Flour vagy Bieber. Jó kicsit kiakadtam, mikor elsorolta a lehetőségeket, de végül Mátét választottam, mert az még viszonylag elviselhető... vagy nem... Szóval ezt kellett elénekelnem (katt) Brr.. Na mindegy, a lényeg, hogy túl vagyok rajta. És képzeljétek hozzám szólhat még 3 gyerek! Csak 60-an vagyunk szóval az egész jó, mert Tomi is hozzámszól, meg pár haverja, azt összesen 8!

Mikor visszamentem a faházunkba, teljesen üres volt, amit nem csodálok, hiszen mindenki fürdik, csak nekem kell ezeket az idióta próbákat végigcsinálnom... Éppen átöltöztem, mikor észrevettem egy papírkát az asztalon. Felkaptam és mosolyogva olvastam végig:

Semmi testi értintkezést! Pipa!

Darabokra tépte a papírt és eldugtam a táskám titkos zsebébe, majd lerohantam a stéghez, hogy még fürödjek egy kicsit...

Vacsora után hamar lefeküdtem, hogy legalább egy órát tudjak aludni. Tízkor rezegni kezdett a telefonom... Indulás! Halkan kimásztam az ágyból és lementem a lépcsőn. Az ajtó csak azért sem akart halkan kinyíl, recsegett egy sort, aztán végre kint voltam. Már senki nem volt sehol, mert takarodó volt, úgyhogy észrevétlenül átfutottam az ebédlő melletti nádashoz. Senki nem volt sehol...

-Hahó?-kérdeztem halkan, mire megremegett a nádas.

Belestem és Eric csukott szemmel ült egy laptoppal a kezében. Ezt nem teljesen értettem, de leültem mellé, és még véletlenül sem értem hozzá.

A barátom megfordult és el kezdett gépelni. Egy pár perc múlva letette a földre és odacsúsztatta nekem. (katt rá, hogy nagyobb legyen!)



Mosolyogva írtam neki vissza: "Hát igen! Amúgy meg nem is értem, első nap tök durva feladatot adott, a mai meg... semmi nem volt!"

Pár perc múlva újra a kezemben volt a laptop: "Én tudom az összes feladatodat, de azt nem tudom kijátszani, mert arról egymás között is tilos beszélni... Annyit elárulok: nem lesz mind gáz...!"
Mind? Oh... "Hát köszi, majd próbálkozok! Na, menjünk aludni, mert holnap fáradtak leszünk... Aludj jól! puszi"
Eric röviden visszaírt: "Pihend ki magad! :) aludj jól te is! :*"
Felálltam és otthagytam Ericet a nádasban. Fáradtan dőltem az ágyamba. Mindjárt 11.
Jó éjt Eric!

59.fejezet

Annyira jó volt, hogy végre beszél velem valaki! Alig aludtunk valamit, mert megbeszéltük, hogy miért nem értem oda, milyen volt a feladatom, stb.... De Rebeca semmit nem mondott, hogy vele mi volt. Mizu van Erickel, vagy mi lesz a következő feladat vagy bármit! Hiszen vagyunk annyira jó barátnők, hogy ez bizalmasan megbeszéljük! Ezért rá is kérdeztem.:
-És mi van veled? Vagy Erickel? És a beavatásommal mi van?-fakadtam ki.
Rebi a szája elé tette a kezét, ezzel jelezve, hogy nem szólhat semmit. Gondoltam...
-Akkor legalább annyit, hogy Eric hogy van!-kérleltem.
-Jól!-felelte lazán.
Ajj....
-Figyelj! Nem beszélhetek róla, érted?-mondta komolyan. Bólintottam és aztán lefeküdtünk aludni...

Másnap....

Félve nyitottam ki a szemem. Szerencsére nem a tó közepén ébredtem. Rebeca még aludt, úgyhogy halkan átöltöztem és lementem. Nagy meglepetésemre Eric állt az ajtómban.
-Szia!-köszöntem óvatosan. A srác nem felelt, csak biccentett a fejével.
-Te sem szólhatsz hozzám?-kérdeztem, mire Eric szomorúan megrázta a fejét.
-És nem büntetnek meg, hogy itt vagy?-a barátom elmosolyodott és megölelt. Annyira jó volt újra a karjai közt lenni, de sajnos ez a pillanat nem tartott sokáig...
-Mit keresel itt?-szólt valaki a hátunk mögül. Elengedtem Ericet és odanéztem. Tomi állt az ajtóban.
Eric odafordult és mosolyogva a végzősre nézett.
-Arról volt szó, hogy nem szólhatok Anihoz.... Arról nem, hogy megölelni is tilos!-vonta meg a vállát.
Tomi forrt a dühtől.
-Megölelni tilos!-kiabált rá Ericre.-Azonnal húzzál kifelé!-mutatott ki. Eric felém fordult és megállt mellettem.
-Meg ne merd csókolni!-szólt Tomi, mire Eric egy puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam. Eric megfordult és elindult kifelé.
-Csókot mondtál, nem puszit!-mondta lazán Tominak és kiment.
-Semmilyen tesi érintkezés!-kiabált utána, majd bevágta az ajtót.
Láttam, hogy az idegességtől majd szétrobban a feje, de Eric nem tett semmi olyat, amit megtiltott neki! Muszáj volt elmosolyognom.
-Te csak ne mosolyogj!-mordult rám. Hoppá!
A nagy zajra Rebi is lejött. Kicsit kómásan és majd nem leesett a lépcsőről, de mázlija volt...
-Mi a mai feladatom?-tértem rá a lényegre.
-Menj az ebédlő mögé és ott várj!-felelt Tomi, majd kiment az ajtón...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Éppen becsuktam volna a faház ajtaját, mikor Tamás belökte az ajtót. Kis híján eltörte az ujjamat, de azok után, hogy jól megütött, ez már nem érdekelt. Nem igaz, hogy ide annyira agyament kölykök járnak, hogy mindent csak verekedéssel tudnak megoldani!
-Még is hogy képzelted?-kiabált rám.
-Nem szegtem meg semmilyen szabályt!-vontam meg a vállam.
-Rendben, akkor semmiféle testi érintkezés és nem láthatod Anikót! Érted?-nézett rám úgy, mintha hülye lennék.
-Hát persze!-mosolyogtam gúnyosan, de szerencsére nem tűnt fel neki. Mindent be fogok tartani....

58.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

A másik oldalamra fordultam. Legalábbis próbáltam, de majdnem elvesztettem az egyensúlyom és éppen hogy nem estem le az ágyról. De valami nem stimmelt! Túlságosan mozgott az ágy, ezzel a mozdulattal, olyan, mintha vagy 3 méterrel arrébb kerültem volna. Kinyitottam a szemem és felsikítottam. Meg sem mertem mozdulni... A Vadkerti-tó közepén egy gumimatracon feküdtem! Körülnéztem. A stég, ami a tábornál volt, elég messze volt. Aztán, megláttam a parton Tomit, aki egy napágyban feküdt és mutatta, hogy vegyem fel a telefonom. Ami el kezdett csörögni.
-Haló?-vettem fel.
-Jó reggelt, álomszuszék!-szólt a telefonba vidám hangon.
-Ez nagyon nem vicces! Miért vagyok itt???-kiabáltam a készülékbe.
-Az első próba...-felelte lazán.-Juss ki, anélkül, hogy vizes lennél! Még a kezed sem lehet vizes!
-Akkor mégis mit csináljak? Várjam meg még kisodor a víz???
-Az kb 8 óra múlva következne be, de a matra olyan 45 perc múlva teljesen leereszt...-mímelt szomorúságot Tomi.-A te dolgod, én itt leszek és figyellek!-tette le a telefont.
Szuper! Van háromnegyed órám, hogy kijussak innen! Éppen gondolkoztam, mikor egy ismerős, de valahogy mégis olyan idegen hangot hallottam a távolból...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Normális vagy?-estem a földre, miután felébredtem...
-Ha elsőre megértetted volna, hogy mi a feladatod, akkor ez most nem kaptad volna meg!-fejelt le Tomi egyik kis segítője, aki annyira nem is volt annyira kicsi... Inkább 3-szor akkora, mint én!
Annak ellenére. hogy 21 éves vagyok, megvert három 18 vagy 19 éves megvert...
Azt hiszem, Tomi már elkezdte Ani büntetését, mert hallottam a sikolyát. Szemétség, hogy amíg alszik, kiviszik a tóra... És nem segíthettem neki! Elég volt, inkább megkeserülöm azt az 5 évet, mint hogy hagyjam megfulladni! Kiverekedtem magam a dagi kezei közül és elkezdtem a part felé futni.
Mikor már majdnem ott voltam, valaki kigáncsolt és hatalmasat zakóztam. Megfordultam és Rebeca állt mögöttem.
-Mégis mit művelsz?-kérdeztem felháborodva.
-Azt a feladatot kaptuk, hogy ne engedjünk téged a partra...-mondta megszeppenve a lány.
-Kaptátok???-álltam fel és mikor körülnéztem, láttam, hogy nincs egyedül. Az összes gólya körülöttem állt és csak néztek.
-Figyelj Eric! Kérlek!-kezdte Rebi.-Tudod, hogy Ani okos lány és menni fog neki egyedül is! És végül is kap jutalmat! Minden feladat után egy valaki hozzászólhat! És hát... mondjuk ezek után nem hiszem, hogy te leszel az első, de ha kivárod, akkor nem keserítik meg az életed 5 évig... Légy szives Eric!-nézett rám a tipikus "aranyos" tekintettel.
Valamiben igaza van... Ani tényleg elég okos, hogy ezeket a piti kis feladatokat megcsinálja! Hiszen, csak rájön, hogy ott az evező a matraca oldalához kötve. Szóval beleegyeztem és kissé türelmetlenül vártam a sorom.....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Nem hiszem el! 5 percem van és itt vagyok, kb 10 méterre! Mázli, hogy találtam egy nádszálat és tudtam vele evezni.... Még maradt 35 másodpercem, mikor kiléptem a stégre. Tomi elszunyókált az újságja alatt, szóval felkeltettem. Akkorát ugrott, hogy majdnem beleborult székestől a vízbe...
-És most telt le az idő!-nézett az órája.-Gratulálok!-nevetett...
-Most miért nevetsz?-kérdeztem csodálkozva.
-Kieveztél egy nádszállal, miközben... ott volt az evező a matrachoz kötve!!!-röhögött annyira, hogy majdnem megfulladt.
Totál ledöbbentem és kikaptam a vízből gumimatracot... Az oldalán ott volt az evező!!! Legszivesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, de gáz!
-Na jó!-hagyta abba a nevetést a srác, majd komolyan nézett rám.-A jutalmadat megkapod, holnap jön a következő feladat!-indultunk el a tábor felé.
-És mi a jutalmam?-érdeklődtem.
A fiú csak lazán a tábor felémutatott. A stég végén Rebi állt és nekem integetett. Gyorsan észbe kaptam és odarohantam barátnőmhöz, akivel szorosan megöleltük egymást.
-Nem hiszem el, hogy újra hozzám szólsz!-mondtam, miközben kigördült egy könnycsepp a szememből.
-És sem!-ölelt meg Rebeca.
Így álltunk néhány percig... Mikor felnéztem, megtam a tábor másik végében Ericet. Szomorúan támasztotta a falat és mikor látta, hogy nézem, elkapta a tekintetét, majd elsétált....

57.fejezet

Követtem Tomit. Kicsit féltem, hogy mi lesz, de mint kiderült, nem is kellett volna aggódnom!
A fiú a faházunkba ment. Lement a lépcsőn, aztán be a szobánkba. Megállt az ágyam mellett.
-Tudod...-szólt.-Én nem akarok rosszat neked, mert hiszen egy sztár vagy és én hatalmas rajongód vagyok!-mondta izgatottan.
Kicsit ledöbbentem. Még senki sem mondott nekem ilyet! Már lassan 1 éve lesz, hogy megnyertem az X-faktort (úristen, csak 1 éve???) és hogy sztár vagyok... Komolyan sírnom kell.
Mosolyogva néztem a fiúra, aki lerántotta a takarót az ágyamról.
-Pihenj inkább! Neked nem is lenne szabad ilyen helyen lenni! Neked egy minimum 9 csillagos szállodában a helyed!-tessékelt az ágyamba, aztán betakart és odahajolt.
-Aludj jól!-simogatott meg és kiment a szobából.
Ezt egyáltalán nem értem.... Mi van???? Most keltem, nincs 20 perce! Ez tuti nem normális!
Az oldalamra fordultam és gondolkodtam. Azért, mert lekéstem az első megbeszélést, az a bünetetésem, hogy senki nem szól hozzám és aludjak? Ez hülyeség! De csak egyszer van ilyen... Lehet, hogy holnap valami nagy próbát kell kiállnom, mondjuk kitakarítani a végzősök szobáit. Brr.. az nem lesz könnyű! Miközben ezen gondolkodtam, lehunytam a szemem és végül még is elaludtam......

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Én ezt nem bírom tovább!!!-téptem a hajam.
-Nyugi, ez csak a beavatás része...-próbált nyugtatni Rebi.
-Nem igaz! Nem ők mondják meg, hogy beszélhetek-e Anival vagy sem!-makacskodtam.
-Eric, figyelj! Ez a büntetése! Ezt megmondták már előre!
-De nem az én büntetésem!-álltam fel és elindultam Aniék faháza felé.
Tudom, hogy mi lesz a büntetése, de azt nem hagyom! Ez gonosz és bunkó dolog! Szegényt elaltatni és aztán...
Hirtelen valaki megfogta a kezemet és visszarántott. Tomi állt velem szemben.
-Mégis mit képzelsz?-nézett rám nagyon dühösen.
-Nem csinálhatjátok tovább!-mondtam őszintén.-Ez amit Anival művelsz gonoszság! Te vagy a legrosszindulatúbb ember világon, akit ismerek!-rángattam ki a kezem és a faház felé futottam.
Tomi füttyentett egyet, meg kellett állnom. Vagy 7 végzős állt körülöttem és mind dühös tekintettel nézett rám.
-Nem hiszem mész bárhová!-szólt a hátam mögül Tamás.-Ez az utolsó figyelmeztetésem! Ezután összekerülsz Anival és azt csináltok, amit akartok, de megkeserülitek abban az 5 évben ezt az egészet!
Lehajtottam a fejem. Ez nem ér! Én leszek a legidősebb az iskolában és nekem parancsolgat! De sokkal magasabb szinten áll, mint én... Mármint magyarból...
-Felfogtad?-vonta fel a szemöldökét. Bólintottam.
-Rendben! Azért vigyétek el jó messzire, hogy mégcsak ne is kerüljön a lány közelébe!
Hátulról ketten lefogtak és valaki befogta a számat. Hiába próbáltam kiabálni, nem tudtam. Elvonszoltak hátra az ebédlő mögé. Még utoljára visszanéztem Ani barátnőjére. Látszott, hogy aggódik, de nem tett semmit, mert még kicsi és nem érti, hogy ez az össze beavatás meg minden, egyáltalán nem komoly! Nem élet-halál kérdése! A srácok nekilöktek a falnak és úgy lefogtak, hogy nem bírtam mozogni. Aztán megjelent egy harmadik fiú, aki az én trükkömet bevetve, megkereste azt a pontot, amit ha megnyomnak, elájul az ember....

56.fejezet

Valami szörnyűt álmodtam! Az volt, hogy lekéstem a beavatást és mindenhol árnyékok követettek, meg mondogatták, hogy: "Elkéstél!" Brr... Már nagyon idegesítő volt, mikor felébredtem. Ketten vagyunk Rebivel, de a faházunk üres volt. Az órára néztem. Fél 8, lassan mehetek kajálni. Szépen felöltöztem és 10 perccel nyolc előtt elindultam az ebédlőbe.
Olyan fura minden... Hol vannak a többiek? Sehol senki... Óvatosan benyitottam az ebédlőbe, ahol mindenki csendben evett, ami azért volt fura, mert általánosban inkább beszélt mindenki, ahelyett, hogy evett volna.
-De jó mostmár mindenki itt van!-hozta rám a frászt az egyik "kicsit" túllelkes tanár.-Ülj le és reggeli után fontos dolgot fogok bejelenteni!-nevetgélt.
Furán néztem rá, de aztán leültem Eric és Rebecca közé. Mindenketten csenben ettek, még csak rám se néztek. Egyidő után már kezdett nagyon idegesítő lenni, szóval megtörtem a csendet.
-Szia Eric, hogy vagy? Mizu van a srácokkal?-kérdeztem halkan, de a barátom nem reagált.
-Hahó Eric?-bökdöstem, de semmi reakció.
-Hé Rebi, ideadnád a margarint?-nézett át rajtam.
-Tessék!-nyújtotta oda Rebeca a dobozt.
-Rebi...-fordultam a lány felé, aki szintén nem reagált.
Miért nem szól senki hozzám? Feladom! Akkor ha ők nem beszélnek, és se fogok!
Vége lett a reggelinek és a tanárnő felállt.
-Jó reggelt, minden kis gólyának és a többi tanulónak!-mosolygott. (Komolyan lelövöm azt az idóta vigyort az arcáról! :/)
-A mai napon kicsit megismertetjük veletek az iskola szokásait... Kettesével kell feladatokat megoldanotok, így jobban összeszoktok majd! Akinek pedig nem jut pár, az jöjjön ide kérem!
Ajaj! Nem tudom kivel legyek... Erickel vagy Rebivel?
-Rebi leszünk együtt?-kérdezte Eric a barátnőmet.
-Persze-felelt boldogan.
Teljesen ledöbbentem. A két barátom otthagyott egyedül... Körülnéztem és mivel nekem nem jutott pár, szomorúan odaballagtam a tanárnőhöz.
-Akkor mindenki menjen! Kint megkapjátok a feladatot!-mondta, majd odahajolt hozzám.-Szóval te most nem veszel részt a feladatban, hanem az a fiút, ott!-mutatott az egyik végzős felé.-Ő kérte, hogy akinek nem lesz párja, az menjen neki segíteni... Tamásnak hívják!-lökött el magától, majd kiment és egyedül maradtam azzal a Tamás gyerekkel. Odamentem hozzá.
-Szia! Anikó vagyok...-mosolyogtam.
-Tudom ki vagy!-felelt úgy, hogy még csak rám se nézett.-Lekésted a beavatást...
A tenyerembe temettem az arcom. Szóval még sem volt álom!
-Ezért most át kell esned egy második szertartáson, hogy visszanyerd barátaidat!-mondta, majd elindult kifelé.
-Mi az, hogy visszanyerem őket?-érdeklődtem.
A srác biccentett, hogy kövessem. Tudtam, hogy ebből jó nem sülhet ki, de mindenesetre követtem...

55.fejezet

Mostmár értem, hogy miért mondják mindenhol, hogy a gólyatáborban nem csak az új osztálytársaiddal ismerkedsz meg, de a többiekkel is... Ugyanis:
Nagyon tetszik nekem ez a hely! Hihetetlen jó! Rebecával már el is foglaltunk egy szimpatikus szobát (2 személyes), szóval nem együtt leszünk. Amíg pakoltam, asszem 16an jöttek be, szóval nem nagyon tudtam koncentrálni. Egyébként mindenki egész jó fej. Nem véletlenül mondom, hogy EGÉSZ! De ezt majd később elmesélem...
Szóval első nap nem volt semmi, már délután volt, így szabad foglalkozás van. Gondoltuk megyünk és úszunk egyet. Ericet már vagy 2 órája nem láttam, ami elég fura, de mindegy! Barátkozik, most ez a lényeg!
Felöltöztem, de mikor kimentem volna, Rebeca megállított.
-Nem mehetünk!-mondta.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-A végződök! Kezdődik a beavatás...
Jaj, hát persze! A beavatás, amire figyelmeztettek minket, mielőtt idejöttünk. Feladat: este a bátrakkal talákoznak a nádasnál, aki nem lesz ott, az nagyon megkeserüli. Ránéztem az órámra. Fél kilenc, lenne 30 percem fürdeni. Mert persze ott akarok lenni! Úgyhogy felmentem és újra átöltöztem. Nem tudom Rebeca hova tűnt, de bezárkóztam a szobámba és bedugtam a fülembe a fülhallgatót, hogy egy fél órára, de aztán elaludtam...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Úristen! Hol van Ani? Kezdődik a szertartás! Igaz, hogy idősebb vagyok, mint a végzősök és okosabb is, de magyarul nem tudok annyira... Ezért járok újra gimibe!
Már mindenhol keresetem, mikor megláttam azt a lányt, akivel a buszon együtt ültem.
-Szia!-mondtam.-Nem láttad Anit?
-Nem, azt hittem veled van!
-Kedves gólyák!-emelkedett ki a nádasból egy csuklyás (???) srác.-Névsorolvasás!-vette elő egy lapot és elkezdte sorolni a neveket. Mindenki jelen volt... vagyis majdnem.
-Szabó Anikó?-nézett körbe a srác, de nem volt semmi reakció.-Szabó Anikó?
Éreztem, hogy ez nem lesz jó.
-Hát a mi kis sztárocskánk nem kezdi jól a dolgokat...-firkált a lapjára gúnyos mosollyal a srác.
-Várj!-kiáltottam fel, mire rám nézett.-Lehet, hogy csak még készül!
-5 perce volt 9!-kopogtatta az óráját.-Lejárt az idő....

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Lassan kinyitottam a szemem. Kicsit elaludtam, mennyi is az idő? Megfordultam és az órára néztem. Fél 10?????? Úristen, elkéstem! Felkaptam a cuccom és lerohantam a nádashoz. Senki nem volt ott.
-Hahó???-néztem körbe, de senki nem válaszolt.-Hahó!!!!-kiabáltam, már könnyes szemmel.
-Elkéstél!-mondta valaki a hátam mögül, amitől úgy megijedtem, hogy majdnem beestem a nádasba.
-Igen, de sajnálom!-magyaráztam.-Elaludtam és senki nem szólt, és...
-Elkéstél!-ismételte az a csuklyás valaki. Ismerős volt...
-Elkéstél!-szólt egy lány a hátam mögül. Az ő hangját is ismertem.
Aztán egyre többen lettek. Az egyik megállt pontosan előttem.
-Elkéstél!-mondta.
-Még ismételjétek el százszor lécci!-nyögtem cinikusan.
-Ennek súlyos következményei lesznek!-folytatta.-És ha ezentúl nem teszed azt, amit mi mondunk, akkor nagyon megkeserülöd!
Furán néztem a srácra. Mekkora hülyeség! pff...
-Hangok, próbák és utána jutalmak.-mondta tovább.-De ezek a próbák nem olyan egyszerűek! Holnap reggel ugyanitt. Ha késel, akár egy percet is, akkor véged!
-Véged...-mondták utána a többiek.-Véged... véged...
Hátrálni kezdtem, ez kész őrület! Aztán, mikor eltűntek a nádasban, felszaladtam a szobámba és bemásztam az ágyamba, majd a takarót a fejemre húztam és remegve elaludtam...

54.fejezet

Tudjátok, már nagyon régen volt olyan, mikor letámadtak a rajongók... Minket, inkább így mondom. Ugyanis ma gólyatáborba megyünk! Tök jó! -nak gondoltam, Eric is tök lelkes volt és én is. Mindent elcsomagoltunk és elindultunk, hogy a nyár hetét az új iskolatársainkkal tölthessük. Csak egy apró pici probléma adódott...
Kiszálltam a taxiból és a busz felé néztem, ami majd Soltvadkertre visz minket. Egy csomó gólya és asszem pár végzős ácsorgott ott. Amikor Eric is kiszállt egy hangot hallottunk magunk mögül.
-ÚRISTEN!!!! ERIC SAADE ÉS SZABÓ ANIKÓ!!!-kiabált mögülünk egy srác, és pechünkre mindenki felénk fordult. Volt egy kb 2 másodperces szünet és mindenki nekünk rontott.
-Lécci Ani, egy aláírást, egy fotót kérlek!!!-hallottam mindenhonnan. Egy idő után kezdett idegesítő lenni... Láttam, hogy Eric szépen nyugodtan osztogatja az autogrammokat, ja! Mert ő hozzá van szokva. Hirtelen felugrottam a kocsi tetejére és nagyot füttyentettem. Mindenki befogta a fülét és elhallgatott.
-Figyeljetek, kérlek titeket!-kezdtem.-Igen, tudjátok kik vagyunk! Híres emberek vagyunk, de teljesen olyanok, mint ti! Megígérem, hogy ezalatt az 1 hét alatt mindenki megkap mindent, amit akar, de lécci! Normálisan!-mondtam, aztán leugrottam a kocsiról és a tömeg oszlani kezdett, szóval végre kiszedtük a cuccainkat és odavittük a buszhoz.
-Figyelem! 5 perc és indulunk!!!-kiabálták.
Gyorsan meg akartam kereseni Ericet, de láttam, hogy éppen fotózkodik, szóval felmentem a buszra. Már alig volt hely és nem találtam olyat, ahol 2 hely lett volna egymás mellett. Aztán megláttam egy lányt, aki mellett volt még egy hely és egymagában üldögélt. Így odamentem hozzá.
-Szia! Ez a hely foglalt?-kérdeztem.
-Szia! Dehogyis! Ülj csak le nyugodtan...-tette arrébb a táskáját, én meg lehuppantam mellé.
-Rebeca vagyok!-nyújtott kezet.
-Szabó Anikó!-ráztunk kezet.-De biztos tudod...
-Persze!-mosolygott.-Hatalmas rajongód vagyok, és persze Ericnek is! Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek!
Nagyon szimpi lett nekem a csaj... És szinte az egész utat végig beszéltük. Igazából nekem nem volt mit beszélnem, mert egy csomó mindent tudott rólam és én csak hallgattam. És valamire felkaptam a fejem:
-És már táncolok pár éve...-mondta.
-Komolyan táncolsz?-kérdeztem.
-Aha-bólogatott.
-Lenne kedved egyszer eljönni az egyik táncórámra? Mert tudod, idén én vagyok az X-faktor egyik mentora és a srácoknak én tanítom be a táncokat! És ha akarod te is szerepelhetsz benne!-lelkesedtem.
-Na ne! Ez komoly???-hülledezett.-Úristen! Köszi!-ugrott a nyakamba.
-Látom itt már barátságok szövődnek...-ült le mögénk Eric.
-Szia! Rebeca vagyok-mosolygott Rebeca.
-Saade... Eric Saade...-nevetett a barátom.
-Hát itt már igen-célozgattam, mivel érdekelt ő, hogy áll.
-Van pár jó fej srác...-nézett hátra.
-Várj, kik? Mert őket ismerem!-lesett hátra Rebeca.
-Na jó, inkább hagyjuk! Oké? Majd később elmondom...-vágta rá gyorsan Eric.
Nem értem mi baja, de mindegy, majd elmondja, az a lényeg.
A busz fékezett és kinéztem az ablakon. Láttam a Vadkerti-tavat és a tábort, ami már rögtön megtetszett. Remélem jól fog telni ez a hét... :)

53.fejezet

Éljen a korán kelés! Már fél 8-kor a mentorok-házában ültünk és vártuk a fiúkat...
-Sziasztok!-jött be egy olyan 20-on éves srác.
-Szia! Ööö, Kelemen László vagy, ugye?-kérdeztem.
-Igen!-bólogatott.
Emlékszem rá, nagyon tehetséges srác... Egy Ramones számot hozott. Hey ho let's go!
Marha jó volt! De láttam, hogy Ericnek nem nagyon tetszik.
Jöttek a srácok, szinte mindet megismertem és aztán jött a feketeleves....
Éppen néztem a listát, márcsak egy ember volt hátra. Aztán Eric megszólalt:
-Hogy az a!
Felnéztem és Ádám állt meg előttünk. Hogy létezik, hogy még nem találkoztunk???
-Na mi van?-kérdezte.
-Tudod, ez... jaj!-csak ennyit tudtam mondani.
-Mit fogsz énekelni?-törte meg a csendet Eric.
-Someone New...-mosolygott a srác.
Pont ezt kellett választania? Someone New Eric egyik régi száma és az én egyik tavalyi párbaj dalom... Valaki új:

Tökéletes volt, minden szempontból... A helyzethez is tökéletesen illett.
Miután kb 1 és fél perc múlva sikerült újra levegőt vennem, végre megszólaltam:
-Oké, köszi... Várj te is kint, amíg meghozzuk a döntést...-és Ádám kiment.
Erickel odaültünk a laptophoz és újra megnéztük a felvételeket, de akkor is Ádámé volt a legjobb.
-Most mi legyen?-kérdeztem.-Nem ejthetjük ki azért, mert... várj! Miért is?
-Mert egy bunkó állat, aki Dominikkal szövetkezik?-kérdezte Eric cinikusan.
Igaz... Elmesélt mindent, mikor utánam jött a moziba és Ádám miket mondott neki, mikor átment hozzá. Hát igen, ez a srác télleg megkattant! Pedig nem ilyennek ismertem meg.
-Rendben. Tudom, hogy kiket engedek tovább... Nagyon köszi a segítséget!-mosolyogtam a barátomra. Barátom? Hű, ez még nagyon fura..

Csak 3 embert választhatok. Csak hármat!
Most Kelemen Laci ült velem szembe.
-Tudod, én nem vagyok az, aki nagyon Ramones-t hallgat, de ez...-sóhajtottam.-Nagyon tetszett! És szeretném, ha majd az élő showban is ilyen jól énekelnél!
A srác a nyakamba ugrott. Úristen! Eszembe jutott, hogy én mit csináltam, mikor Geszti Péter kimondta...

"2011.augusztus 4.
Én beleadtam mindent! Ahogy csak elő lehet adni ezt a dal... Geszti komoly arccal ült előttem és láttam rajta, hogy gondolkodik.
-Tudod, nagyon nehéz ennyi versenyzőből kiválasztani azt a 3-at, akiben lehetséges, hogy megvan az X-mondta.-De megnéztem az eredeti Mika Newton számot és hát nem tudom mit mondjak...-éreztem, hogy nem számíthatok jóra-Csak szeretném, ha megígérnéd, hogy az első élő show-ban fokozod ezt!-mi??? továbbjutottam???-Mert szerintem nehéz lesz!-mosolygott a mentorom.
Nemhogy a nyakába ugrottam, de a kanapét (!!!) is felborítottam...
És be is tartottam, amit ígértem, mert a Rockefeller Street volt az első dal, amit előadtam és az egyik legtökéletesebb is..."

Szóval megértem a lelkesedésüket és Péternek tényleg igaza volt... Ez nagyon nehéz!
Jöttek sorba a fiúk és sajnos mindnek meg kellett mondanom, hogy sajna nem. (Kivéve Saras Péternek, mert őt továbbjutott..) És tudjátok most következett Ádám, és mivel ő volt az utolsó, hát ki kellett mondanom:
-Te vagy a harmadik döntős...-sóhajtottam. És nem az történt, amire számítottam.
-Köszi, akkor beszélünk, hogy mi lesz majd az első élőshowban! Szia!-intett a srác és kiment.
Nem tudom, hogy ebből mi lesz, de majd kiderül... :/

52.fejezet

Még jó, hogy Ani alsós korában felírta, hogy ki hol lakik. Így tudtam, hogy hova kell mennem...
Megálltam egy hatalmas, inkább palotának nevezném, mint háznak, szóval megálltam előtte és becsöngettem. Mondjuk fél 1 van és ez hülyeség volt.
-Ki az?-szólt bele egy álmos hang a kaputelefonba.
-Ádámmal akarok beszélni!-mondtam és kinyílt a kapu. Egy álmos kislány állt az ajtóban, de amint meglátott, felcsillant a szeme.
-Te, te, te, te....-dadogta, mire odafutottam és befogtam a száját.
-Kérlek ne!-súgtam.-Ádámot keresem!
A lány bólintott, aztán követtem a házba. Felmentünk a... nem tudom hányadik emeletre, talán az 5.-re? Túl nagy ez a ház! Megálltunk egy ajtó előtt és a lányka benyitott:
-Menj csak be! Nem alszik...-mondta, úgyhogy beléptem. Ádám éppen a laptopját nyomogatta, és az ajtó csukódásra hirtelen megfordult és felugrott.
-Te mit keresel itt?-nézett rám riadtan.-Tűnj el a házamból!
-El is tűnök, csak válaszolj nekem!-kértem.-Mit mondtál Aninak, mikor utánad szaladt?
Láttam, hogy a srác gondolkozik egy ideig, aztán végre kinyögte... amire nem vártam:
-Semmit, semmit nem mondtam neki!
-Csak mert azóta mintha nem is lenne köztünk! Mint egy szellem!-magyaráztam.-Kérlek, fontos lenne!
-Szerinted elmondom annak, aki lecsapta a kezemről Anikót?
-Mi az, hogy lecsaptam???-emeltem fel a hangom.
-Hát én sokkal előbb voltam neki, mint te!
Erre nem tudtam felelni. Tudom, hogy Ani szerette Ádámot... Vagy most is??? Te jó ég, mit csináltam?
-Na, mi van okoska? Erre nem tudsz mit mondani?-mosolygott. Annyira idegesít ez a mosoly! áááá...
Szomorúan megráztam a fejem.
-Akkor tűnj el a házamból!-mutatott az ajtó felé, én pedig kimentem. Még adtam egy autogrammot a húgának, aztán hazamentem...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Reggel kicsit jobb volt a kedvem, de még mindig nem voltam a toppon. És valamiért Eric sem. Délelőtt, mikor kint ült a teraszon, betakarózva és szomorúan, vittem neki egy kakaót és kiültem mellé.
-Köszi-keverte meg.
-Mi a baj?-kérdeztem.
A srác nagyot sóhajtott és olyat kérdezett, amin nagyon meglepődtem:
-Jobban szereted Ádámot, ugye?
-Mi??? Dehogyis! Ezt, ezt meg hogy gondold!-néztem rá döbbenten.-Tudod, Ádám volt az első szerelmem, ez tök igaz... De mikor tavaly még nyár elején. Emlékszem: beírtam a youtube-ra, hogy Eurovision 2011 - Sweden és kihozta azt a videót, amit kb 500x csak és kizárólag én néztem meg, csak hogy lássam Mr.Popular-t. És aztán a Masquerade, a Manboy, aztán így tovább... És mikor Mia elmondta, hogy megyünk Malmöbe, amit éreztem... Ránéztem arra a 100 poszterre, ami a szobámban van még most is! El se tudom mondani, mit éreztem.-mondtam és aztán Ericre néztem.-Ez túl nyálas volt?
-Kicsit, de nem baj-mosolygott rám és most már emlékszem mi volt az első, ami meg tetszett benne: azok a gyönyörű vadgesztenye barna szemek... és még mindig imádom őket! Ott ültünk még órákig, aztán hirtelen besötétedett és elmentünk aludni, mert kihagytam az X-faktor tábort és holnap lesz a mentorok-házának felvétele és én kaptam a fiúkat... Hurrá, és Eric segít, szóval korán kelünk, jó éjt! ;)

51.fejezet

"I'm addicted to the rush you give me, come get close, and my hearts confession..."

Pontosan értem miről szól ez a dal. Már az első refrén előtt elsírtam magam. Mégis elmondta... Elmondta, hogy szeret!
-Big love...-énekelte az utolsó sort és letérdelt elém. Sírva borultam a nyakába, aztán eltoltam egy kicsit és megcsókoltam.
Próbáltam kizárni mindent az agyamból, de aztán Ádám zökkentett ki:
-...majd találkozunk!-mondta idegesen. (Az elejét nem értettem... :/)
Rögtön felálltam és utánafutottam.
-Mit mondtál?-kérdeztem,mire megfordult.
-Csak annyit, hogy a táborban találkozunk!-mondta, aztán ott hagyott.
Milyen tábor és miről beszél????? Eric a vállamra tette a kezét és rám mosolygott.
-Gyere ki,még nem végeztek veled!-mondta nevetve.
Szóval visszamentünk. Láttam,hogy van, aki dühösen van, aki pedig mosolyogva nézett ránk. (Igen, a Saadeistáktól kaptam a dühös pillantásokat) De nem érdekltek... Csak Eric kavargott a fejemben és amit Ádám mondott. Milyen táborra gondolhat? Nem megyek semmilyen táborba, csak majd gólyatáborba a jövő héten, de oda nem jöhet!
-Ani?-nézett rám Eric.
-Tessék?-kérdeztem.
-Mi a baj?
-Semmi... tényleg!
-Akkor felelsz végre?-szólt közbe Hajdú Péter.
-Ja, persze!-vágtam magam fejbe.-Mi volt a kérdés?
-Szóval, akkor te és Eric Saade?-kérdezte újra.
Ericre néztem és bólintottam. Igen... Én és Eric!

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------
Ani annyira furán viselkedik... Mióta kiszaladt Ádám után. Olyan, mintha nem is lenne köztünk. Este hazaértünk és egyből bezárkózott a szobájába és már nem is láttam. Fogalmam sincs, mit mondott neki az a... inkább nem is mondom ki mi! De ezt ki kell derítenem! Hirtelen felindulásból bevetettem magam a kocsiba és beletapostam a gázba...

50.fejezet

Kicsit beteg lettem tegnap, ezért nem mentem be a válogatásra… Azt mondták, hogy most az egyszer kibírják nélkülem. Viszont ma el kell mennem a Frizbi-be. Már készen voltam és Ericre vártam. Mikor elkészültünk beültünk Eric kocsijába és elindultunk.

Ez a hely hihetetlen jól néz ki! Legalábbis kívülről… Az egész hatalmas volt és bevallom, nem szoktam nézni a műsort, akkor láttam meg, hogy lesz élő közönség is. Még 10 percem van, szóval elvégeztem a szokásos teendőimet, aztán beálltam a színfalak mögé.

-És 5,4,3,2,1!-mondta az operatőr.

-Jó estét kívánok mindenkinek!-köszönt Hajdú Péter a nézőknek.-A mai első vendégem Szabó Anikó, aki nem csak a tavalyi X-faktort nyerte meg, de még az idei Eurovíziós Dalfesztivált is… És most ő lett a 2012-es X-faktor egyik mentora! Köszöntöm a műsorban Szabó Anikót!

Beléptem a helyiségbe, ahol mindenki tapsolt. Integettem párat, aztán leültem.

-Szóval kezdjük a legelején! Hogy kezdődött minden! Mesélj a múltadról és, hogy kerültél az X-faktorba?

-Hát a gyerekkoromról azért nem szeretnék beszélni, mert azzal csak untatnék mindenkit…-nevettem, bár igazából hazudtam, mert nem akartam beszélni róla.-Hát az X-faktorba úgy kerültem, hogy már a 2010-es után láttam, hogy néhány versenyző milyen karriert futott be, például Wolf Kati, és én is meg akartam mutatni, hogy mit tudok! És hát… Ezt!

-Mit éreztél, mikor kimondták a neved?

-Az az igazság, hogy pont gondolkodtam, hogy biztos nem nyerek! Túl fiatal vagyok meg a másik versenyző sokkal jobb, mikor a mentorom éljenezni kezdett és akkor megtudtam, hogy nyertem…

-És mikor az ESC-t megnyerted?

Na erről pont nem akartam beszélni… Igazából tudjátok mit gondoltam, csak Ericen járt az eszem.

-Boldog voltam! Tudtam, hogy már kicsit nemzetközibb sztár lehetek.

-Akkor most térjünk végre a lényegre!

És most kezdett nekem bűzleni a dolog…

-Miután megnyerted a dalfesztivált, történt valami számunkra érthetetlen dolog!-mondta és elindított egy videót.

A videón éppen a Huvudvätare-t énekeltem, és az utolsó mondatnál Eric odaállt mellém. Elénekeltük az utolsó „Jag är en huvudvätare” –t és Eric megcsókolt…

Tátva maradt a szám. Nem néztem meg soha ezt a videót. És nem véletlen!

-Meg tudnád ezt magyarázni nekünk?-mosolygott.

-Hát tudja!-kezdtem.-Igen, Eric tényleg megcsókolt! De ez egy baráti csók volt, amit nem tudtunk után megmagyarázni mindenkinek!

-És akkor mi volt ez?-indított el egy újabb videót.

Ezen éppen a szekrényből másztunk ki Erickel és Molly állt előttünk. Aztán egy hatalmasat kevert le a lány Ericnek. Hátranéztem, ahol Eric a színfalak mögött állt. Teljesen le volt döbbenve.

-Hát igen! Ez a lány Eric barátnője…-magyaráztam.-És hát ő is félreértette ezt a dolgot…

-Akkor lenne egy utolsó kérdésem még ezzel kapcsolatban! Te és Eric Saade?

Úristen… Ez egy lehetetlen kérdés! Tudom, hogy Eric belém van zúgva és most akkor mondjam az, hogy „Hát nem, csak barátok vagyunk…” nem tudom, Eric megint elszomorodna. Félve hátranéztem, de a srác megrázta a fejét. Értem…

-Nem, nem… Mi csak összebarátkoztunk…

Hajdú Péter bólintott.

-Akkor Ádám?

Majdnem lefejeltem az asztalt. Hogy és mikor és honnan???? Jaj!

-Hölgyeim és uraim! A reklám után minden kiderül, addig is köszöntsék a stúdióban Anikó barátját, Nagy Ádámot!

Hogy mi???? Ádám integetve jött be hozzánk és leült mellém. Fél kezével átkarolt, és belekacsintott a kamerába. Aztán elkezdődött a reklám…

Azonnal ledobtam magamról a kezét.

-Mit művelsz?-kérdeztem.

-Majd meglátod!-mosolygott és aztán megpuszilt. Ellöktem magamtól és gyorsan megfordultam. Eric már nem volt a helyén… Meg akartam keresni, de elkezdődött a műsor…

-Drága Szabó Anikó!-mondta Hajdú.-Az utolsó kérdésem! Ádám? Vagy Eric?

Össze-vissza kapkodtam a fejem, azt hittem megint elájulok, mikor a világítás kialudt, a kamerák még forogtak és aztán megszólalt a Big Love….

49.fejezet

-Öööö, szia!-köszönt Ádám.-Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz itt?
Nem tudtam mit feleljek... Szóval csak a számat húztam.
-Értem-mondta a srác és elindult kifelé.
-Várj!-szóltam utána, mire megfordult.-Kérlek, Aninak ne szólj!
-És miért ne?-mosolygott gúnyosan.
Nem... ez nem lehet! Ezt a mosolyt én már láttam valahol. És nem is olyan rég...
"-Hát te meg mit csinálsz?-kérdezte gonosz vigyorral az arcán Dominik."-jutott eszembe.
-Mert tudod, hogy nem helyes!-mondtam őszintén.
-Még meggondolom!-legyintett, aztán kiment.
Óvatosan kinéztem. Láttam, hogy Ani az ajtó előtt várakozott és Ádám odament hozzá.
-Minden oké?-kérdezte.
-Persze! Gyere menjünk...-nyújtott kezet Ádám és Anival kézen fogva elindultak hazafelé...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Már este fél 12 volt, mikor megérkeztem. Eric már pizsiben nézte a tévét.
-Milyen volt a film?-kérdezte.
-Nagyon jó...-ültem le mellé.-Mit nézünk?-kérdeztem feldobódva.
Eric furán nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi, semmi, csak nem tudom, most olyan boldog vagyok...-magyaráztam.
Igazából tényleg nagyon boldog voltam. Ádám tök jó fej volt! De a jobb ha pár dolgot inkább nem mondok el Ericnek...
Hirtelen megszólalt az asztalon a Why Do We Need Fashion?!, úgyhogy gyorsan felkaptam.
-Tessék?-szólam bele.
-Szabó Anikó?-kérdezte egy ismerős hang.
-Én vagyok!
-Szia! Itt Hajdú Péter, tudod Frizbi!-mondta.
-Persze, hogyne!
-Szeretnélek holnaputánra meghívni a műsorba. Tudod, beszélgetnénk az X-faktorról, meg minden!
-Komolyan?-hülledeztem.-Hát persze, ott leszek!
-Rendben, köszönöm!-tette le a telefont.
Eric elröhögte magát.
-Mi az? Most meghívtak zsűrizni a Megasztárba is?
-Haha, marha poénos!-nevettem.-Elkísérsz vasárnap a Frizbibe? Én leszek a sztárvendég...
-Gratulálok!-nyújtott kezet Eric.
-Oh, köszönöm!-ráztunk kezet, aztán mindketten elnevettük magunkat.
Szóval, akkor vasárnap.... Még soha nem voltam ilyen beszélgetésen! Remélem nem égek majd be.... :/

(És Anikó még semmit sem sejt, hogy miért hívták oda....)

48.fejezet

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Volt már olyan érzésetek, hogy követnek? Tisztára paranoiás vagyok! Mikor jöttem, a buszon odajött Dominik és valamit magyarázott, de nem hallottam, mert zenét hallgattam, de nem is nagyon érdekelt!
Most végre itt vagyok... Valóra vált egy régi álmom: Ádám elhívott moziba! Tudjátok, azért mondtam, hogy régi, mert nem tudom, teljesen össze vagyok zavarodva! Mert amit Molly mondott meg, hogy Eric és Ádám és... áááááá!!! Szóval értitek.

Annyira imádom ezt a csajt! Shannon Woodward a legjobb színésznő, akit ismerek! Páran már mondták, hogy hasonlítok rá. Szerintetek? (Katt!) Biztos igazuk van... :D
A film végén beültünk egy Mekibe Ádámmal. A szokásos "hogy tetszett a film?" meg "ugye, az milyen vicces volt!" dolgok után Ádám megkérdezett valamit, ami miatt kiköptem a kólám.
-És te most jársz ezzel az Erickel?-kérdezte. Döbbenten néztem rá. Honnan veszi ezt mindenki?
-Dehogyis!-feleltem.-Csak nagyon jó barátok vagyunk... Tudod, mint veled!
-Aha-felelte Ádám és lehajtotta a fejét. Láttam, hogy valami baja van.
-Mi a baj?-ültem át mellé.
-Ja, semmi semmi! Csak gondolkoztam...-legyintett és beleharapott a BigMac-jébe.
-Na!!!-mondtam.-Látom, hogy bajod van! Mondd már!-löktem meg.
-Én csak jó barátod vagyok?-nézett rám. Most komolyan ezen gondolkodott????
-Nem!-feleltem.-Te a legjobb vagy!-mosolyogtam, aztán majdnem elfelejtettem levegőt venni...
Ádám megcsókolt! És az a gáz, hogy nem is bántam... Ez újra jó érzés volt....

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Majdnem leestem a mozgólépcsőről... Eddig onnan figyeltem Anit és Ádámot, aztán meg ÚRISTEN!!!!
Ezt nem hiszem el... Akkor ezek szerint most járnak vagy mi? Aztán megláttam a mozgólépcsőn az lesifotóst.
-Hé!-kiabáltam rá.-Álljon meg!
Után futottam, de nem értem utól... Úristen, mi lesz ebből????
Láttam, hogy Aniék felállnak és elindulnak... Sietnem kell haza, nehogy meg tudja, hogy kémkedtem utána, az nagyon gáz lenne... Szóval indultam, de nem bírtam ki el kellett szaladnom a mosdóba.
Amiért azért gáz, mert mikor kiléptem, a WC-ből nekimentem Ádámnak....